2018. július 17., kedd,  Endre és Elek
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2018. április 09., hétfő
Az elegáns férfi, a három menyasszony és a „halálraítélt”
Marc Camoletti: Leszállás Párizsban című vígjátéka a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínpadán
Szerző: Zsidov Magdolna
Szükségesnek tartom előre bocsátani, hogy a jó színház elsődleges célja a szórakoztatás, vígjátékkal pedig különösképpen így van. Sajnos vígjáték esetében gyakran előfordul, hogy úgy sikerül színpadra állítani a darabot, hogy az köszönő viszonyban sincs a közönségsikerrel. Tehát ilyen vonatkozásban bármennyire könnyű műfajnak hihető, mégis, a humor legalább olyan, ha nem komolyabb munkát igényel, mint bármely más műfaj, ahhoz, hogy véletlenül se fulladjon gagyiba.

Az egyik mozgalmas jelenet kiragadott pillanata - Köböl Lilla, Tege Antal ésCsomós Lajos (Fotók: A-TEAM/Nyári A.)

 

Marc Camoletti francia drámaíró, Leszállás Párizsban című műve – ha lehet így fogalmazni – csúcsra járt a világ színpadain. A történetből, Tony Curtis főszereplésével 1965-ben sikerfilm lett. Ezt a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült művet, Katkó Ferenc rendezésében, Egyed Zoltán díszleteivel, április 6-án mutatták be a békéscsabai teátrum Sík Ferenc Kamaraszínpadán. A színdarab eredeti szövegén Hamvai Kornél hajtott végre dramaturgiai változtatásokat, tette maibbá, amelyek előnyére váltak a darabnak, kifejezetten fokozták a vígjátéki szituációk minőségi hatását. A színművön végigvonuló konfliktuselem: az egyetlen férfinak három nőhöz fűződő szerelmi viszonya. Ezt a szerelmi alaphelyzetet komédiaelemek tarkítják, amit tovább fokoz a régi, halottá nyilvánított barát megjelenése, aki már magáról sem tudja eldönteni, mennyire élő. A helyzetkomikumok formailag adottak, de a látszat ellenére mindezek „rendezőileg” olyan remekül felépített pillanatok, melyek a nézőket lenyűgözik és beigazolják annak létezését, hogy a humor eredendően emberi aspektus.  A pazarul exponált poénok, a kitűnő színészi alakítások nélkül nehezen lenne elképzelhető a felszabadult nézői reakció, a nevetés.

 

Bármennyire is vígjátékról van szó, mégis benne feszül a tény, hogy a darab lényege a morális káosz. A magára igényes, mindig elegáns Bernard (Tege Antal) párizsi otthonában játszódik a történet.  Három nő, három menyasszony között lavírozik, tartja egyensúlyban szerelmi – hogy úgy mondjuk – sokszögét. Bernard jó nevű építész – aki éppen Párizs arculatának átformálásán dolgozik –, a három hölgy pedig három légi kísérő: egy angol, Janet (Komáromi Anett), egy francia, Jacqueline (Köböl Lilla) és egy olasz, Judith (Liszi Melinda). Minden flottul megy, percre pontosan kidolgozott érkezési-távozási időrendben, no és mindez természetesen a figyelmes, csavaros eszű házvezetőnő, Bertha (Kovács Edit) segítségével. De vajon ez a faramuci helyzet meddig tartható fenn?

 

Bizony, bizony, egyszer felborul a matematikailag kidolgozott légi járatok sorában a rend, s egy szép napon egyszerre érkezik meg ugyanarra a helyre, Bernard lakására a három nő. De megérkezik a rég nem látott, egy baleset során, adminisztratív hiba miatt halottá nyilvánított barát, Robert is (Csomós Lajos).  Nos, innentől könnyes nevetésbe fullad minden, ami a színpadon történik. Bernard, Bertha és Robert viaskodik a helyzettel, hogy a három stewardess még véletlenül se fusson össze. Szinte képtelenség még a gondolata is, miként lehetne kivitelezni, hogy egy légtérben ez valóra válhasson? Nem könnyű feladat, egy ideig megy is, közben sok minden kiderül, legfőképpen az, hogy melyik nő érzelmei hitelesek Bernard iránt, de kiderülnek más igazságok is, amik miatt élvezetes és rendkívül szellemes a darab.

