2018. december 11., kedd,  Árpád
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2018. február 25., vasárnap
Mi micsoda?
Szerző: Füredi Ferenc
Manapság mellébeszélünk. Senki nem meri kimondani, hogy a kerítést le kell bontani. Politikusok, politológusok, újságírók elgyávulnak, ha a Fidesz-KDNP által kialakított rendszert pontosan minősíteni volna szükséges. Pedig csak használni kellene történelmi, társadalmi ismereteinket. De az értelmiség elgyávult.

Képünk illusztráció! (Forrás: Twitter)Jogállamról beszélnek, miközben nincs már szinte nyoma sem. Alkotmányosságról, miközben nincs Alkotmányunk. Baloldali és egyéb, magukat demokratáknak gondoló emberek képtelenek bátran, igazul, határozottan fogalmazni. Pedig pontosan ezt kellene tenni.

 

Ezért a súlyos gyávaságért mondhatják ügyeletes „megmondó emberek, hogy az „ellenzék is a NER része”.

 

Sokféle tudományhoz nem értek. A biológia tudományához sem. Azért a tudomány mélyebb ismerete nélkül is tudom, hogy az a repülő izé, ami főként nyáron, minden lehető alkalommal pofátlan módon a kenyeremre akar szállni, és ha elhajtom ötvenszer, ötvenegyedszer is megkísérli az akciót, nos az az állat a légy. Nem hívom a rovartan felkent tudósát, mielőtt agyoncsapom. (Még Fazekas miniszter magas tudására sincs szükségem.) De tudásom még ennél is nagyobb!

 

Akár hiszitek, akár nem, ha hallok egy állatról, amely mekeg, növényféléket eszik, és bogyósat kakál, az kecske. Mondom ezt úgy, hogy itt, az angyalföldi lakótelepen még soha nem láttam. Igazából most foglak benneteket meglepni!T alán húsz éve jártam utoljára állatkertben; Ázsiában, Afrikában soha. Mégis, ha olvasok egy nagy négylábú állatról, amelynek vastag bőre, hosszú ormánya van és trombitál, akkor is tudom, hogy az illető elefánt. Még a trombitálás sem téveszt meg, nem gondolom, hogy Maurice André.

 

Keresztény vagyok. Katolikusnak kereszteltek – a hitem már nem az igazi – de családom a legkeményebb nürnbergi törvények szerint sem tekinthető zsidónak. Mégis undorodom az antiszemitizmus minden formájától. Nem érdekel, hogy nyílt vagy burkolt. Hogy közvetlen, vagy közvetett.

 

A kor, amelyben felnőttem, arra kényszerített, hogy egyszerre legyek ministráns a Vörösmarty utca 42. szám alatti kápolnában és kisdobos, majd úttörő a Sztálinról, a Magyar Ifjúságról, a Népköztársaságról elnevezett – amúgy mindvégig Andrássy – út 68. szám alatti általános iskolában.

 

De se a plébános bácsi, se az úttörő vezető tanár, se anyám, se apám soha nem tanított arra, hogy én bárkinél is különb lennék pusztán azért, mert megfelelek ezeknek a hülye nürnbergi törvényeknek.

Sőt! Illetve sőt se volt...

 

A plébános úr szerint az életemet az Istentől kaptam. De sose mondta, hogy az Isten különbözőnek teremtett volna minket: alsóbb vagy felsőbb rendűnek.

Ma, ha élne, azt tanítaná, mi mind migránsok vagyunk ezen a földön.

Ahogy az úttörők parancsolatai között is volt pár olyan politikai szlogen, amelyet ugyan nem értettem, de azt igen hogy az „úttörő ahol tud, segít”.

Az nem volt benne hogy „kivéve”...

 

Így nőttem, gyanítom nagyon sokan így nőttünk fel. Aztán felsőbb osztályokba, felsőbb iskolákba léptünk. Tanultunk a fasizmusról, a nácizmusról, a sztálinizmusról. Azokról a rettenetes bűnökről, amelyeknek tíz- és százmilliók estek áldozatul. De valami többet is megtanultunk. Azt, hogy nem minden gyilkos diktatúra zsidóellenes, vagyis nem okvetlenül  antiszemita. Sőt, lehet olyan, amely önmagát baloldalinak nevezi. Mások a nép egyszerű gyermekeinek pózában tetszelegnek.

 

Egy idő után megértettük, hogy nem az a rendszer lehet csak fasiszta, amelyik pontosan megfelelel Dimitrov definíciójának.

