2017. december 13., szerda,  Luca és Otília
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2017. június 16., péntek
„Alászolgája! – Hol volt, hogy hál’ Istennek, két hétig nem láttam?”
Szerző: Réhon József (Nyugati Jelen)
Többnyire így köszöntötte egymást a két kávéházi figura: Hacsek és Sajó. Jól állt nekik. Ment is ez hosszú évtizedeken át. A közönség nem unta, pedig a valóságban a találkozások hangulata, a köszönés, az ilyenkor kialakuló rövid beszélgetés korfüggő! Kétszeresen is korfüggő.

Képünk illusztráció! (Forrás: Kuruc.info) Kibédi Ervin és Hlatky László hosszú időn át alakította Hacsek és Sajó figuráját

 

Emlékszem, rövidnadrágos koromban, ha egy nagybácsival, vagy a család barátjával találkoztam, az én „kezicsókolomom” után rendszerint elhangzott a kérdés:

 

– Na, hogy ityeg a fityeg?

 

A nagybácsi kedvesen megpaskolta az arcomat, vagy barackot nyomott a kobakomra, és ha különösen jó kedvében volt, feltett egy zavarba hozó kérdést is:

 

– Na, és jársz már a jányokhoz?

 

Később, amikor már kerültem a nagybácsikkal való találkozást – bosszantott lekezelő viselkedésük –, ha mi egyívású suttyó legények összefutottunk, egy odavetett „szevasz” után, megveregettük egymás hátát, és egyikünk „bedobta” a kérdést:

 

– Na, iszunk egy sört? A találkozásunk örömére! Isten, Isten!

 

Megint később – ez együtt járt az idő múlásával –, illett megkérdezni:

 

– Bírod meg? Mennyi van még hátra? Mennyi „nyögdíjra”számítasz?

 

Ezután következett a „de jól nézel ki” korszak.

 

Szép korúak!

 

Mostanában ha találkozom fiatal, vagy majdnem fiatal barátaimmal, ha megtisztelnek és köszöntenek, nem leereszkedően, inkább kedveskedve, elhangzik a kérdés:

 

– Hogy vagy? Minden rendben?

 

Régebben, óvatosan, szerényen a tűrhetően jelzőt használtam, vagy „lekopogom”-mal válaszoltam, ma azt mondom, hogy remekül, vagy éppen kitűnően!

 

Miért ne örüljenek azok, akik szeretnek? És miért ne egye a fene azokat, akik nem?

 

És igen! Ne felejtsem el! Már nem zavar az, ha ifjú hölgyek „kezicsókolom”-mal köszönnek és felajánlják helyüket a villamosban. (Nem fogadom el.)

 

A múltkoriban még felháborodtam, amikor fiatal barátom a „hogy ityeg a fityeg”kérdést szegezte nekem, ma már örülök, ha érdeklődést mutatnak irántam, és leállnak velem beszélgetni a fiatalok.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.