2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2017. október 13., péntek
Komikum a „látható” részekben, tragikum a háttérben
Interjú Merő Béla rendezővel
Szerző: -szkv-
A békéscsanai Jókai Színház ifjúsági bérletben kínálja középiskolás közönségének Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy karnyóné és a két szeleburdiak című zenés bohózatát, Merő Béla rendezésében.

Merő Béla (Fotó: A-Team/Nyári Attila)– Már korábban megrendezte a Karnyónét Zalában, Molnár Piroskával a főszerepben. Mostani rendezése mennyiben emlékeztet majd külső jegyeiben, díszlettel, a szereplők játéka által a jó húsz évvel ezelőtti előadásra?

 

1995-ben rendeztem meg először a Karnyónét Zalaegerszegen, az Erdei Színházban. Az előadás amolyan „nyári vigadalom” volt, elsősorban a darab komikus vonulatát hangsúlyoztuk bohócjátékok során, s erőteljes hangsúlyt fektettünk – Csokonai instrukciói alapján – a jelmezre... Én akkor rendezek meg másodszor egy darabot, ha a korábbi munkámban valami hiányérzet maradt, vagy ha a műben új dimenziókat fedezek fel. Ez az utóbbi állítás igaz a mostani bemutatóra. Ezért semmi nem fog emlékeztetni az 1995-ös előadásra – leszámítva, az alapszöveget. Ugyanakkor Zalán Tiborral, kiváló drámaíró barátommal kissé átdolgoztuk a bohózatot: összevontuk az eredetileg kétfelvonásos művet egyfelvonásossá, bizonyos részeket elhagytunk, másokat áthelyeztünk a dramaturgiai elképzeléseink szerint, igyekeztünk teljes ívűvé tenni az egyes szerepeket... Tudvalévő, hogy a Karnyónénak nincs szerzői kézirata, és nyolc olyan változata maradt fent, amelyek jelentős eltéréseket mutatnak, mivel a színészek rögzítették az előadások szövegét. Remélhetőleg előadásunkat kettősség fogja jellemezni: komikum a „látható” részekben és tragikum a háttérben. Nevetünk, hogy ne kelljen sírnunk. Mert nem az a tragédia, ha belehalunk a szerelembe, hanem az, ha túléljük, és észrevétlenül, sikertelenül kell tovább élnünk.

 

– A próbák során mennyire számít a színészek kreativitására, mennyit enged az előadásban az improvizációiknak?

 

Én mindig számítok a színészek kreativitására. Nagyon fontos, hogy magukénak érezzék a szerepüket, a darab világát, a munkatársaim – zeneszerző, díszlet- és jelmeztervező, koreográfus – ötleteit és az én elképzeléseimet; és az adott keretek között szabadon lélegezzenek, hiszen ők adnak életet az előadásnak. Természetesen az improvizáció csak a próbafolyamatra vonatkozhat, mivel az előadás nem tűri el azt.

 

– Csokonai  az énekes darabot tanítóskodása idején, 1799-ben, Csurgón írta, és ott elő is adatta a tanítványaival. Sőt! Állítólag, bele is írta magát a darabba! Ha ez igaz, mely szereplőkben ismerhetünk a szerzőre?

 

– Három figurában fedezhetjük fel Csokonait: Karnyónéban, a vénülő és szerelemvágyó özvegyben – itt karikatúrisztikus önarcképét fogalmazza meg; fia, Samu, a senkinek sem kellő költészetének megfelelője; Kuruzs figurája pedig egy vegetáló, elveszett költő, aki csak versben és cikornyás beszédben tud megnyilvánulni. 

 

–Álkérdés, de fel kell tennem: nem idejétmúlt az iskolai színjátszás hagyományait feleleveníteni a 21. század elején?

 

– Az „iskolai színjátszás” fogalma nem takar szükségszerűen megmerevedettséget, idejét múltságot, hanem inkább szabadságot jelent. Szabadságot a darab világának és a szerepeknek megformálásában, szabadságot a fantázia szárnyalásában, szabadságot a kifejezési módok keresésében...

 

– A befejezés egyszerű epigonizmusnak tűnhet fel a Csokonai-minta, Melanchton műveinek az ismeretében. Komolyan kell, vagy nem kell komolyan vennünk ezeket a feltehetően „paraszt-tündéreket” s a cselekményt áthúzó váratlan feltámadásokat?

 

– Nyilvánvaló, hogy Csokonai a debreceni korszakában megismerte a protestáns színjátszás hagyományait, annak szabadságát, táplálkozott Melanchton műveinek világából; de ezzel párhuzamosan hatott rá a korbeli német színjátszás polgári dráma- és énekszínháza; Moliére világa, Kotzebue és Hoffmann Fülöp osztrák énekes-játéka; de még azt is mondhatnánk, hogy a „varázslás” felfogható a tavaszi újjászületés-misztérium részeként is. Epigonizmus önállótlanságot, másodlagosságot jelent. Ennek nyoma sincs a darabban, mivel a „feltámadás” tartalmilag a mű alapvető gondolatának – a komikus és drámai vonulatnak – összegzését jelenti, formailag pedig az „iskolai színjátszás” szabadságát.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.