2021. december 2., csütörtök,  Melinda és Vivien
 
 
 
 

Címlap

[Közéleti tények]
2021. október 25., hétfő
Megtorlás a Jókai Színházban
A békéscsabai forradalmi események 1956. október 26-án kezdődtek – Kevéssé ismert történet első megjelenése lapunkban
Szerző: Árpási Zoltán
A békéscsabai forradalmi események 1956. október 26-án kezdődtek. Hatalmas tömeg gyűlt össze a városközpontban, ahol Hrabovszky László egyetemi hallgató drámai hangon tájékoztatta a jelenlévőket a budapesti eseményekről. A forró hangulatú gyűlésen mind többen követelték a város korábbi tanácselnökének, Szegedi Albertnének a felkoncolását, aki rokonszenvezett egy gyújtogatással vádolt köröstarcsai paraszt felakasztásával. A Jókai Színház dramaturgjának, Kaskötő Istvánnak sikerült a hangulatot pozitív irányba terelnie, s ezzel a lincselést megakadályoznia. A tömeg a megyei lap, a Viharsarok Népe nyomdájához vonult. A nyomda előtt Apor Gábor színész beszélt a tömeghez. Azt állította, hogy Pesten az államvédelmi hatóság kínozza és gyilkolja az embereket. Beszéde alatt a nyomdászok félre dobva a másnapi újságot, kiszedték a pesti események mintájára megfogalmazott, 16 pontos követelést, amelyet Kaskötő István valamint Apor Gábor és Füzesi Ottó színészek fogalmaztak meg. A szabad sajtó első példányát Kovács Mária színésznő olvasta fel a tüntetésen.

A Békéscsabai Jókai Színház Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata tulajdonában lévő színház, Békéscsabán, 1879. március 8-án nyitotta meg kapuit. Az Alföld első állandó kőszínháza. A Békéscsabai Jókai Színház neve 1954–2011 között Békés Megyei Jókai Színház. Forrás: Wikipédia

 

A tömeg a nyomdából a megyei pártbizottság székházához vonult, ahol sikerült megakadályozni, hogy betörjék a kapukat. Ha megtörténik, vér folyik, mert a pártfunkcionáriusok kezében fegyver volt. A tüntetők útja innen a vasútállomáshoz vezetett, ahol Apor egy gépkocsi tetejéről ismét szónokolt a néphez. Arról beszélt, hogy ha a kormány nem teljesíti a nép követelését, akkor újabb tüntetések lesznek.

 

Másnap Aport, Hrabovszkyt és Kaskötőt a helyi honvédségi alakulat rendszerhez hű parancsnoka, Tóth István alezredes elfogatta, és rögtönítélő bíráskodás keretében a „Magyar Népköztársaság elleni tevékenység” vádjával golyó általi halálra ítélte. A reggelre tervezett kivégzést azonban a tüntető tömeg megakadályozta, s az alezredest a forradalom melletti hűségesküre kötelezte.

 

A csabai forradalmi események eszmei előkészítői és legtevékenyebb résztvevői kezdettől fogva Kaskötő István és Apor Gábor voltak. Vezetésükkel forradalmi központ jött létre a színházban, amelyhez külső személyek is csatlakoztak. A színészklubban folytak a tárgyalások a honvédség és a pártok vezetőivel, és ott született döntés a helyi ÁVH lefegyverzéséről is. Erre azért volt szükség, mert attól tartottak, hogy amíg fegyver van a kezükben, potenciális ütközőpontot jelentenek. Ezért meghívták a parancsnokot a színház klubjába, hogy a fegyverek átadásáról tárgyaljanak. Néhány órás győzködés után beleegyezett abba, hogy bevonulnak a honvédségi laktanyába, és a fegyvereiket átadják a katonaságnak. A lefegyverzést ellenőrző bizottságban a színház részéről Apor, Kaskötő és Pálffy György vettek részt.

