2018. január 23., kedd,  Zelma és Rajmund
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. december 10., vasárnap
Nemzeti munkásőrség
Ami elért, s erőteljesen fogyó demokráciánkat illeti: a kormányzó erőnek meggyőződése, hogy a választások megnyeréséhez szükséges számú magyarral képes megetetni aktuális trükközését. Van is benne valami… Most egy olyan fénycsóvát irányítunk eme sötétben matatókra, mellyel – mint cseppből a tengert – kimutathatjuk manipulációjuk módszereinek egyikét. A „lebutítandó/lebutított” honfitársak (az egyenlők) között létező még honfitársabbak (hazafiak) hamarosan a militáns Orbán csapdájában találhatják magukat: a tervezett területi tartalékos katonai hálózat kiépítésének soros tervéről ejtünk szót. A munkásőrség reinkarnálódásáról.

Hát, nem sörért álltak sorba... (Képünk illusztráció! Forrás: Magyar Nemzet)

 

A regnáló hatalom tulajdonképpen már most – legalább – annyira ostoba, mint amilyenné a magyar választópolgárokat szeretnék korcsosítani. Különösen a fiatalabb korosztályokat. Ezért emelik szinte példaképpé Mészáros Lőrincet: ez lehet belőled. Brrr…

 

Szóval, „pártunk és kormányunk”, s „papagájkórusa” pár éve elkezdett erősen militarizálódni. Eleinte az Orbán-féle retorikát magáévá tévők, aztán az újsütetű, politikai sztahanovisták (eszelősen túlteljesítők) a katonai szótárból  kölcsönzött kifejezésekkel szoktatnak hozzá bennünket az erőszakosság erénnyé magasztalásához. A folyamat az eszkaláció fogalmával írható le. Már fel sem kapjuk a fejünket a sok „hadiduma” hallatán, nevetségesen macsós vitézkedés láttán.

 

Orbán Viktor (egyelőre, a jövő évi választásokig semmiképpen) nem mer a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetésére parancsot adni. Pedig a nap 24 órájában kész harcolni bárki és bármi ellen. De a hatalom megtartása szent cél számára. Ezért a 16 éves korig tanítandó, aztán gyorstalpalói hevülettel betanított munkássá serdítő fiatalokat hadi ösvényre irányítaná a vazallusai segítségével. Méghozzá a bevonultatásnál simisebb (bocsánat, simlisebb) eszközökkel. A „nemzet”, a „hazafiság”, a „oligarchia”fogalmának kisajátítása mellett Orbán Viktor immár megszállja a járásokat is: előbb lőtereket akar építtetni mindenütt, nem is titkoltan a közoktatásban résztvevő diákok „elcsábításával”. Úgy tudni, hogy akár a (mindennapos) testnevelési órák is eltölthetők lennének e „léleknemesítő” helyeken. Arról valahogy senki sem hajlandó nyilatkozni, hogy milyen konkrét okból, célból lenne szükség a fiatalok tömeges fegyveres kiképzésére. (Tudom, tudom, itt vannak a nyakunkon a migránsok, a Soros-félék…)

 

Az is biztos, hogy a „szocialista” előképet egyre inkább felidézni hajlandó kormánynak esze ágában sem lesz megállni félúton. A folytatásról ugyan nem mondanak semmit (a Fidesznek évtizede sincs kedve bármilyen számon kérhető programot készíteni), ám a lőteres rémálmok várható folyományáról – néhány katonai igazgatási elszólás alapján – azért kitapinthatjuk azt. Az orbánus vezetés máris területi tartalékos katonai egységekről álmodik. Tartalékos állomány ma is van, kifejezetten egyes katonai alakulatok vezetése alá rendelve. (Gerincüket a törvényesen nyugállományba vonult katonák, rendőrök, tűzoltók, vám- és pénzügyőrök, büntetés-végrehatásiak adják, akiktől a kormány alkotmányellenesen, hátrányos visszaható hatállyal elvette a nyugállományú státusukat, s a kiérdemelt juttatásuk 16 százalékát – kivéve, ha tartalékos katonai szolgálatot vállaltak… Persze ez a bázis most erőteljesen lemorzsolódni látszik, mert közülük sokan nem hajlandók a határkerítés mellett kamuszolgálatot teljesíteni – ha ezzel el is veszítik havi jövedelmük 16 százalékát.)

