2020. április 5., vasárnap,  Vince
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2020. március 23., hétfő
Meddig tart? Lesz-e vége?
(Egy kicsit másképp a koronavírusról)
Szerző: Zsidov Magdolna
Nem mondok újat azzal, milyen sokszínű megnyilvánulási lehetőséget kínál a Facebook. S amikor azt írom, sokszínű, nem tévedek, ugyanis a színtelentől a színek változatosságáig jelennek meg hírek, kommentek. Itt ugyanis kérem, mindenki bátor, még járvány idején is. Bátor a gyalázkodásra, a kiokításra, a megsemmisítő véleménynyilvánításra, mert ugyebár a merészebb mindig tudja, hogyan alázhatja meg a gyávábbakat, az oktondibbakat.

Képünk illusztráció! (Forrás: Internet)

 

Hogy miért is említettem bevezetőként a Facebookot? Ez egy téma okán adódott, mégpedig a fejét most felütött világjárvány miatt, amely egyik napról a másikra összekuszálta az emberek, de a közösségi oldalak hangulatát is. Ennek a világjárványnak az okozója, a koronavírus, a COVID -19. Ez a vírus elég lett ahhoz, hogy felborítsa mindennapjaink szokásait, még a Facebook lélektanát is: a „migránsok” után még nagyobb veszedelemmel támad. Szembesülnünk kellett azzal, hogy életünk rendjét a vírushoz vagyunk kénytelenek igazítani. Komoly, nagyon komoly, nem szabad félvállról venni, mert ennek a mikroszkopikus valaminek van akkora ereje, hogy képes két vállra fektetni bárkit, főleg a szkeptikusokat. Nem napi téma már, hanem minden pillanatban jelenlévő kérdés: meddig fog tartani, lesz-e vége? És, ami még ennél is fontosabb, elkerülhetjük-e a vírust úgy, hogy nem átmegy rajtunk, hanem elhalad mellettünk? A tudósok véleménye alapján nem az a kérdés, hogy elkapjuk, hanem az, hogy mikor. Ez a megállapítás előrevetíti a szomorú kilátásokat, s ez önmagában okot ad az aggodalomra.

 

De talán mégis van reménységünk. Reménységünk az emberiség ébredésében, a megjobbuló, értékteremtő gondolkodásában. S ha már a gyakorta hangoztatott, büszkén vallott kereszténységünkről beszélünk, akkor talán ennek tükrében három eshetőséggel számolhatunk. Elsőként, az Istenbe vetett bizalommal, a keresztényhit meghatározó pillérével, aki ígéretet tett arra, hogy mindig vele lesz a benne bízókkal. Másodikként magával a szervezetünk immunrendszerével, amelyet Isten védelemül alkotott az emberi szervezetbe. Harmadikként, hitünk az orvoslásban, a felesküdött gyógyító szándékban, a tudományban, amelynek képességével, a gondolkodás teremtő erejével, szintén Isten ajándékozta meg az emberiséget. A keresztény világrendben, Isten törvényeiben lehet bíznunk, hiszen az embert életre és egészségre teremtette, s nem bűnre, felelőtlen, lealacsonyodó életmódra. A Biblia etikája szerint az egészség és az erkölcs között kirekeszthetetlen kapcsolat van, ugyanis erkölcsös élettel lehet az egészséghez hozzájárulni, mivel egészség és felelősségteljes életmód nem működhet egymás nélkül. Sajnos, az egészséges élet fogalma az emberiség történetében mindig önző célokat öltött, mintha az egészség is az „ént” szolgálná, a minél fittebb test megőrzését. De az egészség megőrzése jóval több ennél, törekvés az értékes életre, az aktív, másokat is támogató önzetlenségre. Egy egészséges ember tovább él, tovább tud jelen lenni a társadalomban, a családjában, tovább tud életmódjában példát mutatni a hozzátartozóinak, a környezetének, támasza lehet másoknak. Tehát a másokért élés a tágabb feladat, ami a szeretetben való kiteljesedés. Az erkölcstelen életmód nem teremthet boldogságot, s ha mégis, az csak „ideig-óráig való gyönyörűség”. A bibliai erkölcs fogalmában a test és lélek összhangja érvényesül. Erkölcstelen, felelőtlen élettel mindkettő megroppan.

 

 

És akkor következik a nagy kérdés: egy ilyen vírus, amely most is „arat”, tulajdonítható-e valamilyen felelőtlen magatartás következményének? Nem könnyű erre válaszolni, de a Biblia üzeneteit ismerve, ismét lehet rá hivatkozni. Ez a könyvek könyve olyan tartalommal bír, ami az ember minden élethelyzetére tanácsot, útmutatást nyújt. Vegyük a legfontosabbat, a testet tápláló szükségleteinket: a levegőt, a vizet, és az élelmiszereket. Mint tudott, a levegő, amelynek hiányában pár perc után beáll a halál, mára 20 km magasságig szennyezett, az iható (édes) vizünk, amely a Föld összes vízkészletének 20-30 százaléka, s amely nélkül maximum 5 napig lehet életben maradni, szintén egyre szennyezettebb a már eleve szennyezett talaj miatt is. Étel nélkül már jóval tovább, akár több hétig életben lehet maradni, de a felelőtlen táplálkozás, az ételek minőségének romlása, valóságos veszélyt jelentenek az egészségünkre. Nagyon úgy tűnik, hogy mindhármat egyre bizonyíthatóbban elkótyavetyélte az emberiség. Pedig a helyes táplálkozás, az ember kondícióját szolgáló „étlap” is a hosszú, egészséges élet feltétele. Ez tény, erről nincs már olyan ember, aki ne hallott volna… vagy mégis? És bizony, mégis, mert a nem keresztény világon kívül, még a keresztények között is kevesek előtt ismeretesek Istennek azon törvényei, amelyek az ember egészséges táplálkozásáról rendelkeznek.  A teremtés után közvetlenül Isten már kijelentéseket tett erről, akkor, amikor még nemzetek, népek sem voltak. Legfőbb eledelül a maghozó növények, gyümölcsök, gabonafélék lettek Isten által ajánlva. Később, már az állatok is fel lettek sorolva. Ezek között viszont sok állat kifejezetten tiltott – ha nem is mindet, de néhányat felsorolva: ilyenek a rágcsálók, a rovarok, a madarak többsége, a csúszó-mászók. A Biblia leírása szerint, a halak között is csak a pikkelyesek ajánlottak, azok, amelyeknek a pikkelyei kiszűrik a vizek szennyezettségét. És mindezt Isten ajánlotta akkor, amikor még a természet nem volt megromolva, nem úgy, mint napjainkban. S hogy, miért is lehet összefüggéseket találni a járványok és az emberi táplálkozás kapcsolatáról, annak egyetlen oka az, hogy az emberiség nem járt és jár el körültekintően, hogy mit eszik, mit juttat a testébe. Inkább törődik azzal, ami „szemnek, szájnak ingere”, mint azzal, mi biztosítja szervezete egészséges működését. A következményekkel aztán számolnia kell.