 

Kaskötő István kezdettől tagja volt a városi forradalmi bizottságnak, amelynek az utolsó napokban az elnökévé, vagyis a város polgármesterévé is megválasztották. (Neve sajnálatos módon nem szerepel a polgármesterek - tanácselnökök városházi márványtábláján.)

 

A forradalmi bizottság megbízta Kaskötőt, hogy tájékozódjon a budapesti helyzetről, ezért október 30-án, fegyveres rendőrök kíséretében Budapestre hajtott, ahol a Parlamentben tájékoztatta Nagy Imrét a csabai állapotokról. Onnan a Honvédelmi Minisztériumba ment, ahol magas rangú tisztekkel találkozott.

 

Apor Gábor megyei szinten aktivizálta magát. Egy katonatiszttel Orosházára ment megszervezni a helyi forradalmi bizottságot, s kezdeményezte a megyei forradalmi bizottság megalakítását, amelynek elnökéül a köztiszteletben álló Fekete Pál tanárt választották, aki a csabai forradalmi események emblematikus alakja lett. Apor is tagja volt a forradalmi bizottságnak, javasolta, hogy a katonaság kivételével mindenkitől – még a pártbizottság székházában lévőktől is – gyűjtsék be a fegyvereket.

 

Füzesi Ottó is részt vett a megyei forradalmi tanács megalakításában. Kaskötő utasítására 27-én, forradalmi hangulatú beszédet tartott az István malomban, ahol felolvasta a munkástanácsok megalakításáról szóló rendeletet, majd Gyulára ment, ahol a börtönből kiszabadította a politikai foglyokat, Békéscsabára hozta és a főtéri nagygyűlésen bemutatta őket. A későbbiekben több üzemben járt a hangulat felmérése céljából, számos településen – Gyulán, Sarkadon, Szeghalmon, Vésztőn és másutt – agitált a forradalom mellett, kezdeményezte helyi forradalmi bizottságok létrehozását és a pártbizottságok lefegyverzését. A körúton Kovács László színész is vele tartott. Füzesi miután túl zavarosnak ítélte a békéscsabai helyzetet, október 30-án elhagyta a várost, és a kaposvári színházhoz szerződött.

 

A színészek a békéscsabai Szabadság Rádió működtetésében is szerepet vállaltak: Vass Károly főrendező a barátnőjével, Stefanik Irénnel együtt részt vett a forradalmi rádió szervezésében és irányításában. Mellettük Olasz Erzsébet, Pagonyi Nándor, Pálffy György és mások segítették az adó munkáját.

 

A Békéscsabai Jókai Színház anno. Kép: Wikipédia

 

A forradalom elfojtását néhány hónapos csend követte. A megtorlás azonban nem maradt el. A színházi évadot még befejezték, majd a leváltott színházigazgató, Sásdi Jenő helyére kinevezett Falus György direktor 1957. június 21-én, az MSZMP megyei intéző bizottságához címzett levelében kezdeményezte a forradalmi eseményekben résztvevők megbüntetését. Javaslatára örökre eltiltották a színészi pályától: Apor Gábort, Bohus Klárát, Darányi Jánost, Janitsáry Miklóst, Kaskötő Istvánt, Mácsai Emmit, Meisler Évát, Sabák Piroskát, Sasvári Imrét, Szegő Tamást és Vághi Tamást, akik az igazgató szerint valamennyien részt vettek az „ellenforradalmi” események szervezésében, és „hazájukat elárulva külföldre menekültek”. Hasonlóan minden további színházi tevékenységtől eltiltották Sásdi Jenőt, a színház igazgatóját, aki egyetértett az „ellenforradalmi” személyek tevékenységével, sőt segítette „romboló” munkájukat.

 

Öt évre mindennemű színházi tevékenységtől eltiltották Füzesi Ottó, Kocsis László, Pálffy György színészeket és Papp Miklóst, a színház gazdasági vezetőjét. Előbbieket azért, mert aktív tevékenységet végeztek az „ellenforradalom” szolgálatában, emiatt őrizetbe is vették őket, Füzesit és Kocsist el is ítélték, előbbit 1 év 6 hónap, Kocsis László színházi ügyelőt pedig 1 év 8 hónap börtönbüntetésre.

