2017. június 27., kedd,  László
 
 
 
 

Kreatív via

[Kreatív vita]
2017. március 25., szombat
Tavaszi ének
Szerző: M. Szabó Mihály
„Mintha a világ minden varrótűje feltámadt volna, és szárnyasan és csőrében zöld cérnával röpdösne, és összeöltené a föld nyomorult rongyait. És egy hatalmas tüsszentés csiklandozná édes ujjaival a fák torkát. Vakító ingek vasárnapja. Az idő korsója tele a napsütés arany sörével. Szerszámait kirakja a fűre a tavasz, és fényesre köszörült szeleivel – megengedi kisasszony? – kivágja az ősz szálakat a világ hajából.” (Orbán Ottó: Pohár)

Kepunk_illusztracio.jpg

   

Vakító ingek vasárnapja

 

csillámos-agyagmárga

-színű hűs vizű tó

közel a román határhoz

 

partján békés,

egykedvű horgászok

ütöttek tanyát

 

ébredező nádszálak

lándzsát formázó

levelei közé kúszó,

álmos kis szigeteken ülnek

 

aprócska székeik, mint gyer-

mekek asztalkáihoz igazított,

egyenlő szárú háromszögek

 

búzavirágkék szemű az ég

 

odébb, kibontott hajú,

magányos fűz illegeti magát,

mint fedetlen keblű kamaszlány,

blondel keretbe bújtatott

metszett tükör előtt

 

csintalan, virgonc szél

borzolja dús loboncát

fújja újra, meg újra,

mint gőzölgő húslevest

a fektetett I-re formázott

élveteg, buja száj

 

Mezőhegyes, 2017. március 25.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.