2017. június 27., kedd,  László
 
 
 
 

Kreatív via

[Kreatív vita]
Képünk illusztráció
2016. szeptember 22., csütörtök
„Nem tudnám (nem bírom) logikailag bebizonyítani, de meggyőződésem, hogy így van: a fájdalom közölhetetlen és kimondhatatlan... a barátom semmi mást nem mondott, csak annyit, hogy tudja... ugyan mi az ördögöt mondhatott volna, a fájdalom teljes odaadást kíván tőlünk...” (Mihajlo Pantič)
Szerző: M. Szabó Mihály
Kert
2016. szeptember 22., csütörtök
Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint az ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában. (Erich Maria Remarque)
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció! (Forrás: Képünk illusztráció! (Forrás: channel.nationalgeographic.com)
2016. augusztus 28., vasárnap
Arcomba süllyed a tekintetük. Szemükbe nézek, ők vissza rám, létem falait támogatják. Kérdéseimmel zaklatom őket, tőlük a válasz elmarad. Miért hallgatnak? – tanácstalan vagyok.
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció
2016. augusztus 27., szombat
Apám szerelmes, hatvanhárom éves és szerelmes az apám, azt mondja, az Isten bassza meg ezt az érzést (kellemes szövege van az apámnak), merthogy ő mindig mindenkit elveszít, akit igazán megszeret, és hát kellett neki egy nála huszonhat évvel fiatalabb nőbe beleszeretni, mondja az apám és én együtt érzőn a vállára teszem a kezem, apukám, az érzéseiről nem tehet az ember, mondom az apámnak, de látom, hogy közben lefelé görbül a szája és barázdált arcáról legördül egy átlátszó könnycsepp.
Szerző: M. Szabó Mihály
Képünk illusztráció! (Forrás: retromuzsika.hu)
2016. augusztus 20., szombat
A vers elhangzott egy ausztrál rádióban is. Remélhetően és bizonyára szintén értő fülekre lel olvasóink körében.
Szerző: Nagy Vendel
Képünk illusztráció
2016. augusztus 13., szombat
(Hommage á Erdős Virág)
„… és akkor lehunytam a szemem, és a szemhéjam mögött ott volt narancssárgán és zölden a lámpafény, és akkor én azt gondoltam, hogy az a nap, a napot látom, ahogy kibukik a tengerből, hogy forrón átmelegítsen, hogy maga felé húzzon, hogy maga felé rántson, és akkor éreztem, hogy én vagyok a tenger, bennem van a hullám, és éreztem, hogy szétnyílik az ajkam, és valahonnan mélyről feltör belőlem az ének, nem hangosan, hanem úgy ahogy kell, visszafogott, feszes szenvedéllyel…” (Dragomán György: Cry me a river)
Szerző: M. Szabó Mihály
Virág, huszonnégy évesen
2016. július 30., szombat
„NE LEGYÜNK SOKÁIG BETEGEK. – Óvakodjunk a hosszú betegségtől: mert a nézők a szokásos kötelező sajnálkozás miatt elveszítik türelmüket, ugyanis fáradságos dolog sokáig magunkra erőltetni ezt az állapotot – és azután közvetlenül jellemetek válik számunkra gyanússá, és arra a következtetésre jutnak: »rászolgáltatok a betegségre, szükségtelen tovább erőltetnünk sajnálatunkat.«” (Friedrich Nietzsche: A vándor és árnya.)
Szerző: M. Szabó Mihály
Egy hónapja még Esterházy Péter nyitotta meg a könyvhetet
2016. július 16., szombat
Esterházy Péter emlékének
„The readiness is all” – mondja a haldokló Hamlet. – Légy készen mindenre, sikerre és bukásra, igazságra és árulásra, örömre és fájdalomra, az élet minden lehetséges fordulatára, a sors csapásaira, az emberi élet nagyszerű lehetőségeire és végtelen törékenységére. És mindenekelőtt állj készen arra, hogy futásod bármikor befejeződhet. Ne találjon felkészületlenül életed utolsó szakasza, napja, órája.” (Hankiss Elemér)
Szerző: M. Szabó Mihály
A közönynek nincsenek idegvégződései
2016. július 01., péntek
„Ma halt meg a mamám, harmincöt éve. Tegnap megint azon tűnődve, hogy hogyan is vagyok – hát az emberekkel. Sőt az embereimmel. Távolságok, közelségek. Egyedül lenni, együtt lenni. Valakivel lenni. Összekötni az életeket. – Nem tudom.” (Esterházy Péter)
Szerző: M. Szabó Mihály
Partra vetve
2016. május 04., szerda
Újabb versek
„Tényleg szép szemeid vannak. Mint a galagonyabokor gyümölcse a szélben lengedezve. De... egyik madár sem enne belőle. Nem édes vagy keserű. Még mérgező sem. Semmit sem tud nyújtani. Teljesen hasztalan, üres gyümölcs. Senki sem bajlódik azzal, hogy felvegye, egyedül hagyják elfonnyadni, elrohadni. Majd meghalni.” (A Noragami című filmből)
Szerző: M. Szabó Mihály
< >