 

Papp Miklóst azért marasztalták el, mert segítette az „ellenforradalmi” elemek munkáját, és a szovjet csapatok bevonulása után a színház a gazdasági nehézségekre hivatkozva csak késve kezdett működni.

 

Egy évre a vezetői munkakörtől, illetményemeléstől és mindennemű mellékkeresettől eltiltották Vass Károly főrendezőt, mert részt vett a békéscsabai rádió megszervezésében, és összekötő szerepet vállalt a budapesti forradalmi tanács és a színház között.

 

Egy évre eltiltották mindennemű illetményemeléstől és mellékkeresettől Ludván János rendezőt és Olasz Erzsébet színművésznőt, egyben kötelezték őket arra, hogy más színházakhoz szerződjenek. Ludván korábbi munkahelyén, a Népművelési Minisztériumban „ellenforradalmi” tevékenységben vett részt, Olasz Erzsébet pedig segítette férjét, Pálffy Györgyöt, elsőként jelentkezett az „ellenforradalmi” csabai rádióhoz, és másokat is erre bírt rá.

 

Egy évre eltiltották mindennemű illetményemeléstől és mellékkereseti lehetőségtől Pagonyi Nándort, mert részt vett a rádió munkájában és kezdeményezte a kisgazdapárt megalakítását.

 

Hat hónapra eltiltották mindennemű illetményemeléstől és mellékkereseti lehetőségtől Czeglédi Sándor és Kovács Sándor színészeket, mert „ellenforradalmi” akciókban vettek részt.

 

Három hónapra eltiltották mindennemű illetményemeléstől és mellékkereseti lehetőségtől Gyuricza Ottó, Kovács Mária és Máthé Ferenc színészeket. Gyuricza egy alkalommal „lázító jelleggel” elszavalta a Nemzeti dalt, vezető színészként rossz példát mutatva ezzel a kollégáinak. Kovács Mária részt vett „ellenforradalmi” megnyilvánulásokban, egyik tüntetésen felolvasta az „ellenforradalmárok” 16 pontos követelését. Máthé Ferenc bűne az volt, hogy nemzetőrnek jelentkezett.

 

A külföldre távozott színészek többsége – köztük Apor Gábor és Kaskötő István – soha többé nem léphetett hazai színpadra. Néhányan azonban visszatértek és idővel újra játszhattak. A két, börtönt megjárt teátrista, Füzesi Ottó és Kocsis László is, valamint a többi, kisebb-nagyobb büntetésben részesült társuk. Legtöbben az egri Gárdonyi Géza és a kaposvári Csiky Gergely színházban találtak átmenetileg menedéket.

 

A legkülönösebb pályát a vezetői munkakörtől egy évre eltiltott Vass Károly főrendező futotta be, aki 1962-ben visszakerült Csabára, ismét a színház főrendezője, 1963 és 1968 között pedig a teátrum igazgatója volt. Arra, hogy a békéscsabai Jókai Színház 1956 októberében a helyi forradalmi események központja volt, semmi nem emlékeztet. Pedig egy szerény kis emléktáblát megérdemelnének azok – különösen Apor Gábor, Füzesi Ottó, Kaskötő István és Kocsis László –, akik „… bátrak voltak, akik mertek / S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.”

 

 

 

Kép: A Békéscsabai Jókai Színház Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata tulajdonában lévő színház, Békéscsabán, 1879. március 8-án nyitotta meg kapuit. Az Alföld első állandó kőszínháza. A Békéscsabai Jókai Színház neve 1954–2011 között Békés Megyei Jókai Színház. Forrás: Wikipédia

 

Kép: A Békéscsabai Jókai Színház anno. Kép: Wikipédia



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.