2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. december 03., vasárnap
„Minden hívő Isten papja”
Pozsgai Zsolt drámája, A szellemúrnő ősbemutatója a Békéscsabai Jókai Színház színpadán
Szerző: Zsidov Magdolna
Nem fér hozzá kétség, ünnepinek lehet nevezni azt a színházi ősbemutatót, amelyből okulni, tanulni lehet. Ilyen esetben nem csak a színházlátogató közönség, de maga a szakma is jogos elismeréssel méltathatja a szerzőt. A reformáció 500. évfordulójára a Békéscsabai Jókai Színház felkérésére, Pozsgai Zsolt (író, rendező, dramaturg) egy remekművel rukkolt elő, A szellemúrnő című darabbal, amelynek premier bemutatójára december 1-jén került sor.

A képen Kovács Edit (áll) és Papp Barbara (Fotók: A-TEAM/Nyári A.)Seregi Zoltán színigazgató, egyben a darab dramaturgja, rendezője, bevezetőjében üdvözölte a közönséget, és néhány szóban kitért a műre, majd átadta a szót dr. Hafenscher Károlynak, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosának. Az egyház képviselője, megemlékezésében elismeréssel szólt a reformáció máig kiható érdemeire. Ahogy fogalmazta: a reformáció a hitet személyessé, érintetté tette az ember számára, ez által arra a képességre juttatva, hogy közvetlenül találkozhasson az Istennel. A találkozások egyszerűek, de mélyen befolyásoló hatással bírnak a hívőemberré válásban. Az ötszáz évvel ezelőtti eseményeknek köszönhetően olvasható a Biblia nemzeti nyelven, így annak üzenete mindenkihez személyes közelségbe kerülhet, hiszen a nemzetek csak a saját nyelvükben élhetnek tovább.

 

Maga a történet szálai zömében Békéscsabához kötődnek, konkrétan a Kastély utca nyugalmas, csendes részéhez, ahol az 1500-as évek derekán az Ábrahámffy család kastélya állt, s amely bizony sok viszontagságot ért meg, hogy végül porrá égve már csak legenda maradjon. A kastély úrnője, az özvegy Ábrahámffy Katalin (a darabban Ábrámfy) Wittenbergába ment tiszttartójával, lánya gyermekkori játszótársával, majd szerelmével, Zelen Benedekkel (Balázs Csongor) hogy a város híres „Fekete kolostorában” tartózkodó lányát kimenekítse, mert veszélyes híreket kapott az ott uralkodó egyházi tisztátalanságokról. Mint kiderült, minden híresztelés igaznak bizonyult, így sajnálatos módon a kétségbeesett anya késve érkezett, a baj már megesett, s aminek a lánya áldozata lett. A lelkileg összeomlott lányból semmit nem lehet kiszedni, mert az őt ért trauma elnémította. A történet innentől bonyolódik. Az anya (Kovács Edit, Domján Edit-díjas) keresi a választ lánya, Ábrámfy Zsófia (Papp Barbara, kaposvári egyetemi hallgató) viselkedésére, elsősorban a kolostor vezetőjétől, Auglen esperestől (Bartus Gyula Jászai Mari-díjas) szeretné megtudni az igazságot, de a hitében erős, hűséges papnak nem sok mindenről van tudomása, de a rend főnöknőjétől (Nagy Erika) kikényszeríti a lány kiadatását. Az anya nem nyugszik, kutat és kérdezősködik, miközben lassan kibontakoznak az egyházon, a pápaságon belüli hitványságok, visszaélések, erkölcstelenségek. A városban élő, már idős, betegeskedő Luther (Mészáros Mihály), akivel Ábrámfy Katalin évek óta levelezik, felesége, Katharina von Bora (Komáromi Anett) közbenjárására végül fogadja az asszonyt, részvétből is, hiszen ugyanolyan korú lányukat, mint Zsófia, éppen akkortájt veszítették el. Az együttérzés mély gondolatokat enged szabadjára a reformátorban. A megtört férfi azzal bátorítja az asszonyt, hogy minden hívő maga is Isten papjává lehet, ha az erkölcsi zsinórmértéket a Biblia igazságából meríti. A már egyébként is protestáns tanokat ápolgató Ábrámfy Katalint még inkább megerősítik a hallottak, mindezeken túl, a tanok veszélyét is felfogja, és mielőbb vissza kíván térni hazai kastélyába. A menekülésük útján velük tart a már üldözötté vált Auglen esperes, aki Luther tanainak nagy részével egyetért, de hithű katolikusként nem sorakozik fel a protestánsok mögé. Otthon a bajok csak tovább bonyolódnak. A hitében erős asszony merészen terjeszti az új hitvallást, és még a hitet puritán módon, de méltósággal képviselő templom építésébe is belefog. Ez a szándéka haragra szítja unokaöccsét, az elszegényedett Ábrámfy Imrét (Katkó Ferenc), aki kettős játszmát folytat a törökök és a németek között. A színen megjelenik a törökök követe (Hodu József), és a német császár követe (Jancsik Ferenc), hogy egyezséget kössenek. Ábrámfy Katalin jól érzékeli a csapdát, amit egy dermesztően aktuális szöveggel pecsétel meg: „… nem kell itt külső befolyás, bomlasztják ők magukat – a magyarok. Két magyar beszélget, a harmadik pedig meghal”. Ez a lelki felismerés bezárja az asszonyt saját várába, így nyeri el a Szellemúrnő elnevezést. „Bezárkóztam, hogy ne lássam, hogyan lesz ez a nemzet semmivé” – suttogja panaszát, a lányának pedig azt mondja: „A nő nem mutathatja meg az érzéseit, ő így tud erős lenni.”

