2018. október 19., péntek,  Nándor
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2018. május 27., vasárnap
A virágáruslány csodálatos átalakulása
A Békéscsabai Jókai Színház nagyszínpadán: a My Fair Lady
Szerző: Zsidov Magdolna
A Radó Denise Jászai Mari-díjas színész-rendező által színre vitt klasszikus musical, a My Fair Lady díszbemutatójára május 26-án, bevallom őszintén, nem kis várakozással, izgalommal mentem. De rajtam kívül talán mindenki más is, annál inkább, mivel valószínűleg alig akadt néző – esetleg egy-két, a túl fiatal korosztályba tartozó , aki valamilyen feldolgozásban, filmen, színházban ne látta volna. Az eredeti – George Bernard Shaw: Pygmalion című – színművet Alan Jay Lerner írta át, Frederick Loewe zenésítette meg, hogy sikertörténetét bejárhassa a világon. És vajon, mit lehet többet nyújtani az eddig látott legjobbnál? A csattanóval kezdem, de nem „lelőve” a lényeget, hiszen lesz még mivel fokozni. Túlzás nélkül merem állítani, Radó Denise varázslatos rendezésében a békéscsabai színház óriási meglepetéssel szolgált, ugyanis a darabban végig vibrált a nézőt magával sodró hangulat, látványosság, a főbb szerepektől a statisztai jelenlétig egyaránt, olyannyira, hogy a mű új rétegei lettek láthatóvá. A játékfelfogásban ugyan nem történt változtatás – voltaképp ez így volt rendjén –, de ami a színpadon végbement, az olyan katartikus élményt nyújtott, ami miatt egyértelműen egyedinek, ritka „ajándéknak” lehet tekinteni ezt a darabot.

Az egyik jelenetben: Szomor György, Papp Barbara, Bartus Gyula (Fotók: A-TEAM/Nyári A.)

 

A hatalmas szereplői létszámot (50 személyt) felvonultató musical láttán mégsem érezte a néző, hogy szűk lenne a tér, nem tűntek zsúfoltnak a jelenetek. Beosztott „képsorokban” léptek színre a történet szereplői: a korhű londoni utcák, kocsmák alakjai, árusai, a rend őrei, szórakoztató cigánytáncosai, akrobatái, és mindennemű polgárai.

 

Egy egyszerű, közönségesen beszélő virágáruslány körül bonyolódik minden. Eliza Doolittle szerepében Papp Barbara egyetemi hallgató alakított bombasztikust. A békéscsabai közönségnek már volt alkalma, Schiller Ármány és szerelem című drámájában, Lujza alakjának megható megformálójaként találkozni vele, de az azóta eltelt jó egy év során igazi, sokoldalú tehetséggé érlelődött fiatal művész bámulatra méltót alakít. Egy művön belül több karaktert is képes magáévá tenni, azt őszinte átéléssel megmutatni. De nemcsak a történet prózai részében emelkedik felül saját szerepén, hanem az énekei is ugyanilyen érett folyamaton mennek át. A darab végére egy dalon belül is több hangszínt képes kiénekelni, ami beérett művészek számára sem csekély teljesítmény. Mindvégig olyan energiával jelenik meg a színpadon, ami lenyűgözi a nézőket. Játékával eléri, hogy a közönség együtt éli át vele a posványból, a mélységéből kiemelkedő, az alpárian beszélő lány csodával határos megdicsőülését, aki Higgins professzor segítségével beszédének, nyelvezetének fejlődésében, újabbnál újabb humorforrásokat teremt.

 

Henry Higgins professzort, a darab centrális alakját, a fonetika elkötelezettjét, begyepesedett természetű, agglegényes nüánszokat cipelő tudósát Szomor György Nádasdy-díjas színész formálja – a tőle egyáltalán nem meglepő – bravúrossággal. Igazi férfi, hangjában, megjelenésében, és mégis tiltakozik a nőnemű „lény” minden közelségétől. Úgy, mint aki azt feltételezi, hogy egy tudós embernek nincs fontosabb dolga a világban, minthogy kizárólag az elme és ő alkossanak egy párt. Jó barátja, Pickering ezredes szintén magányos lovag, alakját Bartus Gyula Jászai Mari-díjas eleveníti meg kiválóan. Ő már szolidabb ember, aki olvadékonyabb, és képes emberibb hangot megütni a közelében élőkkel, így Elizával is. Mrs. Pearce, Higgins házvezetőnője Fodor Zsóka személyében megkapó és elbűvölő alakítást érzékelhet a közönség. Mrs. Higginst, a professzor anyját Somfai Éva alakítja, igazi úri dámaként, akit aggaszt fia egyedüllétbe menekülése, és a háttérből türelmesen, okosan irányítja a dolgokat.

