2018. szeptember 19., szerda,  Vilhelmina
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2018. június 22., péntek
Szösszenetek
Szerző: Füredi Ferenc
Lehet vitatkozni a szerző által kifejtett gondolatokkal, észrevételekkel, de leginkább csak akkor, ha hozzá hasonló színvonalon, stílusban teszi valaki. Persze (tudnivaló) a mai politikai „kultúra” nagyban megnehezítheti eme elvárás teljesülését…

Képünk illusztráció! (Forrás: KamaraOnline)

 

I.

 

Hozzászólás egy cikkhez, amely a gazdasági liberalizmust tartja helyesnek, és populistának véli az ártámogatásokat.

 

Egyetértek azzal, hogy vannak káros állami támogatások. A kádári világ árrendszere torz volt, valójában minden árat eltérítettek. Azonban ennek az ellenkező véglete is éppúgy helytelen, azaz minden állami ártámogatás tűzzel-vassal üldözése. A gazdasági liberalizmus túlhajtása lett az egyik oka az SZDSZ bukásának, egyszersmind a baloldal tévútra kerülésének. Ezek a hibák is közrejátszottak abban, hogy ma a lakosság jó része számára a liberalizmus szitokszóvá válhatott, és a liberális, továbbá a baloldali pártok népszerűsége alig mérhető, vagy csökkenő. Igen, a cél az, hogy minden árut és minden szolgáltatást a reális közgazdasági, piaci áron lehessen megvásárolni. Ehhez az kell, hogy a lakosság olyan jövedelemmel rendelkezzen, hogy meg is tudja ezt fizetni.

Ez azonban ma nem reális.

 

A kérdés az, hogy mi legyen addig, ameddig ehhez az ideális állapothoz egy társadalom eljut?

 

Addig nyilván kellenek átmeneti megoldások, hiszen ma még olyan fejlett kapitalista ország sem létezik, amelyben a szegénység ne lenne jelen, nem is beszélve a ciklikus válságokról. Az unió szabályai sem várják el a lemaradó országoktól, hogy soha ne tudjanak felzárkózni.

 

Ezért a különböző országok teljesítményét is „eltorzítja”. Olyannyira, hogy a támogatási rendszer egyes elemei az ár és jövedelmi viszonyokat is erősen befolyásolják, amiképpen a piaci viszonyokat is: (Például az unió mezőgazdasági támogatási rendszere.) Vannak nettó befizető és nettó haszonélvező országok. Tehát a GDP is ez által lesz támogatott, akár Magyarország esetében is. Amíg nem lesz „Kánaán”, az országon belül is fenn kell tartani a különféle támogatási rendszereket. Ilyenek lehetnek egyes adózási kedvezmények, a teljes áfától való eltérések, egyes segélyek támogatása, családi pótlék és így tovább.

 

A bérnövelés kemény korlátja a termelékenység szintje. Ez tehát csak hosszú távon lehet megoldás. Addig azonban igenis segíteni kell azokat, akik nem képesek a maguk és családjuk emberhez méltó alapvető fogyasztásának fundamentumát megteremteni. Igenis ebbe a körbe tartozik még a pihenéshez, az üdüléshez való hozzáférés joga is.

 

Tudom, hogy aki a kádári rendszerbeli üdülési lehetőségekre úgy gondol, mint követendő példára, nem akarja egyszersmind a kádári rendszer egészének rehabilitációját. Ezt én sem akarom, ahogy legtöbbünknek eszébe sem jut ilyen. De igenis, ahol a lakosság jelentős részének jövedelme olyan alacsony, mint itthon, ott egyelőre távoli álom egy teljesen piaci ár, elosztási stb. gazdasági rendszer. Szükség van még teljesen piaci rendszerekben is a kultúra, a tudomány, a családok, a gyermekek, az oktatás, az egészségügy, a szegénység elleni küzdelem stb. támogatására. Ez nem populizmus, hanem az egészséges horizontális és vertikális társadalmi mobilitás feltétele.

 

A munka világában pedig igenis minden munkavállalót megillet a pihenéshez, az üdüléshez való jog, amelyet normálisan Alkotmányban kellene rögzíteni más jogokkal, így a lakhatás jogával együtt.

 

Bánjunk csínján a populizmus vádjával!

 

A baloldalnak végre ki kell állnia azok mellett, akik képtelenek a minimális megélhetési és társadalmi szükségleteiket keresetük által kielégíteni. Ez nem populizmus, hanem szolidaritás, amely minden baloldal alapértéke.

 

Az SZDSZ sok egykori politikusának elévülhetetlen érdemei vannak a kádári rendszer elleni küzdelemben. Azonban a későbbiek során légüres térbe került az SZDSZ, amely nem csupán a valódi liberális szabadságeszmékért állt ki, hanem a gazdasági liberalizmus káros kinövéseit is támogatta meglehetősen erőszakos módon. Ezért felelősek a 2010-es, súlyos választási vereségért, azokkal a szocialista politikusokkal együtt, akik félredobták a valódi baloldaliságot.

 

II.

 

Megnyugvással vettem hírét, hogy Hadházy Ákos otthagyja azt az LMP-t, amely minden tisztes ellenzékiséget – valójában – alapítása óta feladott, és jellemzően már világossá tette, hogy a NER része.

 

A Jobbik pedig az „Alaptörvény”-módosítás megszavazásával elvesztette minden hitelét, persze nem előttem, mindig pontosan tudtam, hogy a Jobbik egy neonáci szervezet, és az is maradt.

 

A többi szót sem érdemel.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.