 

Időközben a várba érkezik Sylvester János bibliafordító (Tege Antal), aki a szerelmeseket, Zsófiát és Benedeket összeesketi. Úgy tűnik már nincs akadálya a boldogság kiteljesedésének. Mindez ábránd, hiszen a gonosz alattomban gerjeszti a tragédiát. Ábrámfy Imre, csatlósaival, a két gyulai katonával (Csomós Lajos, Szabó Lajos), a kegyetlen eszközöktől sem riadnak vissza, miután a vár úrnőjétől a követelt összeget nem kapják meg, a fiatal arát és édesanyját foglyul ejtik a templomban, amit felgyújtanak, a várral egyetemben. A tragédia kiteljesedik, de a vallási reformáció már nem állítható meg, a város mai napig többségében protestáns lakosú.

 

Ezt a darabot értékelve, komolyan elgondolkodhat az ember azon, hogy létezhet-e, hogy csak fekete, vagy csak fehér valami. Lehet egy ember csak gonosz, és semmi jó nem fedezhető fel benne? Ábrámfy Imréről kiderül a végén, hogy nem is annyira lélektelen, mint amilyennek mutatja magát, a lelkiismerete – a kapzsisága ellenére is – megszólal benne. Katkó Ferenc ismét, akár az Egy örült naplójában, mélylélektani határokat dönget. Az anya. Ábrámfy Katalin sem makulátlanul fehér, hiszen férje halálához bizony akaratosságának és önteltségének nagyban köze volt. Kovács Edit – Ábrámfy Katalin megformálásában – olyan nőt képvisel drámai erővel, aki gyermekéért, a meggyőződésért bármilyen áldozatra kész. Szerepében a tehetséget és a gondolkodó nőt hozza „egy fedél alá”. Ismét bebizonyította, hogy alakításaiban a tökéletességre törekszik. Luther feleségeként Komáromi Anett egy erős, bátor, férjét hűséggel támogató nőt alakít méltóan. Luther szerepében Mészáros Mihály remekel.  A bibliafordítót megszemélyesítő Tege Antal, komoly, érett, határozott személyt formál, aki elvét odaadással képviseli, szerepében megkapó alakítást nyújt.

 

Egy gondolatban összegezve: a darab alakjai „kórtani figurák”. A beteg ember, a beteg korszak éppolyan jogos téma, mint az egészséges. Ebben a műben nem a hátborzongatás, a véres erőszak a legerősebb cél, hanem az egyszerű, érthető nyelvezeten át vezető emberformálás, a gondolkodás kimunkálása. Bartus Gyula Auglen esperes személyében az egyenes, őszinte, erős jellemű, az igazságra kész ember példáját nyújtja megrendítően. Papp Barbara, akár az Ármány és szerelemben, ártatlan, tiszta lényével formálja a fájdalmasan megszégyenített lány szerepét. Balázs Csongor, a kissé labilis, de a kétségeit végül legyőző szerelmest adja. Jó látni a régi ikonikus alakokat, mint Hodu József, Jancsik Ferenc, méltó, érett „játékosokként”. Nagy Erika a rendíthetetlen hittel, gőggel képviseli a kolostorban zajló eseményeket, játéka hatásos. A többi szereplőről szólva is csak értékelni lehet a színpadon látott, és a nézőkre átsugárzó színészi alakításokat.

 

Nagy Erika, Bartus GyulaAz éppen aktuális jelenethez akkordjaiban, hatásaiban igazodó zenét Rázga Áron és Vozár M. Krisztián élőben szolgáltatta mesterien, döbbenetes erővel. A színpad jelenetei Az Úr csodásan működik XVIII. században, William Cowper szövege alapján, Maár Mária gyönyörű, felemelő dallamával zárul. A csodálatos, sűrűn változó díszletterv Juhász Katalint dicséri, míg a szép és korhű jelmezek Vesztergombi Anikó munkájának érdeme. Némely jelenet, akár egy-egy festmény, olyan hatással ragyog. A hastáncos lányok jelenete is úgy tűnik, akár egy kép a török háremből.

 

A mű lényeges mondanivalója, hogy a világ nem teljesen eltompult a jóra. Az igazság valahol a jó és a rossz között van. Tág a skála, elbukni nagyon könnyű, de talpon maradni sem egyszerű. Két világ között áll az ember, két világ között kell választania, és a választás nem egyszerű. Különleges – és az 500. évforduló alkalmával is aktuális – kérdéseket feszeget a darab: európainak maradni, vagy elszakadva, ki tudja, merre tartani? Mit hozhat, és kit igazolhat a jövő? Nagy kérdések, a megválaszolásuk az elkövetkezendő idő titkai.

 

Nagyot nyer, és értékeiben gazdagodik, aki ennek a darab megtekintését nem mulasztja el.



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.