2017. augusztus 22., kedd,  Menyhért és Mirjam
 
 
 
 

Kreatív vita

[Kreatív vita]
2017. április 25., kedd
Levél a „Halhatatlan Kedveshez”
Szerző: M. Szabó Mihály
1827. március 27-én, a zeneköltő halálát követő napon, a hagyatékát lajstromozók, érdekes Beethoven-levélre bukkannak: egy ceruzával írt szerelmes levélre, amely a Heiligenstadti végrendelet és két női miniatűr arckép társaságában rejtőzik egy titkos fiókban. Három részből áll (ezért is tartották sokáig három külön levélnek), Beethoven ugyanis egy bizonyos július 6-án, hétfőn reggel kezdi írni, aztán este folytatja, s csak másnap reggel fejezi be. A levélen évszám és helymegjelölés nincs, a címzett neve sem szerepel rajta. A levél érdekességét fokozza, hogy Beethoven hagyatékában maradt fenn. El sem küldte talán, vagy mégis, csak később visszakapta? Nem tudjuk. De becses emléke volt, annyi bizonyos, hiszen haláláig nem vált meg tőle.

Martonvasarhely__Brunszvik_kastely.jpg

 

2017. április 2., Mezőhegyes

 

My Dear Little Kiki!

 

Milyen, de milyen tapasztalatlan is vagyok én! Nézem, csak nézem a térképet, merre, hol is van az a Martonvásárhely? És hát kiderül, hogy Budapesttől 32 km-re délnyugati irányban, kocsival kb. félórányi útra. De vajon miért képzeltem én agyammal, szívemmel egyaránt, hogy valahol Romániában? Lehetséges, hogy a marosvásárhelyi pogrom miatt egyik szeme világát elveszítő (a végzetes, az örök bűn!) Sütő András miatt ez az asszociáció?! Martonvásárhely! Jól megjegyeztem ám ezt a helységet! Menjünk, menjünk el oda egyszer! És én majd mesélek Neked Beethovenről. A küldött fotókról is az derül ki számomra, hogy gyönyörű, egyszerűen gyönyörű! (Eláll a szavunk!)

 

Beethoven.jpgLudwig egyetlen pest-budai szereplése (1800. május 7.) után Martonvásárhelyre ment először, de nem utoljára. „Beethoven eljött Budára, eljött Martonvásárra, és mi felvettük abba a kis köztársaságunkba, amelynek csupa kiválasztott férfi és nő volt a tagja” – jegyzi be naplójába Brunszvik Teréz. S hogy mi volt ez a köztársaság? „Egy kerek térséget magas, nemes hársfákkal ültettünk be; minden fa egy-egy tagnak nevét viselte, és ha egyik-másik nagy fájdalmunkra távol volt is, mégis beszélhettünk jelképeikkel, örömet s okulást merítve szavaikból… (Én – egy pillanatra félbeszakítva Terézt –: Milyen zseniális és megható ötlet, fát ültetni szeretteinknek, beszélni hozzájuk, ha éppen távol is vannak tőlünk, és igen, akkor is, ha már egyáltalán nincsenek közöttünk!) Ma sem ismerek szebb s boldogabb államot annál; Plató respublicája volt kicsiben”.

 

És hát milyen is a romantikus művészlélek?! Ludwig beleszeret Terézia férjes nővérébe: Jozefinbe, aki a tizennégy neki címzett Beethoven-levél tanúsága szerint, betegségekkel tarkított élete során sohasem nősül meg! Magányosan, az unokaöccsével él, aki nem hogy segítette volna Őt, még ki is rabolta! De nem csigázom tovább az érdeklődésed, jöjjön a Beethoven-levél.

