2019. június 25., kedd,  Vilmos
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. június 02., vasárnap
Vakvágány
Szerző: Kiss A. János
Ha egy nem Békés megyei rápillant az illusztráló fotónkra, akár azt is hiheti, hogy egy Budapestről indult gyorsvonat egyenesen Békéscsaba szívébe, az névadó István malom előtti térre röpítette a nem régi tűzeset nyomaira kíváncsi turistákat. Vagy azt, hogy egy fotómontázzsal van dolga. Eláruljuk, egyik sem fedi a valóságot…

A Békéscsaba idegenforgalmi főpályaudvarán álló vonat a leégett malommal

 

A megoldás egyszerű, a békéscsabaiak a legjobb tanúk erre. A felvétel a minap olyan szögből készült, mely a malom maradványainak egy részét és a téren álló muzeális kisvonat kis darabját teszi együttesen láthatóvá. Csak, hogy még egyet csavarjunk a dolgon: a kisvonat éppenséggel a megyeszékhely „idegenforgalmi főpályaudvarának” tetején lakozik, alatta pedig kiállítóhely, WC, állomásfőnöki iroda és egy-két más helyiség is fekszik, fölöttük a mozdonyt két kocsi követi az e célra lefektetett keskeny nyomtávú sínszakaszon, amolyan vakvágányon. Az egyik kocsiban változó témájú kiállítás tekinthető meg, a másikban retróhangulatot árasztó büfékocsi működik. Persze jó időben az Élővíz-csatornára „rúgó” terasz is várja-fogadja a vendégeket – méghozzá talán a Békéscsabán látható legszebb panorámával.

 

Írtunk már arról, hogy sokan a városlakókhoz érzelmileg hozzánőtt István malom tüzét a helyszínen ácsorogva tekintették meg. Kósza kommentárok, megjegyzések szerint ez elítélendő „katasztrófaturizmus” volt. A magunk részéről inkább nagyon is emberi dolognak tartjuk e jelenséget, a kíváncsiságot, amennyiben jelenlétükkel nem akadályozzák a tűzoltásban, mentésben közreműködők munkáját. Az is természetes, hogy sokan máig felkeresik a szomorú esemény helyszínét.

 

(A tekintélyelvűségében éppen mostanában visszaerősödni látszó magyar igazgatási szemlélet egyre jobban burjánzó vadhajtására emlékeztethetünk egy valós Békés megyei történettel. Egy másik ügy kapcsán olvasóink egy része már találkozhatott ezzel. Egy Orosháza melletti kis település szélén található – volt – „tsz-istálló” által felhalmozott hatalmas trágyakazal gyulladt meg egy éjszaka. Nyilván már korábban is égett, „kojtolt” öngyulladás hatására, csak éppen azokban az órákban törtek felszínre a lángok. A tűzoltók annak rendje-módja szerint a helyszínre vonultak, s hozzáláttak a hosszas oltáshoz, leginkább a belső izzás megszüntetéséhez. A művelet sok vizet igényelt, mely csak a tűzoltókocsik ingajáratban működtetése révén vált elérhetővé. A helyszínre rendelt ilyen szerek nagyobb száma miatt – a szabályok szerint – a megyei katasztrófavédelem egyik vezetőjének is a helyszínre kellett vonulnia. A tűzoltók ügyesen munkálkodtak, neki pedig dolga ugyan nem volt, de azért intézkedhetnékje támadt. Kiötölt egy „briliáns” elgondolást. Magához intette a körzetért felelős, ugyancsak ott tartózkodó rendőrt, s azt kérte tőle – éjnek évadján, amikor a faluban majd’ mindenki az igazak álmát aludta –, hogy akadályozza meg a katasztrófaturizmus kialakulását…)

 

Még egy meglepő esettel társult a fotókészítés. A néhány felvétel elkészítésébe, az épülettorzó megbámulásába, a lehetséges összeesküvés-elméletek számbavételébe belefáradt társaság a kisvonatos büfében (régebben restinek mondtuk volna a teraszi részét, étkező- vagy büfékocsinak a járművön található egységét) egy kávét fogyasztottunk. Első pillanatban elkerülte figyelmünket, hogy a remek italt az Utasellátó vállalat idejében használt üvegpoharakban szolgálták fel. Ha hiszik, ha nem, a poharakon ott díszelgett nyomtatva a valaha volt, s közkedvelt – azóta bizonyára megszűnt – vasúti cég, az Utasellátó logója.  

 

Hol vannak már azok az idők, amikor egy hosszabb utazásra – mondjuk Békéscsabáról Budapestre – indult ember kedvére ehetett-ihatott egyet, ha arra lett szüksége. Egyes járatokon akár étkezőkocsiban, akár egy e célra szolgáló fülkét felkeresve. A gyorsvonatokon mindig akadt egy alkalmazott, aki a kis kosarával, vagy zsúrkocsiját tolva, szendvicset, nápolyit, csokoládét, üdítőt, kávét, cigarettát kínált az utasoknak. (Az utóbbi elmaradásáért nem kár.) Ez is kellett a kellemes utazáshoz. Ne kérdezzék, hogy hová lett e szolgáltatás, vagy ha igen, a nyári „dögmelegben” érdeklődjenek majd a kalauztól, hol kaphatnának egy korty vizet?! Lehet, hogy csak én értetlenkedem, hiszen a MÁV állami cég, magyar, s tudjuk, Magyarország évek óta jobban teljesít…

 

Ahogy figyelgetjük, lassan ismét taníthatják az iskolákban, hogy „Lesz még magyar feltámadás!”. Vajon ez igaz lesz a leégett malmokra és az Utasellátóra nézvést is?

 

Emlékezés a békebeli szép időkre, amikor a vonatokon utazóknak még ételt és italt is kínáltak..

  



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.