2017. október 22., vasárnap,  Előd
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. szeptember 26., kedd
Sanyi bá’
Szerző: Kiss A. János
Sanyi bá’-ból százezernyi lehet Magyarországon, de a Fidesz-hívők számára csak egy van: Pintér Sándor belügyminiszter. Pár hónapja még azt hittem, hallunk róla valami szaftosat – komoly megelőző csapásokat hallottunk eme inkább rejtőzködésre, mint magamutogatásra berendezkedett politikust érintően, állítólag azért, mert bizonyos, titkosszolgálatokkal is kapcsolatot tartó figurák nemzetközi sajtókampánnyal akartak valami kompromittálót közhírré tenni róla. A (kivételesen) gyorsreagálású bűnüldözés azonban csírájában elfojtotta a vagy igaz, vagy hamis megalapozottságú akciót, azóta sem hallottunk e témáról semmit. Pintér Sándor (vagy) szerencsés ember, (vagy) lehet abban valami, hogy sokat tud egyik-másik vezető politikusunkról, aminél jobb védelem nem létezik a világon. Ha viszont a szerencsecsillaga áll magasan, akkor – meglehet – hamarosan ennek zuhanórepülésével kell szembenéznie. Ugyanis összeakasztani látszik a bajszát egy igazi szerencsehordozóval, a magyar kéményseprő társadalommal…

Úgy tűnik, akadnak, akiknek nagyjából ennyi jut eszükbe a kéményseprőkrőlHírek szerint a Belügyminisztérium törvényt szeretne módosítani, mely révén megszűnne a családi házak (fideszesen ezt a fogalmat is száműzni akarják a magyarok fogalomtárából, „A múltat végképp eltörölni…” /Internacionálé/ jegyében: egylakásos épület lenne a NER-es nevük) kötelező kéményseprése. S vélhetően hamvába hullna a gázkészülékek kéményseprők általi ellenőrzése.

 

Nem minden előzmény nélküli a dolog. Az orbánus hatalom a tűzoltók katasztrófavédelembe kényszerítése után a sok évszázados szakma, a kéményseprés világába is beleszerencsétlenkedett. Ugyanis a katasztrófavédelem a második Orbán-kormány társadalmi ámokfutása első időszakának elején erőszakkal bekebelezte az emberek által legmegbecsültebbnek tartott hivatás gyakorlóit, a tűzoltókat, s tűzoltóságaikat. De nem álltak meg itt: 2015-ben híre ment, hogy a kéményseprést is a vízfej katasztrófavédelem akarja elvégeztetni. Kissé magyarabbul: a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok után hamarosan államosították a lakossági kéményseprést is.  Bele is buktak. A csávából most – balfácánságuk beismerése helyett –úgy akarnak kikecmeregni, hogy egy újabb kierőszakolt jogszabállyal megszüntetnék a csalási házak kötelező kéményseprését. (Lehet, hogy csak be akarnak tartani a jogaikat színvonalasan védeni tudó kéményseprőknek? Az egyik kezükből kiütött kenyeret immár a másikból is kicsavarnák?)

 

Ám az igazi vesztesek mi lennénk, anyaországbeli magyarok. (Ez nyilván nem lesz szempont a határon túli magyarok többségénél, akik önként és dalolva – semmit sem kockáztatva –készek lesznek szavazatukkal áldozni az erre hajazó Vezér és csapata előtt.) Ha emlékeznek, egy-két évtizede még jellemzően megesett, hogy sokan a becsengető kéményseprő kezébe nyomták a szolgáltatási díjat, csak ne „alkalmatlankodjék”. Az is igaz, egyes „mesterek” például igyekeztek azokba a házakba becsengetni, ahonnan a disznóvágás hangjai törtek elő – tuti, nem kérték a seprést, de becsülettel kifizették a díját.

 

Ám lassacskán fordult a kerék. A lakosság előbb csak tűrte, aztán egyre jobban támogatta is a kényseprők ama munkáját, melyet – gyakorlatilag – ezután „tiltani” akar a hatalom. Ugyanis, vélhetően, sokan inkább „megfeledkeznének” a kéményseprés megrendeléséről, mert az ezzel járó macera, a kötelezettség hiánya erre sarkallhatja őket. (Sanyi bá’ hivatala az eddigi, aláírásban kimerülő, „adminisztrációs tehertől” akarna megóvni bennünket.) Arról nem is szólva, hogy honnan a fenéből tudná bárki is, mikor merül fel a seprés égető szüksége?! (Pontosabban: ha már ég a kémény, s tőle a ház többi része, akkor inkább ne kéményseprőért, hanem a tűzoltókért – katasztrófavédőkért? – kiáltsunk.)

 

A rosszul megépített, meghibásodott, eltömődött kémény közvetlen életveszélyt jelent. A fűtési szezon televíziós híradásai az ebből eredő családi tragédiák tömkelegéről számolnak be. Persze, naponta a fülünkbe duruzsolják a Sanyi bá” alárendeltségébe tartozók, hogy mindenki szerezzen, szereltessen be széndioxid-érzékelőt a lakásába. Azt már nem nagyon híresztelik, hogy tízből kilenc ilyen masina – nemes egyszerűséggel – szar. (A vitatott javaslat színvonala vetekszik az egykor, március 15-én tombolta, katasztrófavédelmet padlóra küldő hóvihar belügyi sms-es tanácsával: mindenki üljön át egy másik autóba…)

 

S ne mulasszuk el annak a társadalomkritikának a megemlítését sem, mely szerint az elmúlt nyolc évben minden kormányintézkedés (elsősorban vagy kizárólag) a (főként kormányközeli) gazdagoknak kedvezett. Most sem lenne ez másként. Ugyanis, akik a csak tehetősek számára igénybe vehető extra építési kedvezményekkel hozták tető alá egylakásos (jellemzően 200-500 négyzetméteres alapterületű) új házukat, bizony a legkorszerűbb fűtési rendszerekkel, szuperkéményekkel rendelkeznek. Ők azok, akik aligha szorulnak arra, hogy az összevissza fűtés miatt vastagon elkormosodott, lehullott vakolatú, málló kötőanyagú, éghető gerendákhoz, födém- és cseréplécekhez közel épült kények tűzhelyeiben gumit, műanyagot, s bármi zsírként égő, s persze környezetszennyező anyagot égessenek el némi melegecske érdekében. S bizonyára, ha szükséges lenne, nem nekik kellene kéményseprő után futkosniuk, hanem egy másik (házicseléd) Sanyi bá’, megteszi majd helyettük…

 

Sanyi bá’! Be kellene látnia: ha ilyen baromkodást bevállal, az csak azt jelentheti, hogy eljárt az idő felettünk. Szerény javaslatom: e törvénymódosítási kezdeményezés helyett inkább a lemondását nyújtsa be…



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.