2019. augusztus 24., szombat,  Bertalan
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2019. március 17., vasárnap
Írás nélkül, mit ér az ember?
Árulkodó kéz- (és gondolkodási) nyomok egy vezető politikus „falra hányt” soraiban
Szerző: Füzesi Orsolya
Nemrégen jelent meg a „Simonka György ki akarja záratni a Fideszből Takács Ferencet” című cikkünk. Annak illusztráló fotója egy jelentős magyar politikai közszereplő kézírását jeleníti meg. Valaki, aki a grafológia rejtelmeiben járatos, – kényszerűségből – csak e rövid szövegre támaszkodhatott. Igyekszünk majd hosszabb írásrészletet is rendelkezésére bocsátani, hogy tovább finomíthassa megállapításait. Amit eddig megfogalmazhatott a kézírás alapján, az sem semmi – ahogy azt manapság mondani szokás.

Képünk illusztráció! (Forrás: infoGyőr)

 

Mint íráselemzésben jártas ember, képtelen vagyok elvonatkoztatni magam attól, hogy a kezembe kerülő írást, ha hevenyészetten is, de ne elemezném a szerzett ismereteimmel. Az elemzett írások közül jórészt olyan emberek írásai kerülnek a kezembe, akiket jól, vagy kevésbé, de ismerek. Ha az ilyen emberekkel szembeni tapasztalataim és a grafológia szabályai találkoznak, akkor legfeljebb úgy konstatálom, hogy az ismert személy jellemzőiben nem sokat tévedtem. Persze adódik olyan eset, amikor másnak látom az egyént, mint az az íráselemzésből kijön. Ilyenkor rendszerint átgondolom addig kialakult véleményem, élesebben górcső alá veszem az illetőt, és döbbenten tapasztalom, hogy ez ideig tévedtem, talán a személyes kapcsolatom, érzelmeim befolyásoltak. Mindenesetre ennek, esetleg másnak köszönhetően, de idővel kirajzolódnak az elemzés diagnózisai, így a grafológiának köszönhetően, csalódás nélkül léphetek ki az ilyen kapcsolatokból.

 

A minap, március 11-én, a Vitalap.hu felületén megjelent egyik cikk kapcsán, találkoztam egy rövid, kézzel írott szöveg fényképével, és az írás tulajdonosának névaláírásával. Természetesen nincs ember, aki ezt a személyt az országban ne ismerné, így nyilvánvaló, ahogy másokban, az eddigi tapasztalataim alapján bennem is kialakult valamilyen vélemény. Sajnálom, hogy mindezidáig nem érdekelt az írása, nem szenteltem rá figyelmet, de sokkal inkább az a valószínűbb, hogy tudatom mélyén tiltakoztam az ellen, hogy ennek az egyénnek az írását, és az e mögött „rejtőzködő” embert megismerjem, ami esetleg csalódást okozna, netán befolyásolna.

 

Most mégis, sok év után, valami késztetést éreztem, hogy a grafológia szabályai szerint, minden egyes betűjét, írásjelét, vonalvezetését, betűi görbületét, a felső és alsó zónák képzését, és miegyebeket átgondoljam. Természetesen, ezen ismeretek birtokában, egyáltalán nem kívánok bárkit is manipulálni, sokkal inkább az a célom, hogy érzelmektől független, csakis az írás jellegéből, tények alapján  kialakuló képet tárgyszerűen alkossak.

 

 

 

Orbán Viktor aláírásai (Forrás: grafologusom.hu)Izgalmas pillanatokat szerzett ennek a bizonyos írásnak az elemzése. Gondosan figyelem, és lassan egy gyermeknek maradt lélek rajzolódik ki előttem, aki az írás keletkezésekor már jócskán túl van a gyermekkoron. Ez a gyermek rejtőzködik, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy frusztrált, hogy benne egy örök győztes vágya lappang. Vesztesként összeomlana, ezért a játékot mindig ő akarja megnyerni, mert ha nem ő nyerné, kiderülne, hogy nem is annyira bátor, erős és rendkívüli, mint amilyennek mutatja magát. Ezért gondosan ügyel arra, hogy valódi lényét meg ne ismerjék a többiek. Érdekeit a figyelő szemek elől takargatni igyekszik, és aki takargat, az nem őszinte. Az írásában váltakozó manifesztáció jelenik meg, ami a mindenkori helyzethez való igazodását jelenti. Önértékelése elfogult, képességeit többre méltatja, mint amik valójában. Minden konstellációban visszatér önmagához, mert a körülmények csak őt igazolhatják. Nem nyitott, mert akkor kiderülne, hogy feszültségben él, ami belső diszharmóniát okoz benne. Érzelmi életében is annyit él meg, amennyi hasznot hozhat az számára. A kézírás duktusa (vonalvezetése) lehet negatív és pozitív is, a többi dominánstól függően. Közeledéseinek gesztusaiban közvetlen, de ez a közvetlenség nem az alaptulajdonsága, csak annyira, amennyire elvárja, hogy figyeljenek rá.

 

 

 

Ezt az elemzést úgy írtam meg, hogy nem hivatkoztam írásformákra, nem jelöltem meg, hogy milyen kötés látható, az árkádok, a szóközi fonalak és egyebek alapján hogyan formálódnak ki az írás közben megfeszülő idegek, izmok leképezései. Ha tévedtem, az sem kivételes, hiszen tévedni emberi, vagy írási dolog, vagy nem.

 

 

Az elemzett, rövid mondat tulajdonosa – Orbán Viktor.

 

A szóban forgó szöveg

 

 

 



<
+++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.