 

Beethoven_levele.jpg„Július 6-án reggel – Angyalom, mindenem, Énem! – Ma csak néhány szó, éspedig ceruzával – (a Tiéddel). Csak holnap fogom tudni biztosan, hol lakom: milyen méltatlan időpazarlás is az efféle! Miért e mély bánat, mikor a kényszerűség beszél? Fönnállhat-e másként szerelmünk, mint áldozatok árán, azzal, hogy semmit sem kívánunk? Megváltoztathatod-e azt, hogy ne légy egészen enyém, én se legyek egészen a Tiéd? – Ó, Istenem, tekints a szép természetre, és nyugtasd meg a kényszer miatt háborgó kedélyeket. A szerelem mindent követel és joggal: így vagyok én Veled, Te velem. Csak nagyon könnyen elfelejted, hogy nekem magamért és Érted kell élnem. Ha teljesen egyesülnénk, éppoly kevéssé éreznéd e fájdalmas tényt, mint én. – Utazásom rettenetes volt – csak tegnap hajnali négy órakor érkeztem ide. Minthogy nem volt elég ló, a posta más utat választott, de mily rettenetes utat! Az utolsó előtti állomáson figyelmeztettek, ne utazzam éjjel, s ijesztgettek egy erdővel, de ez csak felingerelt – pedig nem volt igazam. A kocsinak össze kellett törnie a rettenetes úton: feneketlen, puszta országút! Négy olyan postakocsis nélkül, amilyenek rendelkezésemre állottak útközben, végem lett volna. Esterházynak a másik idevezető rendes úton ugyanolyan sorsa volt nyolc lóval, mint nekem néggyel. De legalább némi örömöm volt, mint mindig, ha szerencsésen kiálltam valamit. – No de most gyorsan – vissza a külsőségekről a lelkiekre! Remélhetőleg nemsokára látjuk egymást. Ma sem közölhetem Veled észrevételeimet, amelyeket néhány nap alatt életemre vonatkozólag tettem. – Ha szíveink mindig közvetlenül egymás mellett volnának, bizonyára nem tennék ilyeneket. Szívem tele van sok mondanivalóval részedre. Ah, vannak pillanatok, amelyekben úgy érzem, hogy a beszéd még semmi. Vidulj föl, maradj az én hűséges, egyetlen Kincsem, Mindenem, miként én a Tied vagyok. A többit, ami velünk legyen, aminek velünk történnie kell, az isteneknek kell küldeniök.

 

Hű Lajosod

 

Hétfőn este, július 6-án. – Szenvedsz, Te, legdrágább lényem. Éppen most értesülök arról, hogy a leveleket kora reggel kell feladni, hétfő és csütörtök az egyetlen nap, amelyen innen posta indul K-ba. Szenvedsz. – Ah, ahol én vagyok, ott vagy Te velem. Magammal és Veled beszélek. Tedd lehetővé, hogy Veled élhessek! Milyen élet!!! Nélküled – üldözve itt-ott az emberek jósága által, akik az enyémet éppoly kevéssé akarják szolgálni, mint én az övékét. Az embereknek ember iránt való alázatossága fáj nekem. – És ha magamat a mindenséggel összefüggésben tekintem, mi vagyok én és mi az, akit a legnagyobbnak neveznek! És mégis, ebben is az ember istenisége nyilvánul meg. Sírok, ha arra gondolok, hogy valószínűleg csak szombaton kapod tőlem az első hírt. – Bármennyire szeretsz is, én még jobban szeretlek. – De ne rejtőzz el sohase előlem. – Jó éjt! Fürdővendég lévén, le kell feküdnöm. Ó, Istenem – Olyan közel! Olyan távol! Nem valóságos mennybolt a mi szerelmünk? – De olyan erős is, mint az ég bástyái.

 

Jó reggelt! Július 7-én. – Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? – Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. – Igen, fájdalom, ennek így kell lenni – El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántad való hűségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. – Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet – Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. – Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben – meg volna-e ez a mi viszonyunk mellett? – Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul – be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. – Légy nyugodt – szeress engem! Ma – tegnap – milyen könnyes vágy utánad – utánad – utánad. Életem – Mindenem! – Isten Veled! – Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghűbb szívét a Te szerető Lajosodnak.

