2017. október 22., vasárnap,  Előd
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. október 08., vasárnap
Amikor a fáklya nem tud stafétabot lenni…
Szerző: K. A. J.
Korán és talán illetéktelenül, ráadásul beavatatlanul kellene véleményt mondanom (no, nem kell, csak a „bögyömben van” a dolog…) Botka László tündökléséről és „bukásáról”. Az átfogó elemzéstől, az elszalasztott lehetőségek taglalásától eltekintek tehát, de egy epés/képes megjegyzés azért idekívánkozik a „fáklyavivők” felelősségéről…

Semmilyen körülmény nem indokolhatta, hogy Botka László Orosházán ne fáklyával a kezében tegye meg a felvonulási útvonal hosszát

 

Botka László lehetőséget kért és kapott a demokratikus baloldal, az orbánus önkényt ellenzők összefogásának megvalósítására. Szegedi polgármesterként olyan képességeket mutatott fel, melyek ennek lehetőségét láttatták velünk. Amikor nem tartotta az érintett pártokkal való tárgyalás számára megállapított ütemtervét, s nem is nagyon indokolta azt, már sejthető volt: valahol, valamiért gellert kapott a szép terv. Aztán, amikor komolyabb eredmény nélkül (sőt) teltek-múltak a hónapok, bizonyos stílusjegyek is kezdtek kiütközni arcán, beszédében. A szimpatizánsok olyasmit véltek felfedezni rajta, ami baloldali ember esetében végképpen és szembetűnően riasztó: mintha már miniszterelnökként tekintett volna fel önmagára. Ebből – s a saját kinyilatkoztatásaiba belemerevedett hajthatatlanságból – egyenesen következett, hogy már szinte elorbánosodott. (Ami azt illeti, mindez nem jobboldali stílusjegy, azt hiszem ahhoz, s főként a konzervativizmushoz, a kereszténységhez a miniszterelnöknek lényegileg és tartalmilag semmi köze: a liberálisból illiberálissá vedlett akarnok nem több morálisan gátlástalanná vált, egyszerű népbutítónál, szóval, aki szabadelvűségét a jobban jövedelmező haszonelvűségre cserélte fel.)

 

Botka László, aki termetével is kiemelkedett az átlagból, a szociálisan érzékenyebb, a demokratikusabb tömegből, hétről hétre összébb ment, amit a regénybeli szamárbőr. Pedig arra vállalkozott, hogy milliók – a többség – fáklyavivője lesz. Így, utólag, akár meg is állapíthatjuk: ezt a fáklyát nem ejtette ki a kezéből – egyszerűen fel sem mutatta.

 

Botka László nyilvánvalóan ugyanolyan jó, hatékony és népszerű polgármestere lesz Szegednek, mint eddig is volt. Régi, fideszes ellenlábasa, aki eddig labdába sem tudott rúgni mellette, máris lemondásra szólította fel. Ám a szegediek ellen mit sem vétett az MSZP-s politikus. Hacsak nem a szegedi baloldaliak ellen – is. Ugyanis (egy fouchéi fordulattal élve) visszakozása több volt, mint bűn: hiba… Elcsavarta a diktatórikus-korrupt vezetés ellen tenni akarók fejét, s kérlelhetetlensége oltárán felelőtlenül feláldozta őket. Aztán vette a kalapját. Otthagyta a szolgálati helyét.

 

Már az orosházi fáklyás felvonuláson is feltűnt, hogy Botka László az első sorokban, sőt az első sorban vonulók közül egyedüliként nem vitt fáklyát. Aztán elfelejtettem rákérdezni valakire: vajon miért? Ez a kis közjáték ma már természetesen erősebb megvilágításba kerül. Az akkor és mostanában történtek egybevetésével, összegzéseként úgy gondolom: Botka László (valóban) joggal visszatérhet szegedi övéihez, de nem bánom, hogy április 30-án este, Orosházán nem vette kezébe azt a bő ötven éve lobogó, a tisztességes orosháziak (nem pártpolitikai alapú) együvé tartozását jelképező fáklyát…



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.