2018. július 18., szerda,  Frigyes
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2018. március 12., hétfő
Kikeleti mulatság
Gyulai román iskola: ahol a közösségépítés alapismeret
Szerző: Kiss A. János
Szombaton tartották meg a gyulai Román Kulturális Központban a gyulai „Nicolae Bălcescu” Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium „Tavaszköszöntő” bálját. Ennek a rendezvénynek is – időben és szellemiségben egyaránt – mély hagyományai vannak, akkor is, ha sokáig más nevet adtak neki. Akár a beköszönni vágyott kikelet is izgalomba hozhatta volna a diákokat (és szüleiket, tanáraikat), ám most úgy adták az égiek, hogy a bálozók nyüzsgése, pezsdülő életigenlése csempészte a tavaszt az iskola falai közé. (Olyannyira, hogy aznapra az időjárás is összeszedte magát…) S egy észrevétel: megfejthetetlen okból a mostani előadói programsor a hangulatában felülmúlni látszott a korábbiakat is. Fussunk végig az eseményeken, hátha rábukkanunk a „titok” nyitjára!

Az öregdiák táncosok szolgáltatták az est meglepetését

 

Már régóta szóba akartam hozni, hogy a gyulai román iskola báljain és más nyitott, nyilvános rendezvényein mennyire izgalmas és megcsodálni valók a nők által felvonultatott ruhadarabok. Egy bálon ez még szembetűnőbben – hogy úgy mondjam – domborodik ki. S ez igaz az óvodáskorúaktól – az általános és középiskolásokon át – a felnőtt korosztályokig. Abban sem sikerült különbözőséget felfedeznem, hogy ki és éppen honnan érkezett a bálra: e téren és e körben eltűnni látszik a falu és a város, sőt egyik vagy másik ország közötti különbség. Továbblapozva a megfigyelésben: nem mutatkozik vonzáskülönbség alkatban, sminkben, merészségben sem. Az persze lehet kis kapaszkodó számunkra, hogy a szemünk előtt elvonuló lányok, a fiatalabb és idősebb nők meghatározó számban a hazai románság „hölgykoszorúját” ékesítik. Egy hozzáértőbb szemlélődő persze nyilván felfedezne közelítően azonos stílusjegyeket is a mini, a midi és a maxi divatkölteményekben, de a magunkfajta, gyarló földi halandó leragad Euripidész és/vagy Cicero és/vagy Quintilianus bölcs meglátásánál: a változatosság gyönyörködtet.

 

Hagyományosan az énekkar nyitja a báli műsort

 

Mielőtt a műsorra vonatkozó megállapításoknál kötnénk ki, okát kell keresnünk és adnunk annak, hogy vajon mi dolguk a legifjabb (értsd: óvodáskorú) gyerekeknek is az esti bálon. Mielőtt bármely széplélek skandalumot kiáltana, szögezzük le: nem csak nekik élmény egy ilyen rendezvény, hanem felhőtlen életigenlésük a legjobbat hozza ki a bálozókból is. Nyilván csaknem mindenki meg tudná oldani erre az éjbe hajló estére csemetéi felügyeletét, de rá kellett jönnünk: az e közösségből kikerült szülőknek ilyenkor örömük, s egyben szinte társasági „kötelezettségük” a gyerekek, s növekedésük, fejlődésük bemutatása. S ami ezt az igényt megfoghatatlan erővel tettekre sarkallja, az nem más, mint az e nemzeti közösséghez , az iskolához tartozás érzetének és tudatának „továbbörökítése”. (Apróságnak látszik, mégis szembetűnő: sokan, akik a hétköznapokban nyilvánvalón a magyar nyelv használatával értetik meg magukat, itt és ekkor, egyre-másra a széphangzású román nyelven szólnak egymáshoz.)

 

Nem lehet elég korán kezdeni - a nemzetiségi identitás átörökítését

 

Ez a bál persze iskolai rendezvény, stílszerű tehát, ha az intézmény igazgatója nyitja meg azt. Czeglédiné dr. Gurzó Mária arra utalt, hogy ez idő tájt már mindenki lelke szinte szomjazza a tavasz érkezését. „Jobban elhisszük ilyenkor, hogy van visszaút a csalódásokból, s létezik valami újnak a kezdete, hiszen a tavasz a kikelet évszaka – mondta.  S arra bátorított mindenkit, hogy ezen az estén örüljenek, mulassanak, vigadjanak – együtt; s újuljanak meg, cselekedjenek egymásért. S némi pedagógiai szándékkal hozzátette – ami alátámasztani látszik cikk eleji elmélkedésünket –, ez a báli est (minden más feladata mellett) közösségépítő hivatással is rendelkezik.

