2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. november 10., péntek
Gondolatok egy per nyitánya kapcsán
Szerző: Kiss A. János
Nemrégen egy érdekes pályaívet befutó per I. fokú tárgyalása kezdődött meg a Gyulai Járásbíróságon. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága Békés Megyei Vizsgálati II. Osztályán indult büntetőeljárás vádemelési javaslata még négy gyanúsítottról beszélt, az ügyészség viszont már csak két személyt vádolt jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással. Nyilván ennek is megvan a maga oka. Az is fura, hogy az ügy állásáról dr. Tóth Bertalan, az MSZP országgyűlési képviselője kérdezte levélben dr. Polt Péter legfőbb ügyészt, aki május 19-ei dátumozással érdemben meg is válaszolta azt. Első látásra bizonyára nem mindenkinek tűnik fel, de ennek a lépésnek olyan motivációja is lehet/van, melyet vésővel sem lehetne leválasztani a politikáról. Ez is az MSZP–DK „meccs” egyik akciója lenne?

Képünk illusztráció! (Forrás: markamuhely.hu; dr. Madarazs Mária ügyvédnő egyedi logója)

 

Tóth Bertalan legfőbb ügyészt megszólító, a törvény szerint írásbeli választ igénylő kérdése így hangzott: „Befejeződött-e a Helyi Termék Gazdaságfejlesztő Klaszter Kft. vizsgálata, és ha igen, milyen eredménnyel?” Ilyet két esetben vélnénk logikus érdeklődésnek: ha kormánypárti személyek sarát szeretné az ellenérdekű politikus közszemlére tenni az Országgyűlés nyilvánosságát felhasználva, illetve, amennyiben a saját politikai érdekszférájába tartozók boszorkányüldözését akarja fékezni. A legmagasabb szintű képviselői érdeklődés azonban ez esetben egyik formulát sem látszik érinteni. Akkor hát: ellenzéki akar ütni ellenzékin?

 

A politikai szál további kibogozására még visszatérünk, addig is pár szót érdemel az első tárgyalási nap néhány tanulsága. (A másodikra és a többire – a bíróság tervei szerint – 2018 januárjának közepén kerítenek sort.) A perrendtartási procedúra alapján a két vádlott az ügyvédeikkel együtt megjelent a bíróság színe előtt, az ügyész (gyorsvonati sebességgel) felolvasta a vádiratot, a két vádlott arról nyilatkozott, hogy nem tekintik bűnösnek magukat, s nem kívánnak szóbeli vallomást tenni a bíróság előtt. (Ezt a döntésüket persze bármikor megváltoztathatják, kérdéseket tehetnek fel.) Ilyen helyzetekben a bírónak az a dolga, hogy felolvassa a vádlottak nyomozás során tett vallomásainak jegyzőkönyveiben elhangzott vallomásokat, meg is tette.

 

Az I. rendű vádlott részletes és mélyreható nyilatkozatokat tett a nyomozás során – mint mások, az ő jogi képviselője is azon a véleményen van, hogy talán túlzottan is kitárulkozott, s jobb lett volna azonnal ügyvédhez fordulnia, persze, ha valaki úgy ítéli meg, hogy semmi takargatnivalója sincs, akkor eszébe sem jut ez a megoldás. A klaszter 2011-es megalakulásáig ment vissza a nyomozás. A vádban olyasmi is szerepel, hogy a klaszter nem működött, ami azért is érdekes, mert e szervezet működésének egyes állomásairól a sajtóban is megjelentek tudósítások.

 

Az ügyvédek azt kérték a bíróságtól, hogy valamennyi megjelölt tanút hallgasson meg.

 

Az említett politikai motívum – s ennek felemlítésével természetesen semmilyen nyomást nem kívánunk gyakorolni a bíróságra, hiszen meggyőződésünk szerint még ebben a mai bekiabálós, a hatalmi ágakat összemosni akaró világban is a bírói rendszer igyekszik befolyásolástól mentesen tenni a dolgát – „vízjelként” fonja be ezt a vélhetően személyi konfliktusoktól sem mentes ügyet.

