2017. december 11., hétfő,  Árpád
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
2017. szeptember 23., szombat
Selejtes tábla a békéscsabai vasútállomás falán
Ismét beleolvastam a békéscsabai tűzoltók Napi működési naplójának, továbbá Tűzkárjelentési naplójának 1944. szeptember-október-novemberi bejegyzéseibe. Az adott napi ügyeletesek kézírással töltötték ki a nyomtatványlapokat, azonnal és híven rögzítve
Szerző: Kiss A. János
Ismét beleolvastam a békéscsabai tűzoltók Napi működési naplójának, továbbá Tűzkárjelentési naplójának 1944. szeptember-október-novemberi bejegyzéseibe. Az adott napi ügyeletesek kézírással töltötték ki a nyomtatványlapokat, azonnal és híven rögzítve az eseményeket. Végiglapoztam a nemrégen elhunyt, az 1944. szeptember 21-ei bombázást kisgyermekként átélt Környei Béla – a Békés Megyei Hírlap újságírója számára elmondott – visszaemlékezését. Az állomás melletti MÁV-házban laktak, a pincében vészelték át a szőnyegbombázást. A hosszú, emeletes épületnek csak az a része maradt felújítható, ahol éltek – az a házcsonk ma is látható. Az olvasottak, némi történelemismeret és a tények tisztelete, a korrekt értékelések iránti vágy egyaránt arra indít, hogy kijelentsem: a gyönyörűen felújított és elismerésre méltóan korszerűsített állomás főépületének falán, csütörtökön leleplezett emléktábla szövege – hogy úgy mondjam – helyreigazításért kiált. Sőt, ha a hibás állítások, kijelentések súlyosságát vesszük, akkor bizony az lenne a legjobb, ha mielőbb újabb táblára cserélnék a mostanit. Akkor – némi fáziskéséssel – sem a tábla szövegét kiötlők, sem a megemlékezést jegyző békéscsabai önkormányzat nem esne a történelemhamisítás bűnébe…

IMG_20170922_081258.jpg1.jpg

 

 Mindenekelőtt nézzük, mi áll a táblán!

 

„A BÉKÉSCSABA VÁROSÁT 1944. SZEPTEMBER 21-ÉN ÉRT ANGOLSZÁSZ BOMBÁZÁS SORÁN ELHUNYT, KÖZEL SZÁZ ÁRTALAN ÁLDOZAT, AZ OKTALAN PUSZTÍTÁS TANULSÁGOS EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA BÉKÉSCSABA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA. 2017”

 

A kifogásaink:

 

A tábla nagyvonalúan „közel száz”-ra teszi a bombázás során elhunytak számát. A tábla előtt beszédet mondó polgármester – a beszámolók szerint – már nem engedett meg magának ekkorra nagyvonalúságot: közölte, hogy 79-en haltak meg. Hozzátette: közülük 20-25-en a vasúti szálló (talán a Kakas Szálló) épületében lelték halálukat.

 

Amikor a tábla „ártatlan áldozatokról” beszél, mélyen hallgat arról, hogy a szálloda „vendégei” a Békéscsabától is „rugalmas elszakadásra” készülő német hadsereg katonái voltak, akik az állomás sínpárjait vagonokkal zsúfolásig ellepő német – lőszert és egyebeket szállító – vonatok őrzői lehettek. Háborúban (pláne világháborúban) csak a személyes tragédiák szempontjából tekintik áldozatoknak az elesetteket, nézőpont kérdése, hogy mikor és ki közülük a gyilkos és az áldozat. De az „ártatlan” megjelöléssel általában a civileket szokás jellemezni. Szóval: (mindkét értelemben) megszálló katonák és ártatlan áldozatok lelték ott a halálukat.

 

A kőbe vésett „oktalan pusztítás” fogalomhasználat már némi oktalanságot sejtet. A második világégés gyújtogatói azok voltak, akik ellen a világ jobbik fele (nagyjából félretéve az ideológiai és érdekellentéteket) összefogott: a tízmilliók életét kioltó szörnyűségek sorának megszakítására. Az angolszász gépek nem ok nélkül bombázták a menekülő német egységek utánpótlását biztosítani hivatott, a békéscsabai vasútállomáson összezsúfolódott vasúti szerelvényeket. Tény, a háborúskodó felek elhanyagolandónak tekintik a civilek pusztulását, a csetepaték amolyan „mellékhatásának”. De az ok: egy szörnyű ideológia, embertelen és agresszív gyakorlat képviselőinek megállítása. Azt pedig a Békéscsabán meghúzódó német katonai vagonok megsemmisítése is elősegítette.

 

A csütörtöki megemlékezésen hangzott el, hogy a 10 perces, kétségtelenül intenzív bombázás gyakorlatilag egy 300-szor 100 méteres területet érintett. (Tudjuk: egy-két bomba elcsalingolt.) Ha belegondolunk, az akkori technikai viszonyok között ez akár bravúrnak, lakosságkímélő megoldásnak is számíthatott.

 

Kíváncsisággal tölt el, hogy vajon milyen „tanulságos emlék”-re gondolt a szövegíró? Ne állj ellen a gonosznak?!

 

A város akkori tűzoltói feljegyezték, hogy robbantak bombák Békéscsabán a szovjet katonai erők október 6-ai benyomulásakor is. Sőt: november elsején már német repülők dobtak le bombákat a városra.

 

Vajon miért csak az angolszászok lettek tanulságosan oktalankodók?

 

Jól teszi az ember, ha időről időre a saját gondolatait is kiteszi az igazság próbájának. (Amíg az újságokat a nyomdában öntötték végső formájukba, a zsurnaliszták előszeretettel kenték a saját bárgyúságukat a nyomda ördögére. (A technika fejlődése mára kirántotta ezt a kényelmes szőnyeget az újságírók lába alól.) Ezt csak azért említem meg, hogy senkinek ne jusson eszébe a szavakat – általuk az eltévelygő gondolatokat – fizikailag a kőbe mélyítőkre hárítani a felelősséget…

   



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.