 

Ami engem illet, Umberto Econak, a társadalom tudósának hiszek. Nincs szükségem Linné műveinek beható ismeretére ahhoz, hogy meg tudjam mondani az illatáról, a külsejéről, hogy melyik a rózsa és melyik az ibolya. Ahogy Brehm összes műveit se kell levennem a polcról, hogy tudjam, melyik a légy, a kecske, vagy az elefánt. Amiképpen azt is tudom, ki a fasiszta.

 

Ahhoz, hogy valaki komplett fasiszta legyen, nem okvetlenül szükséges, hogy nyílt antiszemita legyen. Arra sincs szükség, hogy megtartsa a maga wannseei tanácskozását. A fasiszta akár filoszemita, magyarán zsidóbarát is lehet.

Nem vagyok hajlandó olyan gazemberek vitájában részt venni, akik azon veszekednek, hogy Hitler már 1933-ban is náci volt, vagy csak 1941-től, netán kicsit korábban, vagy később. Nem kell vitatkozni arról, hogy amikor Dzsugasvili még csak Koba volt, már sztálinista gyilkosnak számított- e, vagy csak később lett azzá, akivé. Mussolini saját értékrendje szerint nem volt antiszemita. Talán mégsem volt már a Marcia su Roma – Menetelés Rómába – idején fasiszta?

 

Talán Franco, Salazar, Peron, Pinochet nem voltak azok? A ma neofasisztái sem azok? A mai neonácik se nácik? Azok sem, akik a „Kkitörés napját” most is megünnepelték?

 

És azok a rendőrségi vezetők vajon hová tartoznak, akik ezt eltűrték? Mit tanultak történelemből a biztosítást végző rendőrök? Milyen az ezt szó nélkül hagyó köztársasági elnök értékrendje? Milyen a mai kormányé? Mindent bele lehet gyömöszölni a jobboldal, a szélsőjobboldal feneketlen zsákjába?

 

Umberto Eco nem a Mussolinire, Hitlerre jellemző múlt századi fasizmusok, vagy a nácizmus akkori megnyilvánulási formái szerint határozza meg a ma diktatúráinak fasiszta jellegét. Olvassuk el a meghatározását!

 

Hasonlítsuk össze azzal a rendszerrel, ami ma itt, Magyarországon van! El tudjuk dönteni. Biztosan, kétségek nélkül. Feltéve hogy van annyi józan eszünk még, ami lehetővé teszi, hogy meg tudjuk mondani a légyről, hogy légy, a kecskéről, hogy kecske, és az elefántot se tévesztjük össze Maurice Andréval pusztán azért, mert mindkettő trombitál.

 

Hallom, hogy vannak, akik tehetségesnek minősítik Orbánt. Tényleg? Vajon

Hitler, Göring, Dönitz, sőt Eichmann talán nem volt tehetséges – a maga módján? Putyin, Erdogan is tehetséges.

 

Azonos ez a tehetség egy Marie Curie, egy Einstein, egy Szilárd Leó tehetségével? És Churchillével? Sokkal tehetségesebbek voltak mind Orbánnál.

 

Az nem számít, hogy ki mire használja a tehetségét? A morál, a tisztesség, a demokrácia feltétlen tisztelete, a humanitás nem azonosan fontos elemei az egyéniségnek? Éljenek a tehetséges rablók, tolvajok?

 

Igaz, bizonyos dolgok kimondásához a médiában kell manapság némi bátorság. Soros ügynökének neveznek? Na és?! Migránssimogatónak? Nevezzenek! Tessék büszkén viselni az emberséget akkor is, ha valakik ezért megbélyegeznek!

 

Az igazság kimondását nem minden fasiszta rendszer tiltja be. Elég, ha korlátozza.

Mindazok a múlt század húszas éveiből itt ragadt eszmei bolondok pedig, akik most sem ismerik fel a veszélyt, gondolkodjanak el azon, hogy legalábbis másodlagos felelősség terheli mindazokat a sok-sok millióért, akik akkoriban okoskodva hazudoztak, és jó szándékot mímelve tagadták a rendszer valódi mibenlétét.

Ahol ilyen szűkös sarkokba száműzik, és tagadják az igazat, lehet, hogy legközelebb talán Zagubica fölül, a hegyekből kell majd, hogy írjanak, sort sor alá tapogatva... Keresztényként és zsidóként. TGM-ként, rabbiként, Izrael állam miniszterelnökeként, szépelgő, hazug esztétaként.

 

A langyosakat kiköpi az Isten. Az árulókat meg az ember.

 

Sapienti sat.

 

(Seneca mondása magyarítva: a bölcs kevés szóból is ért.)

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.