2018. június 25., hétfő,  Vilmos
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2018. március 06., kedd
Aki szelet vet...
(Marton László méltányos, egyben kritikus megítélése)
Szerző: Füredi Ferenc
Nos, Ceglédi Zoltán írásának közzétételével és a magam Jobbikkal kapcsolatos véleményével sikerült némi vihart kavarnom. Ha már lúd, legyen kövér...

Marton László (Képünk illusztráció! Forrás: Wikipédia)Ismét úgy érzem, meg kell szólalnom,most éppen Marton László ügyében. Különösen ellentmondásos a helyzetem, és a személyes viszonyom Marton Lászlóval kapcsolatban.

 

László néhány évvel idősebb nálam, ez ma már nem érdekes, mind a ketten öregek – na, jó,  idős emberek – vagyunk. Ez a pár év azonban jelentős volt, amikor gyerekek, illetve egészen fiatalok voltunk. Mert igen, Balatonszemesen, a Szabadság út 24-ben, az egykori Vegyesbolt közvetlen szomszédságában hosszú éveken át, minden nyáron egy szobában laktam Martonnal. László egy heverőn aludt, amely merőlegesen helyezkedett el az én ágyamhoz képest. Előre bocsátom, hogy mindez a gyermekkorunkban történt, Mari néni és leánya, Kerepesi Pálné házának egyik kis szobájában.

 

Felnőttkorunkban talán pár alkalommal beszéltem az akkor már befutott rendezővel és színigazgatóval, leginkább telefonon. Egy ideig az engedélyével járhattam a Vígszínház előadásaira, de ilyen esetekben sem találkoztunk. Vagyis korai ifjúságának tanúja voltam, de amikor már felnőttünk, távolra kerültünk egymástól. Nem ismerem a felnőtt Marton Lászlót.

 

A középiskolás Martont Szemesen körülrajongták a lányok. Kitűnő megjelenésű, mindig ápolt, udvarias, megnyerő egyéniségű, kivételesen művelt fiatal volt. Ezt nála kisebb gyerekekként is pontosan érzékeltem. Nagyon sokat tanultam tőle, ahogy a többi nálam sokkal tájékozottabb, okosabb gyerekektől is. Szemesen akkoriban volt egy gyerekekből, kamaszokból, tinikből álló társaság. Voltak köztünk évről évre visszatérő nyaralók, és szemesi „őslakók” is. Együtt jártunk focizni, fejelni, fürdeni a mólóra, vagy az „őszödi” szabadstrandra. Gyakran pingpongoztunk, gombfociztunk, sőt rablóultiztunk, még valamennyire a bridzs alapjait is elsajátítottuk. A szemesi pályán tanultunk meg többen teniszezni.

 

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a felnőtt Marton Lászlónak életrajzi könyvében minderről „sikerült” szinte teljesen megfeledkeznie.

 

No, igen, az a könyv... Sok minden hitelesnek tűnik. De az ifjúságunkat nem lettem volna képes ennyire elfelejteni, netán megtagadni. Mert semmi szégyellnivaló nem volt, amit ne lehetne ma is vállalni. Mivel nem kértem az egykori gyerekektől felhatalmazást, csak kezdőbetűkkel jelölöm őket:

 

Egy szóval nem szerepel a kötetben a szociológia kiváló, nemzetközi hírnevű professzora, K. A., akivel szintén egy szobában laktunk Szemesen. Ezek után „természetesen” szó nem esik B. B. A., azóta meghalt kiváló újságíróról, F. G- ról, aki Puskás Ferenc segédedzője volt, és hazajött meghalni, hogy magyar földben nyugodhasson.

 

Nyilván bokros teendői meggátolták, hogy Gábor temetésén részt vegyen, hogy részvétét nyilvánítsa velünk együtt Sz. Livinek, azaz Gábor testvérének, és férjének, akik szintén együtt voltak vele évtizedeken át Szemesen.

 

A felnőtt Marton Lászlónak ifjúkori szemesi barátai még amolyan virtuális biodíszletként se kellettek. Ám emlegeti Latinovits Zoltánt, Ruttkay Évát, miközben maga is bevallja, hogy semmi kapcsolata akkoriban velük nem volt.

 

Megemlíti ugyan Bujtor Istvánt, akivel együtt kosárlabdázott, de én szót ejtettem volna Szilágyi Gézáról is, a piarista gimnázium egykori tanáráról, aki korszakos jelentőségű pedagógus volt – és igaz ember.

 

Ezek után, remélem, senki nem fog elfogultsággal vádolni.

 

Helyeslem, hogy ismét lehetőséget kap arra, hogy rendezzen. Két, egykori főiskolai tanítványa állt mellé. A könyvében azt írta Marton: „Eszenyi Enikőre minden bajban számíthatok.” A rendező megbukott emberismeretből is. Ha nem dobja el, ha nem negligálja, ha nem veszi semmibe gyermek- és ifjúkorának barátait, nem marad szinte teljesen egyedül. De így csak annyit tudok mondani, örüljön, hogy nem kell élete végéig viselnie annak a következményeit, amiről persze a mai napig semmi biztosat nem tudunk.

 

Kiálltam volna azért, hogy erkölcsileg se lehessen senkit kétes, bizonyítatlan ügyekben – középkori módon – pellengérre állítani.

 

De nem kockáztatom erkölcsi hitelemet olyan emberért, aki az uborkafán ülve már csak arra emlékezik, ami és aki számára közvetlen hasznot hajtott.

 

Kellemes szórakozást a veszprémi színház és a Rózsavölgyi nézőinek! Ezt az utolsó mondatot valóban szó szerint és komolyan gondolom, tisztelve a mindenkori színházi közönséget.

 

Rendezzen Marton, ehhez ért. De semmi se lesz már olyan, mint azelőtt.

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.