2019. május 24., péntek,  Eszter és Eliza
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. április 30., kedd
Patkánykaland
Szerző: Kiss A. János
Bangóné Borbély Ildikó patkányozása a lehető legrosszabbkor jött az Orosházán hagyományosan megtartott, április 30-ai fáklyás felvonulás idei eseményének. Ennél talán a nem túl kedvező időjárás is barátságosabb rendezési feltétel. Egyben bízhatunk: a felvonulás előtt, az indulási helyszínen elhangzó beszédek egyetlen szót sem ejtenek a szégyenletes történetről. Persze, akik tapasztalatból tudják, hogy a „fáklyás” méltóságteljes esemény, olyan, ahová a város jelenlegi vezetői is bátran elmehetnének, ha volna vér a „pucájukban” (mármint a testület hím tagjainak), pláne kampány idején, azokat se Bangóné, se a változó időjárás sem tarthatja vissza a városon át húzódó felvonulástól.

Képünk illusztráció! (Forrás: Pinterest)Az viszont nem éppen „fáklyás menet”, ahogyan pártja napok óta kezeli egyik kirakatos vezető politikusa , Bangóné Borbély Ildikó idétlenkedését. Párttársa, Korózs Lajos (akit remélhetően politikai ellenfelei is tisztelnek elvhűsége, tisztessége, egyenessége miatt) ma reggel, egy tévéadásban elismerésre méltóan nyilvánította ki egyet nem értését patkányozó társa magatartásával szemben. S meg is indokolta határozott véleményét. Előző este pedig Gyurcsány Ferenc mondta el a nagy nyilvánosság előtt, hogy nem érv a több, mint faragatlanságra az, hogy politikai ellenfeleik sem járnak el korrektebben: hiszen az ellenzék éppen különbözni akar a tisztességes keretek között keményen bírált orbánista ellenfeleitől. Az pedig végképpen tanulságos, hogy egy krízisszakértő egyetemi tanár n kifejtette: Bangóné Borbély Ildikónak 24 órán belül egyértelműen bocsánatot kellett volna kérnie (nem csak azoktól, akiket „esetleg” megsértett), természetesen a politikától való visszavonulását bejelentve. (Az nem eléggé nyomós érv, hogy a másik oldalon a köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkereszt fokozatát adományozta Bayer Zsoltnak, aki szinte futószalagon termel még otrombább, még arcpirítóbb „beszólásokat” – tény, ő már korábban is a magyar közéleti megnyilvánulások nagy keresztjének számított.)

 

Az említett kríziskezelő joggal állapította meg Bangóné Borbély Ildikó és pártja több, mint bűnéről – hibájáról (Louis Antoine de Bourbon–Condé/Fouché/ Talleyrand): ha 24 órán belül nem vezették le a szerencsétlen megjegyzés által keltett társadalmi feszültséget, sőt a „patkánykormány” kifejezés kampánybeli ismételgetését helyezték kilátásba, akkor óriásit rontottak az uniós választási esélyeiken.

 

Nem tudhatom, hogy Bangóné Borbély Ildikó gyakran megfordul-e kocsmákban, egyáltalán járt-e ilyenben valaha, de televíziós mutatványa odavaló. Amúgy is: párttársainak már jóval korábban feltűnhetett volna, hogy a hölgy túlságosan élvezi a nagy nyilvánosság előtti szereplést, kifürkészte, hogy a minél nagyobbat mondásra kapják fel a fejüket az újságírók, a műsorvezetők, s talán még egyes más honpolgárok is. Csenevész (akár populistának mondható) ideológiát rittyentett mellé: az ő speciális vonása a szókimondás. Más megközelítésben: szabadszájúság). Ilyen logikai örvényből nincs menekvés: egyre valóságtól, tisztességtől elrugaszkodottabb megnyilvánulásokkal lehet csak tromfolni a korábbi „megmondásokat”.

 

Nem tudom, milyen következtetésekre jutnánk, ha Bangóné Borbély Ildikó „fehéregerezett”, s nem „patkányozott” volna. Azzal, hogy pártja a kampányfinisben képtelen volt racionális döntésre, sokakban felidézheti annak emlékét, hogy végső soron nem mertek fellépni a mai migránsvilági csapda bevezetésének számító kerítésépítés ellen; ellenzékiként gyáván vagy érdekből megszavazták a parlamenti képviselők javadalmazásának jókora megemelését, s erre épülő más politikai juttatások felsrófolását; néhány más esetben is langyoskodtak egyet-kettőt – érzékeny részt veszítettek hitelükből. Ennek a választófülke magányában megnyilvánuló hatását nehéz kiszámítani. A kormánypárti hívők se így, se úgy (így pláne) nem ingathatók meg felfogásukban. Az ellenzékre voksolni kívánók közül egyesek talán elpártolnak a szocialistáktól, mások pedig esetleg otthon maradnak. A párt vezetésének (önhibájából) ma nehezebb dolga van, mint Bangóné performansza előtt. De radikális fordulattal, az eddigieket félévnyivel megelőző, céltudatos aktivitással talán elvégezhető a kármentés.

 

Erre már csak azért is szüksége lenne az ellenzéknek, hogy elcsendesedjenek azok a vélekedések, miszerint az ilyen kampányidőszaki botrányok – mintha – szinte a kormánypártok „megrendelésére” születnének…



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.