 

Vélhetően nem minden előzmény nélküli az a Tóth Bertalan-féle levél. Bár a főügyészi válaszlevél nem nevesít egyetlen személyt sem, a nyomozóhatóság „négyszemélyes” gyanúsítotti köre mégis azonnal ismertté vált a levél megírása után (két személyt illetően). Ilyen adat pedig csakis valamely hivatalos helyről származhatott (szabályellenesen) , az  időpont-egybeesés miatt a közvélekedés úgy tudta: Tóth Bertalan nevezett meg egy DK-s és egy fideszes politikust. Nyilván azért, mert ők politikai közszereplők voltak. A fideszes személy már nem szerepelt azok között, akik ellen az ügyészség vádat emelt. Talán emlékeznek az esetére: a Magyar Nemzet munkatársa azon melegében interjút készített vele, melyben ő „Ali baba és a nyolcvan rablóról” beszélt, s nem minden indulat nélkül. Már a negyven rabló megduplázása is erre utal. Gyanítható, hogy az egykori diafilmes mesével a későbbi nemzedékek kevésbé vannak tisztában, hiszen a viharsarki/dél-békési történet középpontjába az ott élők sokasága azonnal Simonka György ottani országgyűlési képviselőt helyezte. Márpedig Ali baba – ugye – pozitív szereplő volt. A nyilatkozó, aki a tótkomlósi Fidesz Alapszervezet elnöke, nem sokkal később Facebook-oldalán exkuzálta magát, máig is csak sejtéseink lehetnek arról, kinek az ihletésére.  S itt ér össze két történet.

 

Ugyanis a hűségeskünek is beillő Facebook-bejegyzés az alibabás történet középpontjába – valamiért – immár az MSZP ugyanazon választókerületi elnökét helyezte, abbéli „rablókkal” egyetemben. Békés megyében úgy hat éve folyik egy bűncselekmény nyomozása, kormánypárti és nem kormánypárti nevek röppennek fel időről időre. Néhány személyt már meg is gyanúsítottak, de lassan annyi idő telik el, hogy minden érintett rászolgálhat arra a büntetéskiszabást akár korlátlanul csökkenthetővé tevő időmúlásra. Ennek felismerése indíthatta arra (korábban) dr. Vadai Ágnest, a DK országgyűlési képviselőjét, hogy ugyancsak írásbeli választ kérjen Polt Pétertől az ügy (szinte szó szerinti) állásáról. A legfőbb ügyészhez eljuttatott levelében meg is említett néhány nevet, köztük egy MSZP-s politikusét is, akinek viszonya a mostani per I. rendű vádlottjával köztudottan nem valami rózsásan alakult az utóbbi években. (Úgy tudjuk, hogy az MSZP-s politikus a tótkomlósi sok száz milliós „búzalenyúlási” ügyben nem játszott szerepet, egyik hozzátartozójának van valamilyen kapcsolata az érintett körökkel.)

 

Nem ismerjük annak okát, hogy Tóth Bertalant mi vezérelte a legfőbb ügyész „meginterjúvolására” egy országos figyelemre aligha számot tartó ügyben. Ha tudtunk volna ebbéli ténykedéséről, akkor akár meg is kérdezhettük volna őt, amikor Botka Lászlóval együtt, április 30-án este részt vett az orosháziak (MSZP által szervezett) hagyományos, pártszimpátiákon felülemelkedni képes, az orosházi véres május elsejére emlékező tömegmegmozdulásán, fáklyás felvonulásán.

 

Persze, mindenféle összeesküvés-elméletet könnyedén felülírhatóvá lenne, ha kiderülve: ki volt az az (egyértelműen bennfentesnek tekinthető) névtelen feljelentő, akinek vélt vagy valós információi/„információi” politikai bosszúra is alkalmas módon törvény előtti elbírálásra vitték a vélekedését. Meglehet, hogy minden politikától, személyes szemponttól mentes, egyszerűen csak valamiként másként gondolkodó, érző, cselekvő embernek adódott olyan élethelyzete, amikor „tollat” ragadott.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.