2019. július 17., szerda,  Endre és Elek
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2019. július 10., szerda
Már(a)ki ellentmond, az zayjal jár
(Csattanjon a pofon, vagy maradjon az ejnye-bejnye?)
Szerző: Zsidov Magdolna
Az utóbbi napokban nemzetünk hangulatát felszító, a kedélyeket felkorbácsoló kérdése lett – nem mellesleg – az, hogy szabad-e az emberfiának a saját „termését” meglegyinteni, avagy beszéljen lyukat a szófogadatlan gyerkőc hasába, hátha ért a szóból az ebadta, és attól megjavul? Nem egyszerű kérdés, már-már gyermekpszichológiai képzést igényel, mert, mint mostanság kiderült, párthovatartozás szerint nevel az ember…

Megkésett pofon? (Képünk illusztráció! Forrás: Hírklikk)Nem tagadom, Facebook-lakó vagyok, estefelé befészkelem magam a karosszékembe és böngészem a közösségi oldalt. Csemegézem a híreket „befalazott” kisemberként. Bár minden alkalommal megfogadom, nem szólok hozzá semmihez, inkább csak tájékozódom, mi kavarta fel minap kis hazánkban az álló vizet, aztán mégsem vagyok képes szót fogadni magamnak, és pötyögöm a billentyűkön a gondolataimat, amik jórészt tapasztalatból jönnek belőlem, s amik kiverik az ellenkezők oldalán a biztosítékot. Nálam is naponta sok minden megakad, ami felkavar. A Balatont is mindenféle felkavarja mostanság, leginkább a területhódítás, a nádirtás, a fakivágás, a turisztikai „paradicsom” kiépítése, no, és a szegények strandjának (szabad strand) a visszafoglalása. Jól olvasták, visszafoglalás, mert állítólag néhány évtizedig az övéké… is volt, de valójában mindig azoké volt, akik rátermettebbek, ügyesebbek, spekulánsabbak, akik nem szégyellik a pénzüket abba fektetni, ami nekik szaporulatot jelent. Így már az sem okoz nekik gondot, hogy nagycsaládosak legyenek és hirdethessék a nemzeti szaporulatot, másnak… hitelre.

 

Hihetetlen, de a tehetősebbek elhiszik, hogy mennyire jó, üdvös a hazai fogyó… no, nem a Hold… bár az is fogy, de most kizárólag… gyermekkérdés ügyében. A sérültek, a devizahitelek sértettjei, a minimálbéresek, a hátrányos vidéken élők, a betegnek születettek, az állásukat elvesztők azért már kételkednek. Vajon megéri-e a sok gyerek nemzeti érdekből, vagy maradjanak az Isten rendelte jól bevált „szokásnál”, és a maguk kedvére és örömére szaporítsák a családot… ha megengedhetik maguknak… ha nem lesznek gyermekeik is hátrányos helyzetűek, s ha hisznek a jövőben? Akkor talán az asszony nem veszi be a következő hónapban a tablettát. De egyelőre várnak, hogy meddig, azt nem tudják, mert, még abban sem biztosak, mi lesz holnap.

 

Elkalandoztam, de a gyermeknevelés elemei ezek is: a lakhatás, a megfelelő tudás, az étrend – nemcsak az ingyen menza, ingyen tankönyv (azaz a kegyelemkenyér). A gyerek éppen a konyhában vitatkozik az anyjával, követelődzik. Tévedés ne essék, nem a legújabb mobilért, inkább az angol különóráért, mert legszebb álmaiban külföldön dolgozik… még nem tudja, milyen szakmában, de jó szakember szeretne lenni Angliában, vagy valahol angol nyelvterületen, ahol megbecsülik, ahol megfizetik, és ahol boldog, elégedett szülő lehet.

 

Ez egy többre vágyó gyerek „hisztije”, de mi van azokkal a gyerekekkel, akik könnyen „felszívják” a negatív példákat, akiknek a szülei elvesznek a napi gondokban, a munkahely őrületében, a túlórákban, az állásféltésben, akik nem tudnak megállni egy pillanatra sem, mert vagy a megélhetésért futják a köröket, vagy gyereket nevelnek ingerülten, türelmetlenül. Az anya szeme mindig vörös, a férfi gyakran jár haza ittasan… a kocsmában mindenki panaszkodik, nemcsak egyedül ő, az asszony meg csak felelősségre vonja, a gyerek meg úgy néz rá, hogy a keze lendületet vesz… csattan a pofon, de már késő a megbánás.

 

De még ezeknél is rosszabb, ha a gyerek találkozik egy olyan haverral, aki minden rosszba belerángatja, aki esetleg lopásra is ráveszi, aki már azt sem szégyelli, hogy kiutálják az osztályban, ha rendbontónak tartják, ha a tanárnő szinte megvetéssel néz rá, s már szóba sem áll vele… ő sem senkivel, a legutolsó sorban, mögötte már nem ülnek, bármit megtehet, akár meghúzhatja az üveget is. Otthon örökké ellenkezik, csavarog, a szülei – bár féltik, csak rosszul – időnként megverik.

 

És még egy másik példa, amikor hiába minden szép szó, a gyereket elkapta a gépszíj, felesel, mindenkinél okosabb, de legfőképp a szüleinél, a tanárainál… talán ilyenkor, nem is annyira hiába való, jól jön egy-két atyai… igazolásként erre egy bibliai tanács bölcs Salamontól: Példabeszédek 23,13-14. „Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.„Te vesszővel vered meg őt; és az ő lelkét a pokolból ragadod ki”. (A pokol szó ebben az esetben a szellem, az értelem halálát jelenti.)

 

Naponta halljuk, hogy keresztény ország vagyunk egy keresztény Európában, és mintha nem vennék számba a keresztények életéhez mintát adó bibliai tanításokat, mintha nem is létezne ez a könyv. Akkor, mitől, milyen mintára leszünk keresztény elveket követő nép? Kételkedem, hogy tényleg komolyan gondolják egyesek azt, amit állítanak, s mint kiderül, aki ide tartozik, az nem üt, aki oda tartozik, az csakis azért üt.

 

Temetésre érettek az elvek. Le a kezekkel a gyerekről, a serdülő homo sapiens be fog érni… a jó szó előbb, vagy inkább utóbb… kat.., kat… kat… a kapcsolat megszakadt.

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.