2017. augusztus 22., kedd,  Menyhért és Mirjam
 
 
 
 

Kreatív vita

[Kreatív vita]
Képünk illusztráció
2017. március 25., szombat
„Mintha a világ minden varrótűje feltámadt volna, és szárnyasan és csőrében zöld cérnával röpdösne, és összeöltené a föld nyomorult rongyait. És egy hatalmas tüsszentés csiklandozná édes ujjaival a fák torkát. Vakító ingek vasárnapja. Az idő korsója tele a napsütés arany sörével. Szerszámait kirakja a fűre a tavasz, és fényesre köszörült szeleivel – megengedi kisasszony? – kivágja az ősz szálakat a világ hajából.” (Orbán Ottó: Pohár)
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció!
2016. november 27., vasárnap
Hiába, eljött a pillanat, és utaznia kellett. Ha tetszett, ha nem, és neki nem tetszett. Balatoninak vallotta magát, a vitorláktól átszőtt víz, a bakonyi hegyek felől érkező szelek vándorának. Ugyan, mit keres ő, az igazi vízi lány, ahogy a cseh nyaraló vendégek mondták, „szlecsna vodá”, az Alföld vidékén, a mindent és semmit átpásztázó szem vándoraként. Az, Petőfihez illik, a síkvidék rajongójához. Ja, persze, Petőfi már régen nincs, az Alföld maradt, csak a gémeskutak tűntek el. Elkorhadtak, beleszunnyadtak a megsemmisülésbe, megette őket az idő vasfoga, és a mindent modernizáló akaraté.
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció
2016. november 03., csütörtök
Megrezzent, mikor a háta mögött megszólalt az ismerős hang, eljössz velem, kisfiam, kérdezte az öregasszony. Éppen a napot bámulta az ujjai között, melyek a harsány fénytől teljesen áttetszővé váltak, előtte meg a fiúkat leste a kerítésen keresztül, akik vidáman rúgták a futball-labdát. Balogh Sanyi hívta is, na gyere már, nincs középhátvédünk. A kisfiú nagyon szeretett volna közéjük állni, de a múltkor is az első nagyobb futás után leállt a lélegzete, s órákig alig kapott levegőt. Látszólag hanyagul szólt vissza, á, most semmi kedvem hozzá.
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció
2016. október 21., péntek
Anyám emlékére
„Megismételhetetlen színház vagyok, mint minden ember. Szereplőim mindazok, akikkel találkoztam. Ezt a pótolhatatlan és másolhatatlan színházat nagyra tartom mindenkiben.” (Konrád György)
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció
2016. október 01., szombat
„Közelharc. Írógépfegyverkattogás. Leadok egy sorozatot: robbanó, lőporfüstös, őrült, de pontos képek, metaforák sorozatát. Szívenlövöm a papírt. Főbelövöm a nagyfejű földi logikát. Eltalálom a szavak lényegét, szívét. Tatatatatatata... Dörrenő telitalálatok. Mindhalálig!” (Keszei István)
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció
2016. szeptember 24., szombat
(Palimpszeszt)
A palimpszeszt(us) (görög: „újból lesimított”; latinul: codex rescriptus) azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan kivakarták, vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen írni. A papirusz, hártya és egyéb íróanyagok drága mivolta miatt ezt már az ókorban megtették, de fokozott mértékben a középkorban, amikor az ókori klasszikusok műveit is el lehetett tüntetni és szövegükre evangéliumokat és egyéb vallásos tartalmú könyveket írni. Ha aztán az átragasztás és vakarás dacára kicsillámlott az eredeti (alsó) szöveg, akkor a jelenkori filológusok és paleográfusok figyelmesek lettek rá és alkalmas vegyi anyagokkal a felül ragasztott papiros réteget, vagy a vakarás fölé írt szöveget eltávolították. (Wikipédia)
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció
2016. szeptember 22., csütörtök
„Nem tudnám (nem bírom) logikailag bebizonyítani, de meggyőződésem, hogy így van: a fájdalom közölhetetlen és kimondhatatlan... a barátom semmi mást nem mondott, csak annyit, hogy tudja... ugyan mi az ördögöt mondhatott volna, a fájdalom teljes odaadást kíván tőlünk...” (Mihajlo Pantič)
Szerző: M. Szabó Mihály
Kert
2016. szeptember 22., csütörtök
Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint az ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában. (Erich Maria Remarque)
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció! (Forrás: Képünk illusztráció! (Forrás: channel.nationalgeographic.com)
2016. augusztus 28., vasárnap
Arcomba süllyed a tekintetük. Szemükbe nézek, ők vissza rám, létem falait támogatják. Kérdéseimmel zaklatom őket, tőlük a válasz elmarad. Miért hallgatnak? – tanácstalan vagyok.
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció
2016. augusztus 27., szombat
Apám szerelmes, hatvanhárom éves és szerelmes az apám, azt mondja, az Isten bassza meg ezt az érzést (kellemes szövege van az apámnak), merthogy ő mindig mindenkit elveszít, akit igazán megszeret, és hát kellett neki egy nála huszonhat évvel fiatalabb nőbe beleszeretni, mondja az apám és én együtt érzőn a vállára teszem a kezem, apukám, az érzéseiről nem tehet az ember, mondom az apámnak, de látom, hogy közben lefelé görbül a szája és barázdált arcáról legördül egy átlátszó könnycsepp.
Szerző: M. Szabó Mihály
< >