2019. október 17., csütörtök,  Hedvig
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. június 16., vasárnap
Hová tartasz kis hazám?
Szerző: Zsidov Magdolna
Őszinte leszek. Bár nem politizálok, mégsem állítom, hogy nem érzékelem, látom a politikai fordulatokat, mert ez nem lenne igaz, inkább úgy mondanám, maga a politika mibenléte nem engedi, hogy kétséget kizáróan belelássak. Egyelőre az ország állapotát látom kétséget kizáróan kétségbeejtőnek. Szép lassan kettészakad az országunk, és ez olyan súlyos körülményeket teremt, ami embert az embertől elidegenít. Bizton merem állítani, hogy régen az emberek keresték egymás tekintetét, mostanság inkább kerülik, nem akarják, hogy belelássanak a gondolataikba, a lelkükbe, mert akkor, ki tudja… – akadnak még olyanok, akik emlékeznek, már volt hasonló korszakunk, de még akkor is nagyobb bizalmuk volt az embereknek egymáshoz, mint manapság.

Nálunk a legnagyobb a feszültség a szegények és a gazdagok között az egész EU-ban (Képünk illusztráció! Forrás: G7.hu)

 

Ma a másként gondolkodók azok, akik a hatalom által diktált elvárásokat, dogmákat nem dicsőítik, esetleg kritizálni merészelik – ők lesznek a kiátkozottak, a fekete bárányok. Pedig, az az ország, amelynek polgárai, vezető politikusai nem figyelnek egymásra, egymás véleményére, nem a békés nemzeti közösségük megteremtésén fáradoznak, abban az országban bizony eldurvulnak az emberi kapcsolatok. Ha lebecsülik más nemzetek, népek jogosságát a fennmaradáshoz, ha nem figyelnek a világban zajló változásokra a klíma, a gazdaság, a tudomány tekintetében, ha nem elsődleges céljuk a közös életterünk, a Föld fennmaradásának, az emberiség létének, túlélésének fontossága, az az ország óhatatlanul lemarad és kirekesztődik, és nagy bajba sodródik, amit nehéz lesz visszafordítani. Ezt talán most még nem lehet átütően mérni, de ha – ne adj Isten! – a világgazdaság növekedése hirtelen megtorpanna, azt Magyarország az elsők között érezné meg. S hogy miért, arra az egyetlen magyarázat, hogy kevés a nemzeti gazdaság, az országon belüli sok vállalkozás, az egyedi piacképes termelés. A külföldiek befektetései, a multinacionális cégek összeszerelő műhelyei, üzletláncolatai, semmire sem biztosítékok, hiszen ezek ugyanúgy áldozatai lehetnek a kialakuló viszonyoknak.

 

Változó világot élünk, a változással pedig lépést kellene tartani. Mégis, úgy tűnik, Magyarország egyre inkább lemarad, vagy leszakad, bárminek nevezzük – a lényeg, a fogyó lakosság valamit üzen. Lehet, hogy azt üzeni, mindenhol jó, de itthon lassan már egyre kevésbé?

 

A felmerülő aggodalmak nagyon összetettek, de valamilyen szinten kölcsönhatásban vannak egymással. Sajnos abból kiindulva, hogy nálunk nem nagyon készülnek objektív hatástanulmányok (a gazdaságot érintő és előre jelezhető pozitív és negatív hatásokról), ilyen vonatkozásban minden kétséges. Bár a fejlettebb országokban erre ügyelnek, sőt „Brüsszel” is a maga módján ezt teszi, csak nem elég hatékonyan, ugyanis a jogi, környezetvédelmi, szociális, pszichológiai következményeket már nem nézik elég pontosan, és ez nagy hiba, mert ennek hiányában nehezebb a jó megoldásokat kialakítani.

 

A változó világ, leginkább szociális téren követelné a legnagyobb változást, ezért óriási felelőssége van minden kormánynak, hiszen maguknak kell felkészíteni a társadalmat a jövőre. Minden józanul gondolkodó ember látja a környezetkárosító hatásokat, a termelés túlpörgését, az árura és kereskedelemre, szolgáltatásokra építő gazdaságpolitikát, amiből egyesek hatalmas vagyonra tesznek szert, míg az emberek nagy többsége az élet perifériáján vergődik. Mindeközben a lojalitás haldoklik. Egyre nehezebb megtalálni a megfelelő megoldásokat a felgyorsult világban, ami mind több konfliktushoz vezet országon belül, ha mindezek ráadásaként a gyűlöletre és félelemre építkeznek, ahogyan ez Magyarországon történik, akkor előbb-utóbb már nemcsak a hazából menekülnek ki, de bizonyos értelemben az itthon maradottak is menekültek lesznek. Nem konkrétan, hanem képletesen, mivel a hazára már nem számíthatnak.

 

(Bizonyos értelemben) megsemmisülnek szellemileg és fizikailag, hiszen ahol a szellem és a lét a túlélésre épít, ott legfeljebb csak egyik napról a másikra lehet megmenekülni. Ki tud megélni egy olyan helyen, ahol nem tanítják meg az embereket eligazodni a világban? A félelemre építő társadalomban a gyűlöletkeltés felemészti az alkotó és kreatív képességek kibontakozásának lehetőségét. A félelemben élő ember képtelen tenni az érvényesüléséért, s ha mindezek tetejében még nem is engedik előrébb jutni – legfeljebb azt a kört, amelyik nem mond ellent. Tavaly még gazdasági válsággal riogattak, ma már állítólag dübörög a magyar gazdaság, miközben drasztikus áremelések, és életszínvonal-hanyatlás csapásai tapasztalhatók.

 

S hogy lesz-e gazdasági világválság? Ez szinte teljesen biztos, de hogy mikor, azt nem lehet előre tudni, pillanatok alatt bekövetkezhet, mint 2008-ban. Ennek mibenlétére nem térek ki, a pénzvilág abszolút távol áll tőlem, ezt még a politikánál is kevésbé értem. Tőke- és pénzfelhalmozódás… és a többi, érthetetlen és bonyolult. Amit látok és tapasztalok, azt értem. Értem, hogy a szűkösen élők elkeseredettek, és egyre inkább a túlélésre építenek. Látják, hogy egyesek hatalmas vagyonhoz, rengeteg előnyökhöz jutnak, s minél többhöz, akkor még több kell nekik, akkor is, ha a kevesebb is bőven elég lenne...

 

Az állam rendelkezésére álló pénzből az egészségügyet, a szociális ellátó szférát, a nyugdíjrendszert kellene fejleszteni, de a hatalom mindenáron való megtartására, a társadalom tudati és erkölcsi elvakítására építő parancsuralmi rendszer erre alkalmatlan. Ha Magyarország nem a nyitottságra, a szolidaritásra, az esélyegyenlőségre, nem a társadalmi kohézióra koncentrál, akkor nem lehet tudni, hová tart, és mi lesz a jövője.

 

Vagy nagyon is tudható?!



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.