 

A dramaturgiának és Katkó Ferenc rendezésének kifejezett erénye, hogy nem hagy lélegzetnyi üresjáratot sem. Minden pillanatban újabbnál újabb gegekkel lepi meg a nézőket. A színészi alakítások bravúrosak, a mozdulatok, az arcjátékok „telis teli” vannak fordulatos elemekkel, amiktől olyan érzése támad a nézőnek, hogy ilyet képtelenség kitalálni. És jó, hogy így érzi, mert ez adja a színjáték hitelességét, ettől lesz életízű, és nem „comedy centrálos”. Újabb és újabb nekifutások a helyzetmegoldásra, miközben virtuóz színészi alakítások kápráztatják el a nézőket. Nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy igényes, míves humorral, frenetikus színészi alakításokkal találkozhat a közönség. Tege Antal mindent tud a nőkről, mármint a darabban, s ezt a tudását mámorosan jól használja. Sármos, szívtipró férfi, aki kezelni tudja a nőket, tudja, érzi, mit szeretnének hallani, és tudja azt is, hogy egy nemes szőrmével le lehet venni őket a lábukról. Minden eszközt bevet, de nem csak a nőkért, a nézőtér minden tagjáért is. Mi több, a humor mellett, a lábát is kiválóan alkalmazza... Csomós Lajosnak, aki „túlvilági” humorral sziporkázik, hangja, gesztusai mégis nagyon is valósak, végletekig lehengerlők. Neki egyetlen vágya, hogy halottként is élő lehessen, s közben rátalálhasson az igazi nőre. A nők, ó a nők, mind a hárman, helyesebben négyen, lenyűgözőek. Kovács Edit, micsoda házvezetőnő, sikkes, értelmes, szellemes… no és kiválóan főz, akár többször, több fogást is egyetlen nap alatt! Nem beszélve a szituáció felismeréséről, mindig előkerül a tarsolyából egy ötlet. Összevetve, ragyogó. Komáromi Anett a legrafináltabb, bevet mindent, hogy kiélvezze a két út közötti szabadságát, mert csak időleges szabadságra vágyik, hiszen férjnek csakis angol férfit tud elképzelni. Az adott pillanatban elég neki, hogy ölelésbe vihesse a kiszemelt férfit. Belengi a színpadot és sziporkázik. Liszi Melinda fékezhetetlen olasz nő, akinek fontos egy férfi rajongása, vágyódik a hősszerelmesre, s az esetlen Robertben is megtalálja azt a pontot, amibe bele lehet szeretni. Köböl Lilla bájos, üde jelenség, nem taktikázik, önmagát adja, így derül ki, hogy a három nő közül egyedül ő szereti őszintén Bernardot. S, hogy  végül megoldódik-e a probléma, és miként, az is kiderül.

 

Az Egyed Zoltán által kivitelezett színpadi kép ismét azt nyújtja, amit – ha csak a nevét olvassa a közönség – már tudja, mire számíthat. A falak, az ajtók harmonizáló színei, a modern, elegáns bútorzat, a fali bárszekrény megvilágítása, de minden más is a gazdagságról, az igényességről szól. Helyükön vannak a tárgyak, nem lóg ki semmi a sorból, a hangulat a térben is adott. Az egy helyiségben játszódó történetben, a több szobába nyíló ajtók jelzik, hogy ebben a lakásban lehet elbújni, elbújtatni, ki-be járni, liftezni, a modern eszközökkel a kényelmet elővarázsolni. Minden megvan, ami a luxust képviseli. A ruhákat Kiss Kata tervezte, figyelembe véve a szereplők egyéni adottságait, ettől szépek és viselhetők a kosztümök.

 

A darab végén pedig micsoda tapshangverseny esik meg! Hemperegni lehetne, ha lehetne, ha az illem megengedné, de a néző nem otthon van, ezért viselkedik és pukkadozik. A humorban sodródó színmű „kiakaszthatott” volna mindenkit, de a magát moderáló ember, jobb híján, csak a kabátját akaszthatta le a fogasról. A következő darabnál remélhetően már nem lesz szükség kabátra...

 

Csomós Lajos, Tege Antal és Komáromi Anett jelenete is a helyzetkomikumra épít, meg még sok minden másra...

  



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.