 

Szinte a lőtérhálózat tükörképeként, gyakorlatilag járásonként, megyei jogú városonként hoznák létre a tartalékosok területi bázisszolgálati helyeit. Ne keresgéljenek az emlékezetükben: nagyjából mindenütt, ahol a munkásőregységek székeltek.

 

Az 1956-ot követő időszak kádári konszolidációjának lezárultával (amikor a belügyi karhatalmat felszámolták) a munkásőrség eredeti célú további működtetésére sem lehetett már szüksége az akkori hatalomnak. Mégsem eresztették szélnek őket. Vajon mire kellettek még Kádáréknak? Amire most Orbánéknak a „tartalékosok”.

 

Nem szükségeltetik hozzá különleges katonai szakértelem, hogy belássuk: egy hadsereg a laktanyáiba húzódva nagyobb területek, egy országrész, ország nehézfegyverzettel támogatott védelmét hivatott és képes ellátni (a külső ellenséggel szemben), ráadásul országon belüli bevetésük megkerülhetetlenül az alkotmányhű katonai parancsnoki hierarchián keresztül (volna) lehetséges. S normális esetben belpolitikai célokra nem vehető igénybe a „sereg”. (Mint látható, a kormány trükkösen fenntartja a katonák határőrizeti feladatokra való, időnként általa meghosszabbított igénybe vételét – az ellenzék annak idején simán „beszopta” az erre vonatkozó törvényi szabályozást.) A másik meglátás: a tervezett tartalékos egységek területileg szétszórtan, a centrális településeken helyezkednének el, ami ideális állapot az aktuális államhatalom akaratának végső fenntartására. Ezt úgy is nevezhetjük: karhatalmi feladatkör. Szóval, a munkásőrség egykoron a Kádár-rendszer karhatalmi szervezete volt, a számára nem kívánatos fejlemények korlátozására, elfojtására. Ahogy a vélhetően – ki tudja, milyen néven – megvalósítandó erőszakszervezetek, a területi tartalékos egységek is karhatalmi funkciókat láthatnak el – ki tudja, milyen, kikből kinevezett parancsnoki garnitúrával. Ha minden „bejön”, egész Magyarországon egyetlen ember sem ugrálhat majd tibeti zászlót lengetve, méghozzá egy fia rendőrnek sem kell a leteperésével foglalatoskodnia: elvégzik majd ezt a (…) munkát a derék „tartalékosok”…

 

Ahol ilyen alakulatok vannak, felhalmozódnak fegyverek is, terveket készítenek különböző forgatókönyvekkel, a speciális feladatokra kiképezik az állományt, gyakorlatoznak. (Kerül, amibe kerül.) Ha abból indulnánk ki, hogy a személyi állományt most aligha munkásokból verbuválnák, hát, lássanak csodát: a munkásőrség is – az idő múltával – egyre inkább nem munkásokból toborozták. Parasztok, értelmiségiek, a rendszer gazdasági, intézményi kegyeltjei a belépésükkel igyekeztek bizonyítani  „a párthoz, a néphez”, s főként a hatalom birtokosaihoz való hűségüket. Erre volnának-e vevők a mai emberek? Látjuk az utóbbi – egye fene, mondjuk ki – nyolc év kontraszelekciós kinevezési hullámát, a bíróságok megszállására szövögetett, egyelőre meghiúsult orbáni álmokat, a tisztességesek e maradék „gyülekezetének” a súlytalan Budai Gyula általi sima „lekomcsizását”. Ettől függetlenül a gerinces, szabadságszerető(?) magyarok között mindig is szép számmal akadtak olyanok, akik tüstént készek voltak a cselekvésre, ha felmagasodott előttük egy-egy nyalható segg. A szabadságimádó illiberálisok (ezt nevezik fából vaskarikának) bizonyára hithű buzgalommal vállalnák, hogy valamely történelmi korszakot idéző, nyalka egyenruhájukban, fegyverükkel a kezükben ott feszítsenek, díszelegjenek a pórnépnek szánt ünnepi alkalmakon.

 

Nem döntő kérdés, de nem is mellékes, hogy milyen nevet kap majd a keresztségben (látják, az iszlámista migránsok még nem mosták át az agyunkat…) az új fegyveres erő. Széles a választék a munkásőrségtől, a nemzeti gárdán át, a nemzeti munkásőrgárdáig. Tessék választani! (Legközelebb jövő tavasszal lehet.)

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.