2018. november 18., vasárnap,  Jenő
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2018. október 20., szombat
Simonka György nagy dobása
Szerző: Kiss A. János
Simonka György fideszes országgyűlési képviselőnek (nem mellesleg a Fidesz Békés megyei választmánya elnökének) mentelmi joga felfüggesztését kérte a Parlamenttől Polt Péter legfőbb ügyész. S nem is akármiért: bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt. Erről bárki tájékozódhat, miként az egyik alapvető rendeltetését – a mindenkori hatalommal szembeni ellenzékiségét – megőrző írott és elektronikus sajtótermékek révén a képviselő viselt dolgairól eddig is tudomást szerezhetett a világ. A magam részéről nem is erről kívánok értekezni, hanem Simonka György szűkebb-tágabb körű társadalmi beágyazottságáról.

Képünk illusztráció! (Forrás: Füvesi Sándor)

 

Simonka György fideszes országgyűlési képviselő tevékenysége és mulasztásai évek óta nyitott könyvként hevertek, s fekszenek ma is – nem csak a dél-békésinek mondott egyéni választókerülete, hanem – ország-világ szeme előtt. Úgy tűnik, ennek néhány lapjába a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás illetékesei is beleolvashattak. Az általuk említendőnek mondott, több mint gyanús ügyletek jogi listája a hvg.hu minapi cikkében láttak napvilágot.

 

Ennek ellenére a választáson megjelent orosházi és a mezőkovácsházi választópolgárok többsége, immár harmadjára is, egyéni választókerületi országgyűlési képviselőt csinált belőle. (Ne feledjük: a nyilván információhiányban aligha szenvedő Orbán Viktor is mellette döntött az idei választások előtt. Most meg mintha mégis elengedné a kezét…) A (köz)tudottak ellenére is Simonka Györgyre voksolók e pillanatban – tetszésük szerint – értetlenkedhetnek, elpirulhatnak, ám az őt kiszolgáló politikusok, hivatalnokok, vállalkozók, intézményvezetők erkölcsi, politikai, netán büntetőjogi felelőssége mellett sem mehetünk el szó nélkül.

 

Természetesen, a társadalom kritikáját fokozottabb mértékben eltűrni köteles politikusokat is megilleti az ártatlanság vélelme, legalábbis büntetőjogi értelemben, a jogerős ítélet kimondásáig. Ha az Országgyűlés kiadja őt a hatóságoknak, s gyanúsítottként is meghallgathatják őt, netán vádat emelnek ellene, akkor (ha némi fáziskéséssel és korlátozottan) érvényesülhet a jogállamiság eszméje – legalább ebben az esetben. Ha viszont a parlamenti többség megtagadja mentelmi jogának felfüggesztését, akkor vajon Simonka György visszatérhet-e embertársai közé – tisztes polgárnak?! De nem hiszem, hogy eséllyel bizakodhatna a „mintha mi sem történt volnában”.

 

Simonka György a háttérből mozgatta a szálakat. Minden tekintetben. Nem tette magát Dél-Békés arcának. Arra megfelelőnek találta a 3 év 4 hónap szabadságvesztésre (nem jogerősen) elítélt Növényi Norbert egykori olimpiai bajnokot. (Aki – Simonka György mellette való kiállása eredményeként –„elmeszelése” után is zavartalanul mutogathatta a világnak Dél-Békés – nem éppen igazi – arcát.)

 

Talán emlékezhetnek választókerületének polgárai arra, hogy az idei választások előtt Simonka György egy napilap-formátumú, sokoldalas kiadvánnyal kampányolt. Ebben a választókerület polgármesterei, egyes tisztség- és tisztviselők, intézményvezetők, vállalkozók tettek nyálas (és aligha megalapozott) hűségesküt „Simi”-nek, ahogy környezetében szokás volt említeni őt. (Itt az ideje megállapítani, hogy a „benyalós”, és tartalmilag többnyire valótlan dicshimnuszok sorában nem találhattuk – szinte kivételként – a nagyszénási és a lőkösházi, s még egy-két más polgármester véleményét. Ennek a bátor kiállásnak a morális súlya, gyakorlati jelentősége most értékelődik fel igazán.)

 

Egy 2012-es választás előtti intermezzo: sokan kis jelvényt tűztek a mellükre ezzel a szöveggel: „Bocsánat, én is a Fideszre szavaztam!” Mármint négy évvel korábban. Gondolom, immár az idei Simonka-szavazók sem akarnak dicsekedni választásukkal. Ám vannak, akik nem ugorhatnak el felelősségük elől. Ők azok, akik meggyőződésük szerint (Antall József szavaival élve: ők a törpe minoritás), a döntő többség viszont jól felfogott érdekei alapján alázkodott meg a túlképzettnek, a köz iránt (tettekben is) elkötelezettnek jóindulattal sem mondható, a parlamenti és a nagy nyilvánosság, a sajtó elől önmagát fullajtárjával elzárató dél-békési fidesznyik előtt. (Simonka György a vitalap.hu-nak például 2014 márciusa óta tartozik egy „sajátszájúlag” megígért telefon-visszahívással.)  

