2018. december 19., szerda,  Viola
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2018. november 17., szombat
Orbán Viktor és az érvlegények
Szerző: Kiss A. János
Tiszta vizet a pohárba! címmel tartottak sajtótájékoztatót tegnap az orosházi szocialisták. Már a meghívó olvasásakor felötlött bennem a kérdés: hogyan lehet tiszta vizet önteni egy pohárba, mely tökéletesen megtelt szennyes lével?! Ha még jobban ráfókuszálunk a problémára: az utolsó csepp menetrendszerű megérkezésével immár a pohár falán lecsorogni látszik a trutyi. Immár csak annyi dolgunk akad, hogy szemügyre vegyük ama csepp tartalmát, s meglátsuk cseppben a tengert. A börtönbe vonulása előtt Mecedónia – az ottani sajtóban közöltek szerint – jogerősen elítélt, a börtönbe vonulását megtagadó volt miniszterelnökük Budapestre szökését, szöktetését.

Orbán Viktor és egyik (s)ajtónállója (Képünk illusztráció! Forrás: HVG)

 

Na, itt egy újabb migráns, aki politikai üldözöttnek adja ki magát, s a magyar hatóságok a Szerbián – egy Magyarország szerint is biztonságos országon – keresztül érkezett hozzánk, méghozzá – ahogy a szkopjei lapok írják – magyar diplomáciai rendszámot viselő autóval. Sokan most azt keresik, vajon mely magyar (kormány)szervezet lehetett a korrupciós vádak alapján letöltendő börtönbüntetésre ítélt Nikola Gruevszki, egykori macedón miniszterelnök emigrációjának/migrációjának szervezője.

 

Amikor erről az ügyről gondolkodunk, két dolog tolakodik érdeklődésünk előterébe. Az emberisség (pápa által is szentesített) egyetemes követelményeit szem előtt tartó magyarországi civil szervezetek kormány általi vegzálása alighanem hiteltelenné tesz olyasféle vélekedéseket, hogy a macedónok volt miniszterelnökét üldözik, ezért az a legkevesebb, hogy kimentsük a börtönből, ahová saját országának bírósága jogerősen küldeni rendelte. Az sem érv, hogy mégiscsak egy volt miniszterelnökről van szó, legyen vele szolidáris Orbán Viktor. (Az Európai Parlament egyik fideszes képviselője tegnap éppen azt állította, hogy létezik olyan gyakorlat, miszerint elnökök, miniszterelnökök emigrációját másként kell kezelni, mint a többi földi halandóét. Ilyen jogról egyetlen szakértő sem tud. Azt ugye senki sem gondolhatja komolyan, hogy a magyar miniszterelnök tudomása nélkül bárki magyar hatósági ember bele merne fogni egy ilyen kalandorakcióba.) A másik ágaskodó észrevételünk pedig az azeri baltás gyilkos kiadása. (Mint hírlik, s azóta sem cáfolták, hogy az akkori igazságügyi miniszterünk maga sem értett egyet a kiadatásával, hiszen világos volt, hogy a gyilkost hazatérése után mentesítik a Magyarországon emberölés miatt jogosan kiszabott börtönbüntetése letöltése alól – mi több, nemzeti hősi státust kap.)

 

A magyar jog is deklarálja mindenki törvény előtti egyenlőségét. Orwelli gondolat lenne azt hinnünk, hogy az egyenlők között vannak még egyenlőbbek. Például egykori vagy mai miniszterelnökök. S ha mégis megtörténne a létezhetetlen, azt kellene hinnünk, hogy ilyesmi csak diktátorok viszonylatában eshet meg. Valaki meg arra hívta fel a figyelmet, hogy az oroszbarát Gruevszki vajon miért nem Moszkvában kötött ki azonnal?!

