2019. szeptember 23., hétfő,  Tekla
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2019. június 12., szerda
Haj, haj, haj…
Szerző: Kiss A. János
Semmi kétértelműség, vegyük komolyan a címet. Amíg (több-kevesebb) haj van az ember – ez esetben egy férfiú – fején, időnként áldoznia kell a hajvágás oltárán. Hajlandó lennék ezt örömtelinek mondani, s igaz is mindaddig, amíg a férfiember a csinos, a kánikulában hatványozottan mutatós fodrászhölgyek kedvéért kész zokszó nélkül, kitartóan várni a sorára. Ám amikor egymást kergető munkafeladatai miatt már muszájból, időzavarba kerülve kell megfordulnia ama szent helyen, akkor kényszerű döntést kell hoznia. Bejelentkezik előzetesen időpont elnyerése céljából, vagy találomra becsücsül a várakozók közé, s izgalomban tölti a várakozási idejét – mármint azért szorítva, hogy időben sikerüljön odaérnie elvégezni tervezett feladatai egyikét.

Képünk illusztráció! (Forrás: Medical News Today)

 

Sok városban – pár éve – úgynevezett „gyorsfodrászatok” is működnek, főként férfi vendégek részére. Bizonyos frizurák nők számára történő  elkészítését is vállalják e helyeken. Békéscsabán már megesett velem, hogy a soronkívüliséget, várakozásmenetességet hirdető cégtábla csábításának engedve beugrottam a csaknem üres helyiségbe. A csinos fodrásznő lehűtötte a lelkesedésemet: hiába üres a placc, nem tud fogadni, mert folyamatosan vannak bejelentkezett kuncsaftok. Érveltem: az áll a bejáratnál elhelyezett táblán, hogy várakozás nélkül lehet hajat vágatni. „Igen, ha nincs előre bejelentett vendégünk arra az időpontra…” – csodálkozott el röghöz kötöttségem hallatán.

 

Ma ismét megkísértettem a szerencsémet. Orosháza várakozásmentesként hirdetett fodrászatába ugrottam be – nem utolsósorban korábbi kedvező tapasztalataim alapján. Hoppá! Egy fodrásznő az utcai ajtón kívül várakozott, kolléganőjét a fodrászműhelyben találtam, egy halmozottan hátrányos küllemű hölggyel egyetemben, Arra már nem emlékszem, hogy a mesternő fogadta-e a köszönésemet, de szívesen marasztaltam magamat, mert matematikai megközelítésben is úgy tűnt, hogy pillanatokon belül sorra kerülhetek. Igaz, senki sem kérdezte, mit ácsorgok ott, hellyel sem kínáltak, sőt azt sem mondták: bakfitty…

 

A jobban megfigyelve még halmozottabban hátrányosnak tűnő hölgy néhányszor kiment és bejött, közben egyedül álldogáltam egyik lábamról a másikra, ám amikor az addig a műhely pultjánál foglalatoskodó ifjú fodrásznő is tartósnak látszó határozottsággal kiment az utcára a társnőjéhez, már éltem a gyanúperrel, hogy talán nem kívánnak tudomást venni rólam. Amikor pedig az kirakatüvegen át azt láttam, hogy mindketten rágyújtanak egy-egy szál cigarettára, kicsit megszégyenülten elhagytam a fodrászatot. Gondoltam, amikor ezt észlelik, s én udvariasan köszönök nekik, nyilván kedvesen marasztalni igyekeztek. Hát nem… Egyikük mintha visszaköszönt volna, de a műhely küszöbének átlépése nem járt az ingerküszöbük meghaladásával…

 

A rendszerváltás környékén sokadmagammal abban is bíztam, hogy a kapitalista viszonyok megjelenésével a kötelességtudat, az empátia érvényesülése, az udvariasság munkavállalói kötelezettséggé növi ki magát. Aztán másként alakult: az addigi hiányos szolgáltatói magatartás, kereskedői slendriánság mára hatványozódni látszik. De ha más nézőpontból tekintünk a helyzetre: Magyarország e téren is jobban teljesít…

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.