 

Simonka György igyekezett (ha nem is humánus, inkább hűbérúri) humánpolitikát megvalósítani. Úgy tűnik, ennek fundamentuma az volt, hogy a kinevezettek a lekötelezettjei legyenek. (Ismerik Virág elvtárs megjegyzését: „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.”) Az ő köpenyéből bújt elő a megyei közgyűlés elnöke, bizottságainak többségi vezetése, a Fidesz megyei választmányának túlsúlyos hányada, a választókerület polgármesteri karának meghatározó része, egy seregnyi hivatal, intézmény felsővezetése, állami és önkormányzati szervezetek, intézmények, cégek, egyes, civilnek csúfolt, az érdekszférába tartozó szervezet vezetői garnitúrája Békés megyében. S mindennek folyományaként az említettek egyes alkalmazottjai hasonlóképpen kontraszelektálódtak. Félreértés ne essék: legjobb tudomásunk szerint ez a felsorolás nem a legfőbb ügyész által megfogalmazott „bűnszervezet” tagjainak névsorával azonos.  

 

Egy ideje már a hatalmon belül keletkezett levegőhiány is fojtogatta Simonka Györgyöt. Úgy hírlett, bő egy éve az Fidesz egyik országosan ismert politikusa eltanácsolta a választókerület képviselőjét attól, hogy részt vegyen azon a tótkomlósi rendezvényen, melyen maga is megjelent. A minap pedig Medgyesbodzáson (az ügyészség Polt-cselekedete utáni napon) már már nem ő jelent meg azon a templommustrán, melyen pedig részt vett Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök is, akivel éveken át szívesen mutatkozott. (A püspök egyik fogadója – amolyan beugróként – dr. Kovács József gyulai országgyűlési képviselő lett. Volt miről beszélgetniük.)

 

Apropó, Gyula. Simonka György szinte izzó gyűlölettel, maradék realitásérzékét is elveszítve támadt a fürdővárosra, melyet polgárai legalább hat évszázadon át tették azzá, amit ma e város lényege jelent. „Alsópopulista” hevülettel akarta kizárni e várost a fejlődésből, az erre fordítandó pénzt (úgymond) választókerülete fejlesztésére felhasználandóként címkézte, holott a Dél-Békés számára megítélt uniós forrásokból eddig sem sok minden épült be a hivatkozási alapjául szolgáló térségbe. Ezzel a kuruckodásával viszont sikerült megosztania a megye fideszeseit. Ám ezért – eddig – senki nem húzta meg a pajeszát.

 

Kétségtelen, kíváncsi lennék arra, hogy a Simonka György ilyen vagy olyan mértékű (szó szerinti) szolgálatába szegődött megyebeli sajtótermékek vezetői miként élik meg a „gazda” válságos helyzetét. (A szakmájukban dolgozni kívánó/kényszerülő további szerkesztők, újságírók más megítélést érdemelnek: de ez már egy másik történet.) A „sajtófőnökök” nagyon nyugodtak nem lehetnek, hiszen a „dominó-elv” őket is (lavinaszerűen) magával sodorhatja, illetve sok olyan fideszes politikussal találkozhattunk, akinek „csípte a szemét” a (kis)királyi televíziózás, lapkészítés.

 

Ha a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás komolyan veszi dolgozói esküben vállalt kötelezettségeinek teljesítését, terítékre kell majd kerülniük az önkormányzatok, vazalluscégek kesze-kusza pályázgatásainak. Ki kell derülnie: kik, miért (ráadásul mennyiért) vállaltak részt a Simonka György által menedzselt uniós és állami pályázatok „hasznosulásában”, végre állást kell foglalniuk abban, hogy mely önkormányzati projektek, tervezések, közbeszerzési eljárások, kivitelezések voltak törvényesek, s melyek törvénytelenek. Támpontul, sorvezetőül ajánlhatjuk számukra az említett kampánykiadványban található ajánlások hőfokának értékelését.

 

Ha e helyen és ebben a pillanatban nem is vállalkozhatunk az alapvetően tisztességes dél-békési társadalom és Simonka György egymásra hatásának teljes körű elemzésére (persze visszatérhetünk később a lajstrom egyes fejezeteire), azt azért nem mulaszthatjuk el, hogy tisztelettel megkérdezzük: hol tekinthetünk bele a Simonka György által jegyzett, úgynevezett Calendula-terv egy példányába? Az már csak a választókerület polgáraira tartozik, hogy a Dél-Békés álomszerű fejlesztésére a képviselő és fullajtárjai által beígért cirka 16 milliárd forintos projektfüzér valós dokumentum-e, vagy csak egy jókora lufira felfirkált agyszülemény?! S azt sem bánnánk, ha – egy jó tervtől elvárhatóan – ellenőrizhető módon ismertetnék a polgárokkal, hogy melyik programelemükhöz (ha van ilyen) ki, mikor, mennyi pénzt biztosítana.

 

A magyar országgyűlési képviselők mentelmi jogának intézménye valamikor a XIX. század közepén alakult ki. Méghozzá azért, hogy a parlamenti üléseken, a vita hevében elhangzó rágalmazó, becsületsértő megnyilvánulások nyomán indított (látszat- és valós) pereskedésekkel ne lehessen manipulálni a törvényhozást. Mára az lett belőle, ami: akár köztörvényes bűncselekmények elkövetését is megúszhatja valaki, ha az Országgyűlés nem szavazza meg a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. A rendszerváltás óta is megesett, hogy a kormányoldal és az ellenzék megegyezéses alapon futni hagyta egymás jogilag értékelhetően is besározódott embereit. Simonka György esetében ennél egyszerűbbnek látszik a helyzet. A döntéshozatal számszerű arányai azt eredményezhetik, hogy Dél(-Békés) (hulló)csillaga a bíróság előtt ad számot egyes tevékenységeiről, vagy a Tisztelt(?) Ház tagja marad.

 

Minden attól függ, Orbán Viktor dobja-e őt.

 



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.