 

Vélhetően a mai macedón állami vezetés nem hagyja szó nélkül a magyarok sunyi, álszent kuruckodását, állítólag máris kérték a köztörvényes bűnöző, Gruevszki kiadatását. Nem is olyan régen a magyar állami vezetők még nem győzték hangsúlyozni a két ország közötti kiváló kapcsolatokat, Macedónia fontos szerepét az Európa felé irányuló migrációs nyomás fékezésében. Akkor most ez kamu duma, hízelkedő nyalakodás volt akkoriban, legfeljebb tévedés? Vagy immár nem is létezik menekültáradat abból az irányból, akkor meg lovak közé a gyeplővel?! (Esetleg: a mór – Macedóia – megtette kötelességét, a mór mehet?) Orbán Viktor művész-produkciója (olvassák, ahogy akarják) immár nem ismer határokat. Úgy tűnik, itthon sem.

 

A magyar miniszterelnök évtizede tartó militáns fogalomhasználata a gyakorlatban is egyre jobban araszol a vég felé: migránsokra hivatkozva máig fenntartják a honvédség honi célzatú bevetésnek jogát. (Az ellenzék többsége takony szavazatmegtartási célzattal támogatta is tette ezt). Aztán egyre nagyobb mértékben növelik a honvédség létszámát, járási (munkásőrfilinges) tartalékos bázisokat hoznak létre, az iskolások becserkészésére lőtereket építenek, már az óvodákban is központilag meghatározott tartalmú „hazafias nevelési” programot hajtanak végre, s azt se feledjük: a sorkatonai kötelezettséget annak idején nem eltörölték, csak felfüggesztették…

 

Apropó, hazafiság. Pár hónapja Orbán Viktor egy nyilatkozatában megpróbálta bevezetni a magyarok köztudatásba a „hazafiság” általa értelmezett fogalmát. A „hazafi”-t úgy is mondják: „patrióta”. Ezzel a nyelvi technikával élve – amióta kiderült, hogy a „futballőrült” miniszterelnök, szinte kérkedően (mások közpénzből is lett magánpénzén) elröpköd a világ végére is megnézni kedvenc csapata, a MOL-Vidi FC meccseit, – itt is, ott is hallhatóan Orbán Viktort „vidiótának” titulálják. (Egykor állítólag a belügyes csapat, az Újpesti Dózsa drukkere volt. Sajnálhatja, hogy nem csak erkölcsi és politikai elvein változtatott…)

 

Persze arról nem Orbán Viktor, a kormány, a Fidesz tehet, hogy a magyarok egy jelentős része minden kritikai kétkedés nélkül, lazán „beszopja” a vezérből folyó igét. Persze az is lehetséges, hogy kommunikációsnak, szóvivőnek, újságírónak mondott érvlegényeit már nem is kell ellátnia mindennapi papagájeledellel: elegendő, hogy (mint egy isten) csak rágondol valamire, s az van – ahogy József Attilánál olvashatjuk. Ha – a kultúrharc nevében, hevében – még nincs betiltva…

 

Méltányos dolog megvédeni bárkit az igazságtalanságtól. Mostanában egyre többen bántják Orbán Viktort azért, mert (új év – új eszme) a választások után kereszténykonzervatívozni, keresztényliberálisozni kezdte nyáját. Azt vetik szemére, hogy valaha bigottan liberális, aztán konzervatív, majd illiberális lett, most pedig az egykori papramorgó meghirdette keresztény-konzervatív, keresztény liberális kurzusát. Ezzel ugyan megjárni látszik a Damaszkuszba vezető összes utat, de gondoljanak bele: ha megértőek akarunk maradni, akkor látnunk kell, hogy nincs itt szó semmiféle köpönyegforgatásról. (Nem vonnám kétségbe a miniszterelnök őszinte keresztény mivoltát, hiszen még ellenfelei is elismerik: Orbán Viktor kereszt, tény.) Így is leírhatnánk az idézett kacskaringókat: libero-konzervatív-illiberális-keresztény-konzervatív-keresztény-liberális. Gondoljanak csak be: amikor koktélt készítünk, hát nem ugyanezt tesszük mi magunk is?! Egyszerűen összekutyuljuk az alkotórészeket, hadd szédítsük vele egy kicsit a megkínáltakat.

 

Kezdem sejteni, mitől olyan izék azok az orbánista érvlegények.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.