 

Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere (előtérben) gyakori vendége a román iskolának

 

A bálozók jó érzéssel konstatálták, hogy az esten megjelent Gyula város polgármestere is. Más rendezvényeik alkalmával ugyancsak látható, nyilván lehetőségei szerint. Az meg természetes, hogy a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke ugyancsak ott volt az „övéi” között.

 

Czeglédiné dr. Gurzó Mária (középen) nyitóbeszéde után megfogadta saját tanácsát: ő is jól érezte magát

 

Akkor elérkezett a műsor taglalásának ideje! Nem feltétlenül a műsorszámok, előadók, felkészítők akkurátus taglalásával igyekszünk most megragadni a lényeget. Az iskola diákjai – tehetségük arányában –  egyben „színpadi emberek” is. Ha jól számoltuk – a meglepetéssel együtt – 12 műsorszámból kerekedett ki a program. A nagyon kicsik csinos andalító muzsika és tánc után gyorsan (közönségbolondítóan tüzes) spanyol dallamokra váltottak. Ugyancsak a kisebbek világából valók akrobatikus (vagy csak modern) táncot lejtettek, egyszer-kétszer (természetesen román nyelvű) szólóének hangzott fel, immár egy korosabb diáklány ajkáról. Aztán hangulati „gőzhengerként” hatott a legény- és menyecskekorba sorolható diákok fergeteges néptánca. A közönség immár nem is „védekezett”, hagyta, hogy hatalmába kerítse a magával ragadás.

 

A népviseletbe öltözött gyerekek sok szívet dobogtattak meg...

 

Alighanem a korban az iskolakezdet határát súroló csöppségek folytatták a sort a műsorözönben. (Báli ruhákról már értekeztünk, itt viszont meg kell jegyeznünk, mennyire megható lehet e nemzetiséghez tartozóknak a kisebb és nagyobb táncosaikon látni hagyományos népviseletüket. A táncok betanítóinak ötletességét dicséri, hogy most is színpadra vittek egy olyan táncot, melyet egyszerre ropnak népviseletbe, illetve mai, hétköznapi ruhájukba öltözött gyermekek. Azt is tapasztalhattuk, hogy az asztalsorok között hasonló korú gyerekek, tisztán kedvtelésből ugyanazt a táncot járták, mint a színpadon lévők. Lehet, hogy az iskola csempészte a vérükbe?)

 

A "nagyok" tánckara főnixmadár módjára (a negyedikesek távozása után) újra és újra megújul - mit sem veszítve értékeiből

 

S két körülményt kell megemlítenünk annak magyarázatául, hogy mitől lett ez a bál több és hangulatosabb, mint a korábban is elbűvölő estek. Az egyik: „élőben” kísérte a „nagyok” táncát a csak felsőfokon említhető Békés Banda. (Köztudottan – például – a hazai román népzene avatott megszólaltatói.) Hatalmas sikert arattak a szívből és bámulatosan táncoló, gimnazistákból álló együttessel karöltve. Aztán jött a csattanónak szánt meglepetés: hangos ováció lett a vége. (Nemrégen, egy másik rendezvényen a bălcescus pedagógusok, más dolgozók alkalmi kórusának produkciója „robbant” nagyot ugyanebben a teremben.) Ezúttal a színpadi függöny szétlebbenése után az iskola egykori (korban és súlyban) megletté lett táncos diákjai álltak a világot jelentő deszkákon. Egy pillanatig. Mert azután – hogy úgy mondjuk – alaposan a „lovak közé csaptak”, azaz magukat nem kímélve táncra perdültek. De hogyan! A hozzáértők bizonyára egyik-másik mozdulatuk klasszisértékét emelnék ki, mi, laikusok csak azt érzékeltük: a Békés Banda diktálta lendülettel a táncosok szíve-lelke egyre inkább egybeolvadni látszott: a közönség szemében ez maga a megelevenedett művészet varázsa volt. Leírhatatlan sikert arattak.

 

A Békés Banda egymásra talált az iskola táncosaival

 

S ami ezután történt, az már a megszokott rend szerint zajlott. A bálozók megfogadták az igazgatónő tanácsát: egyszerűen jól érezték magukat.

 

A közönség mindvégig

 

 

 



<
+++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.