2019. augusztus 22., csütörtök,  Menyhért és Mirjam
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. május 25., szombat
Angol népdal: Ég a város, ég a ház is. Meg az egész megye…
Szerző: Kiss A. János
Egykori hivatásom gyakorlása során szerzett ismereteim, tapasztalataim alapján bőven lenne mondanivalóm a Békéscsabai István Malom tűzesetével kapcsolatban. Már csak azért is, mert a tűzvihar ilyenkor „lángra lobbantja” a legvadabb tévhiteket, álhíreket, spekulációkat, összeesküvési elképzeléseket is. Beszélgetnek a polgárok: volt-e biztosítása a malomnak; mi lesz, ha úgy döntenek az illetékesek, hogy veszélyessége miatt le kell bontani az épületet; mi lehetne a telep egészén, hiszen mégiscsak a megyeszékhely talán legértékesebb telkéről van szó; épülhet-e oda valami más, vagy parkosítanák, netán a kórház bővülhetne arra? Se szeri, se száma a beszédtémáknak, melyekben persze ott rejtőzhetnek az igazság magvai is.

Ez a látvány fogadta a tűzoltókat

 

Most mégis eltekintenék a latolgatásoktól, hiszen a tűzvizsgálók – egyebek mellett – keresik a tűz keletkezésének okát, igyekeznek megállapítani a kár nagyságát, a felelősség felderítéséhez talán még a rendőrség munkájára is szükség lehet. Akiknek dolguk van az esettel, azokat (most még) hagyni kell zavartalanul ténykedni, s nyilván eljön annak az ideje, amikor a nyilvánosság elé kerülnek a (bizonyított) tények. Az esemény pedig máris előcsalogatja a politikusokból a (választás előtti) közlési vágyukat. Ez utóbbi nem is lenne baj, ha közben valamennyiüknek a város érdeke lebegne a szemük előtt.

A város érdeke most bizonyára az együttgondolkodás és -cselekvés lenne. Ilyen például a közös fellépés. Na, ez aztán most is kútba esett… Ezen már a fotómasinákra pillantgató  egymás vállára borulás, vagy például a közeli napokra tervezett képviselő-testületi ülés sem nagyon segíthet. A polgármester, a megyei katasztrófavédelem első embere, a kormánypárti országgyűlési képviselő, s még ki tudja, ki mindenki a nyilvánosság elé lépett, lép majd. Egymásról talán tudomást sem véve. Az elmúlt években szárba szökkent zsigeri gyűlölködés most sem engedte meg azt, hogy a város összefogását késlekedés nélkül, közös fórumon fejezzék ki. Gondolom, az ellenzékiek, a civilek még – illedelmesen – csak ezután következnek. Úgy tűnik, ezekben az órákban nem csak a malom égett le…

A beavatkozás megkezdése pillanatáig kialakult tűzterjedés mellett nincs esély a belső faszerkezet megmentésére

 

A lángok fényében más is megvilágosodhat előttünk. Elgondolkodtak-e már azon, hogy Békés megyében  (ahol az ország éves búzatermésének igen nagy részét aratják évtizedek, s talán évszázadok óta) a valaha megépített nagy malmok közül már egy sem működik – a rendszerváltást követően. Leálltak a termeléssel, s előbb az orosházi, azután a szarvasi, majd most a békéscsabai megamalom vált a lángok martalékává. Csak összehasonlításként: a tótkomlósi (persze, jóval kisebb kapacitású) malom még gőzerővel üzemel, s messze földön a legjobb lisztet állítják elő – pékek véleménye szerint. Az itt termett gabonából, itteni szaktudással. A Békésben megtermelt gabonát „mezítlábasan” eladják/kilopják külföldre, vagy az ország távoli vidékein működő malmok dolgozzák fel azt, szépen keresve az ügyleten. Hogy juthatott idáig ez a térség?

Nyilvánvaló: ez az egymást követő megyei vezetések „sara” is. És nem példa nélküli. Nézzenek az ország térképére! Míg más tájakat behálózzák az autópályák, errefelé még csak most épülget (csupán) autóút, igaz, a miniszterelnök egykori ígérete szerint már tavaly át kellett volna adni. Vagy: évekkel ezelőtt Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszterként a Szeged és Gyula közötti vasútvonal villamosításáról beszélt. S hamarosan el is készülnek vele: Szeged és Hódmezővásárhely között. Közbevethetné valaki: nyilván folytatják majd. Igaz. Szeged és a szerbiai Szabadka között. (Kötve hiszem, hogy Szerbia egy huncut petákot is rá akarna fordítani erre. Akkor vajon ki fizeti majd a révészt?!)

Ezt a szürke nullával jellemezhető tehetetlenséget, érdekérvényesítési képtelenséget a Békés megyében élőknek számon kellene kérniük az érintett politikusaikon. De vajon képesek lehetnek-e erre olyan polgárok, akik választásról választásra meg sem kísérlik az akaratuk átvitelét a kontraszelekció (szakmai alkalmatlanság, de politikai kapcsolatok) révén kiválasztódott politikusokra. Pardon: „politikusokra”.

 

Akár a párizsi Notre Dame két tornya, az itteni egy is megmaradt... A közvélekedés elsöprő erejű: a malom falait pedig lebontani nem szabad!

 



<
+++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.