2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. november 15., szerda
Jól jönne sokszor a bűvös patkó!
Mese a természet védelméről – nem csak gyerekeknek
Szerző: Niedzielsky Katalin
Óvodások és az általános iskola első négy osztályának tanulói vonulnak október közepe óta rendszeresen az előadásokra, hogy megnézzék A bűvös patkót, Hedry Mária meséjét, Juhász Róza rendezésében. A Békéscsabai Jókai Színház gyermekbemutatója gyönyörű díszletével és kedves állatfiguráival nem csak elvarázsolja a legkisebbeket, a történet a természet szeretetére, környezetünk, értékeink megóvására is figyelmeztet.

Hodu József, Kopanyica András szh., Csomós Lajos, Tomanek Gábor és Nagy Erika (balról jobbra) a mesés darab egyik jelenetében (Fotó: A-Team/Nyári Attila)

 

Mintha a legszebben illusztrált mesekönyvek valamelyikét nyitnánk fel, vagy már adventi kivilágításban pompázna az erdő, úgy ragyog az óriási fa a színpad közepén. Ez a Világfa, a bölcsesség fája, amelynek éppen 100 500. születésnapját akarja közösen és méltóképpen megünnepelni az erdő népe. Csak még Bumburira várnak az állatok és a növények, a bohócra, a műsor szervezőjére, aki ért a művészetekhez. A csillogó, villogó zöld levelek tüllre, csipkére emlékeztetve ölelik körbe az ünnepeltet, a főszereplőt. Bumburi késve bár, de megérkezik, és kezdődhet a próba, készülhet az ajándék. A bagoly, a szarvas, a róka, a farkas, a nyúl, a mókus, a gyöngyvirág, a csipke- és a galagonyabokor örömteli igyekezetét azonban megzavarja a gonosz erő, a varázsló a két gyíkkal. Az erdő eddig a béke szigete volt, most veszélybe kerül minden. A Világfát a varázsló „vén korhadéknak” nevezi, belépőjéből kiderül, hogy utálja az erdőt, az illatokat, a szagokat, de kell neki a hely, hogy oda égig érő palotát, felhőkarcolót építsen. (Láttunk már ilyet, mi felnőttek, nem igaz?) Még éppen időben érkezik Jázmin, az erdővédő, mindenható tündérlány, várjuk, mit tehet a veszélyes projekt megakadályozása érdekében.

 

Jó és rossz váltakozó megjelenése igazi ritmust ad az előadásnak, miközben az állatok gyanakodni kezdenek. A varázslót – úgy tűnik – nem lehet megállítani, először az illatokat veszi el tőlük, utána a színeket, hogy gyengék legyenek, ne tudják megvédeni „a rozzant vénséget”. Nagy változással szembesül a gyermekközönség. Micsoda világ az, ahol már nem illatozik a gyöngyvirág, nem szól a trombita, a dob és a csodasíp?! A varázsló közben vándornak álcázza magát. A virág szédül, mert elvették a lelkét, illatát, a hangot, nincsen madárdal az erdőben. Minden értéket belegyűjtött a zsákjába a gonosz, az északi széllel elfújatta a színeket, nemcsak az állatok bundájáról, hanem még a megfestett vászonról is.

 

Az addig csillogó színes színpad feketébe öltözik, föld- és terepszín uralkodik, amilyen a vándor köpenye is, valamint a két gyík. A színek, illatok nélkül a természet nem létezhet, és már halljuk a közelítő lánctalpas fűrészgépet, azzal akarja Terribiusz kivágni a fát. Hol késlekedik a tündér? Jázmin a fa odújában végre megtalálja a bűvös patkót, s a fűrész fenyegető zajában, láncra verve, rendesen megtáncoltatja a varázslót. Remek jelenet. Majd a patkó magához húzza Terribiusz pálcáját, amivel a tündér visszahozza a színeket, a hangokat és az illatokat, végül a gonoszt apró gyíkká változtatja át.

 

A Tobozmesék, Fénykeresők és a Tündér Míra írója jól ismeri a gyermeklelkeket és az ifjú közönség gondolatvilágát, pontosan tudja, hogy a kicsik mennyire kötődnek az állatokhoz, és a mese nyelvén megértik a világ bajait, veszélyeit. Miközben felfedezhetik a természet szépségeit, értékeit, amelyeket védeni kell. S még azt is megtanulhatják, hogy az állatok összefogása, az ünnep, a zene, a tánc – mind olyan érték, amit becsülni kell, amely által gazdagodunk.

 

Mint minden mesében – és persze az életben –, itt is a jó és a rossz csap össze, a két ellentétes erő fellépése váltogatja egymást, amikor a gonosz megpróbálja megzavarni az ünneplést, megfosztani az állatokat, az erdőt az értékeitől. A mesében persze mindig a jó győz, az életben hiába várunk a tündérre, a csodapatkóra és más varázslatra. De az biztos, hogy ilyen történetekből erőt meríthetünk a nehézségek leküzdésére.

 

Hedry Mária kedves meséjéből Juhász Róza ízléses, pergő előadást rendezett a gyermekközönségnek, amely szórakoztat és nevel. Oberfrank Réka játékos koreográfiája az állatfigurákra épül, és egyenletes ritmust ad az előadásnak. A főszereplő Bumburi bohócot Szabó Lajos játssza ügyesen, Jázmin tündért Gábor Anita. Terribiusz varázslót Gulyás Attila kelti hatásosan életre, a két szolgáló gyík: Petri Viktor és Dina Norbert. Bagoly professzor szerepében Tomanek Gábort, Szarvasként Hodu Józsefet látjuk. Róka asszonyságot Nagy Erika, Farkas komát Csomós Lajos alakítja. Mókuska Kopanyica András, Nyuszi Lakatos Viktória. A Galagonya bokrot Szabó Zoltán, a Csipkebokrot Komlóssy Kata, a Gyöngyvirágot Csonka Dóra személyesíti meg. A mesés díszletet és a kedves állatjelmezeket Libor Katalin álmodta színpadra.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.