örökké a Tiéd

örökké az enyém

örökké a miénk

L.”

 

 

Little Kiki!

 

Folytatom levelem.

 

Minden bizonyosság szerint, Jozefin volt az a titokzatos hölgy, a „Halhatatlan Kedves”, mint Shakespeare-nek a „Dark Lady”, a „Fekete Hölgy”, aki számtalan szerelmes szonettjének volt a múzsája. Pedig a „Dark Lady” mellesleg, a foglalkozását tekintve, nem volt éppen úri hölgy; az angol bárd egyik kutatója szerint az asszony igazi neve „Lucy Negro” vagy „Black Luce”, és London Clerkenwell negyedében működtetett bordélyházat, de emellett maga is űzte az ősi mesterséget. (Hiába, no! Mint ahogy a közmondás tartja: a szerelem vak!) Beethoven viszont Jozefinnek írta az egyik legszebb zongoraszonátáját is, az f-moll zongoraszonátát, közismertebb nevén az Appassionátát (Istenem, ebben a pillanatban, most ez dallam, ez a lélekrezdülés árad szét a szívemben, a fejemben!), igaz, nem Jozefinnek, hanem édesapjának: Brunszvik Ferenc grófnak ajánlva. Szegény, szegény Beethoven! A világ egyik legnagyobb zeneköltője!!! De hadd beszéljek még egy kicsit Jozefinről és Ludwigról.

 

Jozefin.jpgBrunszvik Jozefin érintkezett legtöbbet Beethovennel. 1799-ben Bécsben találkozik először a zeneszerzővel, amikor nővérével és özvegy édesanyjával a városba látogat. Beethoven tanítványaként mindkét testvért elbűvöli a mester személyisége. Elutazásuk előtt azonban váratlan dolog történik: az anyjukkal közel egyidős Joseph Deym gróf megkéri Jozefin kezét, aki ekkor már halálosan szerelmes Beethovenbe. Bruszvikné – vagyoni helyzetük fellendülését remélve a házasságtól – kényszeríti lányát, hogy igent mondjon: Beethoven polgári származása ugyanis nem vetett volna jó fényt a családra, ha elveszi feleségül Jozefint. Ezután a Deym-szalonban találkoznak egymással, még Jozefin házasságkötése után is. Az elkeseredett Beethoven itt ismeri meg Terézék unokahúgát, Giulietta Guiccardit, akibe beleszeret. Giulietta 1803-ban végleg elhagyja Bécset, így Beethoven újra szerelemre lobban Brunszvik Jozefin iránt. Amikor 1804-ben Deym gróf tüdővészben elhunyt, kapcsolatuk szorosabbra fordul. És Josefin nem mond nemet! Sajnos azonban Jozefin grófnő és a polgári származású muzsikus-zseni szerelme nem végződik, nem végződhet happy and-del az adott korban; az előítéleteken és a család nyomásán kívül volt még egy további ok is, amely e házasságot lehetetlenné tette: Deym gróf halálakor a gyermekei gyámjává feleségét tette. Márpedig egy rangon aluli házassággal gyámi jogait elveszítette volna.

 

Szakításuk 1807 végén vagy 1808 elején közös megegyezéssel történhetett, majd 1810-ben férjhez megy az észt Stackelberg grófhoz, akivel meglehetősen rossz házasságban él. Jozefin egyedülálló szerepet tölt be a nagy zenei géniusz életében, akihez (anyját leszámítva) egyetlen más nő sem állt annyira közel, mint ő, és egyetlen más nő sem gyakorol akkora hatást életére, alkotótevékenységére, mint Jozefin.

 

Áldjon meg az Isten, Kiki!

 

A hozzád örökké hű: M.



<
++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.