 

A koronavírusok nevüket elektronmikroszkópos képük alapján kapták, melyen a burokba ágyazott fehérjetüskék a Nap koronájához hasonlóan kitüremkednek a felszínből (Forrás: Wikipédia)Menjünk egy kicsit vissza a történelemben. Elsőként az ókori Egyiptom körülményeit érdemes vizsgálni. Ebben a birodalomban szinte mindent megettek, ez falfestményeikről is leolvasható. Az egymást követő járványok taroltak. Az akkori világban Egyiptom az orvostudományban élen járt, kutatták a járványok okait, de a táplálkozási szokásaikat nem vették számításba.  A halotti kultuszukat ismerve, több mumifikált testben a tudósok felfedezték a pestis okozta halált, azt a betegséget, ami a járványok okozója lett. Később (a Kr. e. V. században) Thuküdidész történetíró leírásából lett ismeretes a peloponnészoszi háború kimenetele, amelyben ismét felismerhetően a pestis aratott. Majd még később az 1348-as itáliai pestis járvány, amelyről Dante, Boccaccio (Dekameron) írásaiból szerezhetünk ismereteket. A Dekameron ízes, pikáns jelenetei mögül is a járványok, az ételek mértéktelen fogyasztása tűnik ki. A pestis mintegy négy évszázadig irtotta a népeket, így Magyarországot is szinte elnéptelenítette. Mindez mellett több járvány, mint a kolera, a himlő, a tüdővész, a spanyolnátha, a gyermekbénulás, az ebola és még sok-sok más tarolt, amelyek mögött mindig jelen van a higiénia hiánya és a hibás táplálkozás. Ezen okok tükrében, tehát következtetni lehet, hogy minden komolyabb vész, természeti és egészségügyi krízis az emberi nyomor és a bűnök súlyosbodásának következménye, amely minden járványt, úgymond világméretűre dagaszt. Már nem szabad, és nem lehet tagadni annak tényét, hogy mindezeknek okozója az emberiség. A gazdaságilag, technológiailag legfejlettebb országoknak kellene mindezekre a veszélyekre felkészülni, de nem múlt időben és nem jövő időben, hanem a jelenben. Nem beszélve a keresztény és Isten törvényeihez elkötelezett világról, amelynek fel kellene hívnia a figyelmet Isten törvényeire, a természet, a környezetvédelem, illetve az eledelül szolgáló táplálékok betartásának fontosságára. Sajnálatos, de ki kell jelenteni, a keresztény világ csak szóban vallja magát annak, de tetteikben alig különböznek a nem keresztényektől. Nem elég tiszteletben tartani más népek szokásait, vallását, de be kellene mutatni a helyes keresztény ideológiát. Valahogy úgy néz ki a dolog: demagóg, hangzatos szöveggel gyakoroljuk a hitünk – de cselekedetekben semmivel sem bizonyítjuk annak valódi – értékeit.

 

Most, ebben a vészhelyzetben a keresztény kultúrkörnek alkalma lehet tanúsítania, hogy hitében, tetteiben annak az etikai kódexnek az elkötelezettje, amelyet magára vállalt, és keresztény felelősségnek tart. A világban történő, egymást érő jelek arra figyelmeztetnek, hogy tovább nem folytatódhat a korlátlan profitorientált termelés, a korlátlan kifosztása annak az embertömegeknek, amelynek tagjai alulrendeltjei ennek az önző szemléletnek. De oda kellene figyelni a természetre, a Földre, amelynek adakozását a kapzsi érdekek fogják megtörni. Olyan tünetek, jelek követik egymást, amelyek sürgős megoldásra várnak, mert egyébként kérdésessé válik, hogy lesz-e holnapunk? Ehhez ellenben gyógyulni kellene a gondolkodásnak, az emberek más emberek iránti felelősségének, a társadalomnak, a hitnek, hogy magasztosabb célok motiválják a jobbító szándékot.

 

Gyógyítsuk egymást, és gyógyuljunk! Gyógyuljunk!

 

Képünk illusztráció! (Forrás: Wikipédia)

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!

iconKépünk illusztráció! (Forrás: Internet) (103 KByte)

iconA koronavírusok nevüket elektronmikroszkópos képük alapján kapták, melyen a burokba ágyazott fehérjetüskék a Nap koronájához hasonlóan kitüremkednek a felszínből (Forrás: Wikipédia) (18 KByte)



A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.