 

Az úri körökből nem hiányozhat a haszonleső udvarló, Freddy Eynsford-Hill, aki a dikció átalakulásán túljutott Eliza kezére pályázik, Balázs Csongor alakításában. Hangjával, játékával, akrobatikus mozgásával, eleven, színes figurája a darabnak, aki szédítő párja lehetett volna Elizának, ha nem lett volna annyira mégsem „szédítő”. Anyját, Mrs. Eynsford-Hill-t Nagy Erika komoly, határozott, méltóságteljes asszonyként eleveníti meg remekül. Lord Boxingtonként Árdeleán László, Lady Boxingtonként Galambos Hajnalka alakítanak emlékezeteset.

 

És, hogy az alsó osztályból is megjelenjen egy nagyágyú, az nem más, mint Eliza apja, Alfred P. Doolittle csatornatisztító, Katkó Ferenc frenetikus alakításában. Ő az a látens figura, akiről nehéz eldönteni, hogy lecsúszott középosztály, vagy felemelkedő alja réteg. Mindenesetre Katkó alakításában, hanghordozásában mindvégig lenyűgöző.

 

Na, és még véletlenül sem feledkezzünk meg a két bohém figuráról, Harryről, Ragány Misa eredetiségében, természetes piás alakjában, és Jamieről, Dorogi Péter játékában. Ők ketten egy remek acapellát is előadtak.

 

De jelen vannak az utca csavargói: Gábor Anita, Lévai Attila, Árvavölgyi Patrik. Továbbiak a szereplői gárdából:  George, kocsmáros szerepében Hodu József, továbbá Fejes Katica szh., Fónagy Jázmin szh., Földes Roxána, Kopanyicza András szh., Korom Gábor, László Bernadett szh., Lehoczky Orsolya szh., Medovarszki Petra szh., Németh Nikolett, Nádra Kitti szh., Nyúl Zoltán Bence, Puskás Dániel szh., Szojka Cinthia szh., Szubin Martin szh., Thomas-Ónodi Lili Róza. Együtt értékelve őket, mindegyikőjük figyelemre méltó.

 

Káprázatost alakított a Folk and Roll formáció három tagja: Drimba Máté, Móricz Bence, Szilágyi András a virtuóz cigánytáncukkal.

 

Az énekkari tagok: Fodor Emília, Sélleiné Kraszkó Márta, Sutóczki Miklós, Szák Kocsis Péter kiváló énekükkel emelték a darab színvonalát.

 

De hálával és elismeréssel lehet beszélni az élő zenekari játékról, Rázga Áron vezényletével. Igazi élmény minden egyes dallam, amit „kieresztenek” hangszerük megszólaltatásával. A zenekar tagjai: Gál Csaba (billentyűs hangszerek), Vincze Eszter, Benedekfi Zoltán, Hoffmann Ágnes, Szomorné Budai Mariann (hegedű), Juhász Edit (cselló) Kaczkó Gabriella (fuvola), Bogdán Gábor, Kocsis Gábor (klarinét), Bíró Tamás, Resetár Attila (trombita), Szűcs Csaba (harsona), Hamza Lenke, Marjovszky Endre (nagybőgő) és Halász Illés (ütő).

 

A korhű díszlet és jelmez Húros Annamária kiváló munkája, látványában is élményt nyújtó.

 

A darab, a színészi alakítások, a rendezés „együttállása” mind-mind elegáns, lenyűgöző, mindezeken túl, ami külön dicséretes, hogy mértéktartó, ami akceptálásra méltó. Természetesen a happy end sem marad el, mert ha a szerelem megérint valakit, akkor az a legmerevebb szoborembert is képes megeleveníteni, akár Shaw Pygmalionjában.

 

Az idei évad utolsó remekművét, látványos darabját, ha lehet, egyetlen színházrajongó se hagyja ki, mert, SZINHÁZAT, IGAZI SZÍNHÁZAT kap egy estére.

 

 A képen: Nagy Erika, Papp Barbara, Somfai Éva, Árdeleán László,  Árvavölgyi Patrik



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.