2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. november 16., csütörtök
(F)élni és (f)élni hagyni
Szerző: Kiss A. János
Néhány hónappal a parlamenti választások előtt érdemes feltenni magunknak egyes megválaszolatlan kérdéseket. Például azt, hogy ki és mi határozza meg a reguláris Fidesz párt lényegét? Kezdjük mindjárt az összegzéssel – unortodox módon ilyet is megtehetünk manapság Magyarországon. Tehát: a farizeus Orbán Viktor félelme és másokat félelemben tartó, gyűlöletkeltő politikája mozgatja-e a Fideszt, annak holdudvarát, szimpatizánshálózatát és vazallusként viselkedő szavazóbázisát? Kérdés, hogy a jelenlegi miniszterelnök hogyan jutott idáig, s miként kerültünk mi – általa előszeretettel hivatkozott, s mindannyiunkat egy kalap(ja) alá vett – magyarok, vele együtt olyan csapdába, melybe az undorítókat szokás belevetni a nagyvilágban?!

Képünk illusztráció! (Forrás: Teología Hoy)Tanulmányköteteket kitevő – megírandó – elemzések helyett ezúttal be kell érnünk néhány gondolattal, melyek immár nem búvópatakként törnek felszínre valamely rosszfajta rezsim takarásából, hanem szökőáradatként készülnek rázúdulni az orbánus világra; a magunk kiindulási pontja pedig legyen inkább a demokratikus jogállamiság, a szabadságszeretet tiszta vizű forrása.

 

Egy lelkipásztor az egyik rádióállomás egyházi műsorában hívta fel a figyelmet arra, hogy mit jelent a farizeusság fogalma. Azt mondta: tömör megfogalmazásban farizeusság az, amikor valaki mást mond és mást cselekszik. Tetteinek siralmas felsorolása mellett és helyett – a definícióra tekintettel – kénytelenek vagyunk emlékeztetni Orbán Viktor szavaira. A 2010-es parlamenti választást követően azt találta mondani: ne arra figyeljünk, amit mond, hanem, amit cselekszik. Azóta kiderült: e tétel fordított sorrendben is igaz – esetében… Aztán a „gyengébbek kedvéért” közreadott egy gyakorlatiasabb példamondatot is: azt, hogy ha kell, Brüsszelnek eljátssza a pávatáncot. Ezt az ígéretét be is tartotta… Csak éppen mindig a „magyarok” egészének védernyője alá bújva. (Persze, ha nem akarjuk plagizálni őt, akkor el kell tekintenünk a „szoknyája alá – vagy mögé, már nem is tudom – bújva” formulától.) Közben olcsó poén lenne úgy fogalmaznunk, hogy ő és kitüntetetten közeli munkatársai (alattvalói?) hazudnak éjjel, hazudnak nappal. Azért ez nem állna messze az igazságtól. Mi célja, céljuk lehet ezzel? Nos, egy hatalommániásnak ugyan mi célja lehet?! Az orbáni kettős beszéd gyöngyszemeit manapság bárki meghallgathatja, megnézheti a Hír TV „elmúlt nyolc évet” felidéző, értékelő műsorfolyamában. Mármint a 2010 óta tartó közel nyolcat elemzik.

 

Tegye szívére a kezét: normális élet az, amikor immár (csaknem) mindenkivel összeakasztjuk a bajuszunkat még vállalt szövetségi rendszerünkön belül is?! Amikor a demokratikus, szabadságpárti jogállam kezd diktatúrába hajlani? Amikor soha nem látott kontraszekció nevetséges figurákat emel államhatalmi posztokra (tömegesen)? S vicces figurák igyekeznek a sajtót megetetni fantazmagóriáikkal? (Egyikük így szólt a külügyminiszterről a minap: azért ő agitálja a korábbi „nemzeti konzultáció” válaszadóit a mostani támogatására: ...mert ismert és elismert…)

 

Értékválságos, agresszív, embertelen éveket hozott számunkra ez az évtized. Magam sosem kedveltem a „fejétől büdösödik a hal” kitételt, de be kell látnom: van benne valami. Felcsútosodik az ország, kedvükre kitombolhatják magukat a kiskirályok: követik a vezérfonalat. Fegyverük a megvásárlás és/vagy a fenyegetés. Mindkettő félelemmel töltheti el a jóérzésű embereket. Nem hiszem, hogy hosszabb távon ez jót tenne akár a Fidesznek is, hát még az országnak, a nemzetnek.

 

S akkor még nem is említettük a félelmet és gyűlöletet tápláló, az emberséget, irgalmat hírből sem ismerő, a pápát is gyalázni kész, magát keresztény erkölcsöt hirdetőnek valló állampárti propagandát. Aki a megvezetett határon túli magyarok választójogát eredményként, erényként tünteti fel, nem leplezheti tovább: épen ők és éppen ezzel fordítják szembe a szegény magyarokat…

 

Történelmi tapasztalat: aki félelmet gerjeszt, legtöbbször félelemből teszi. Mitől félhet Orbán Viktor? Mondhatnánk – mondjuk is –, valamiféle felelősségre vonástól; talán attól is, hogy az emberek nem tekintenek rá többé, mint rendkívüli személyiségre; de az igazsághoz még közelebb állhat az, hogy a hatalom elvesztésétől retteg.

 

Ez a politikai kurzus a félelemre épít, s hűbéri viszonyokat teremt: a kiszolgáltatottságot meghinti válogatás nélküli idegengyűlölettel. Pedig határon innen és határon (határokon) túl mindenki csak élni szeretne. S a hazai és nagyvilági rossz szándékkal közeledők kivételével a döntő többség ezt úgy hiszi: ha ez megadatik neki, akkor ő is élni hagy másokat. Élni és élni hagyni: örök igazság. Helyette az orbánusok zászlajára mintha ilyesmit hímezne az idő fonala: félni és félni hagyni. S akkor övék marad a hatalom…

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.