2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. november 15., szerda
Mezőhegyes visszanyerheti a régi fényét
Szerző: Kiss A. János
Miután tavaly végképpen kivégezték a mutyi színezetű „Simonka-tervet” (összegző elnevezés ez is, akár a Soros-terv), Mezőhegyes fellélegezhetett. Megnőtt az esélye annak, hogy kormányváltásoktól függetlenül a városka életét meghatározó állami nagyüzem nem csak kenyeret, hanem akár vajjal-mézzel tetézett kalácsot is biztosíthat az ott élők számára. Ezt a lehetőséget – miként évszázadokon át – aranykoronái, a felgyülemlett szakértelem, a dolgozók szorgalma eredményeként a javaknak az ország közös (szellemi, pénzügyi, kulturális) kasszájába tételével hálálhatja meg a város – a nemzetnek. Bátran fogalmazhatunk így, ez egyszer ekkora pátosszal is, ha e fogalomkör igazi csengését a Dél-Békésben mostanság vitézlők nem harsogták még túl a hamis hangok kavalkádjával. Ugyanis, amikor a ménesbirtok egy sor egyetemmel megállapodott a Mezőhegyesben rejlő értékek nemzeti közkinccsé tételének egyik lehetséges útjáról, a jövőt, a fejlődést, s remélhetően a gyarapodás ígéretének rá eső részét is megfogalmazta az ott élők, a haza számára.

Pap István Tibor, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. vezérigazgatója beszédének megtartása közben

 

Nem is olyan régen még arról tudósítottunk visszatérően, hogy a Parlament ellenzéki pártjai tárgyalásokkal, tüntetésekkel igyekeztek hatékonyan akadályozni a „Simonka-terv” megvalósítását, a több mint kétszáz éves kincstári/állami mintagazdaság, a mezőhegyesi ménesbirtok „csókosok” kezére való gyors átjátszását. A fordulat (a nemzeti értékek immár Fidesz-oldali, remélhető megvédése) akkor következett be, amikor Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter az ellenzéki jelzések alapján a sarkára állt, s a már szocialisták idejében megkezdődött magánosítást, majd a tervezett, „dél-békési márkajelzésű”, Fidesz-háttérrel reklámozott, szerencsére csak tervezett szabad rablás meghiúsítását követően egy állami mintagazdaság létrejöttét kényszerítette ki. Ismét állami cégként, kincset érő állami földterületeken. Igaz, ennek az ára is megvolt: jókora közpénztömeget kellett arra fordítani, hogy a megindult, mutyis földvásárlásokat, földhaszonbérleteket „kárpótlásként” visszacsinálják. Immár a dolgok normálisabb mederbe terelődését jelzi annak a távlatos megállapodás-sorozatnak a megkötése, melyről most a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. tájékoztatása alapján tudósíthatott internetes magazinunk is.

 

Az említett, értékalapú, végső soron az ország érdekeit előtérbe helyező mezőhegyesi megoldás felvázolt történetét hitelesíti az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémián tartott ünnepélyes aláíráson készült képeken – hogy, hogy nem – nem láthattuk felbukkanni Simonka György országgyűlési képviselőt. Némi előzmények ismeretében arra is gondolhatunk, hogy meg se hívták oda, ám az sem zárható ki, hogy sértődöttségből a távolmaradásával tüntetett. Ez utóbbi eset nem is igényelhetett (volna) számára különösebb szervezést: a MTA székházából – nem úgy, mint például egy tárgyalóteremből – orvosi igazolás nélkül is távol maradhat bárki…



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.