2020. október 1., csütörtök,  Malvin
 
 
 
 

Címlap

[S a többi...]
2017. január 21., szombat
A mezőhegyesi ménesbirtok megálmodója
Csekonics üzletet szimatolt a lótenyésztésben
Szerző: M. Szabó Mihály
„Míg remondázással foglalkoztam, időm és jó lehetőségem nyílott a lótenyésztéssel kapcsolatos számos megfigyelésre és megjegyzés tételére. Ezeket gyűjtöttem, rendszereztem, papírra vetettem, és oly merész voltam, hogy II. József császárnak, aki éppen Budán tartózkodott – javaslat formájában – alázatosan előterjesztettem mindazt, amit véleményem szerint Magyarországon a lótenyésztés felvirágoztatása és kiszélesítése érdekében cselekedni lehetne…” – írja naplójában életének fordulópontjáról Csekonics József, az akkor 27 éves huszárkapitány.

Mezohegyesi_nonius__Forras_-_net.hu_.jpg

 

A Csekonics család felemelkedése a XVIII. század közepén kezdődött, amikor a Vas vármegyében élő, horvát származású báró Csekonics Pálnak (Mátyás és Marics Judith fia), a kőszegi kerület táblai ügyvédjének, születési nevén Pavao Čekonićnak, Mária Terézia császárnő 1753. január 29-én érdemeiért nemesi címet adományozott (Banaterra Encyclopedia). Nejével: nemes Kanicsár Máriával (Kanicsár Pál és Hertelendy Julia leánya), 1754. május 22-én keltek egybe Kőszegen. Házasságukból két gyermek született: József és Imre.

                                        

Csekonics_Jozsef_portreja_1816-1830_.jpgZsombolyai és Janovai gróf Csekonics József 1757. február 22-én látta meg a napvilágot Kőszegen. Tanulmányait Kőszegen a jezsuita gimnáziumban, majd Bécsben a piaristák Löwenburg-féle konviktusában végezte. „Az évek során a lovak iránt érzett velemszületett vonzódás elnyomta a tanulmányaim folytatásához való kedvemet” – írja emlékiratában. A lószeretettől vezérelve már fiatalon a katonai pályát választotta, 17 évesen, 1774-ben, kadétként belépett a D’Ayasassa Curassier-ezredbe. Erről így vallott: „Szolgálati időm első pillanatától kezdve érdeklődésem szüntelenül és szenvedélyesen a lovakra irányult”.

 

Gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, 1777-ben hadnagy, 1778-ban főhadnagy a Modena, később a Zeswitz Currassier-ezredben, 1783-ban kapitány, 1787-ben őrnagy, 1789-ben alezredes, 1790-ben ezredes, 1806-ban tábornok és Magyarország inszurrekciós dandártábornoka. 1799-ben megkapja a Szent István-rend kiskeresztjét. Csekonics József már korán elkötelezte magát a lótenyésztés ügye mellett. Tapasztalatait a remondaügyek intézése közben és magánménesekben szerezte.

 

Első feleségétől Tempel Katalintól három leánya és egy fia született: Karolina (1789-1871), aki kisfaludi és lubellei báró Lipthay Frigyeshez ment nőül; egy ismeretlen leány; Erzsébet (1794-1881), férje: Piret Lajos báró (1784-1862); és József (1796-1814). Második feleségétől, pribéri és vuchini Jankovich Juliannától (1782-1835) egyetlen fia született: János Nepomuk (1809-1880), aki a Csekonics-család grófi rangját szerezte, felesége kisfaludi és lubellei báró Lipthay Leona (1821-1903).

  

Csekonics_Jozsef_csaladfaja.jpg

 

Az ürményi ménesben ismerte meg Johann Christoph Justinusnak (1756–1824), a császári ménesek főfelügyelőjének alapelveit, amelyek szerint a tenyészállatokkal szemben a következő követelményeket kell támasztani: bizonyított származás, bizonyítottan jó teljesítmény és megbízható örökítés. Csekonics József 1783-ban részletes tervezetet dolgozott ki, hogyan lehetne a magyarországi lótenyésztést állami támogatással felvirágoztatni. A tervezetet II. József császár elé terjesztette. Javaslatait az Udvari Hadi Tanács jóváhagyta és a császár 1784. december 20-ai rendeletében megalapította a Mezőhegyesi Királyi Ménest. A célok pontosítására, a terület kijelölésére és a lovak felvásárlására kijelölt személyek: a Haditanács megbízottja, Joseph Hoditz gróf ezredes; L. Scotti katonai állatorvos, a radautzi ménes parancsnoka; Joseph Cavallar és Riedl cs. k. őrnagyok; valamint Csekonics József cs. k. kapitány voltak. A bizottság munkájában többek között részt vett Johann Gottlieb Wolstein is (könyve Tolnay Sándor fordításában 1786-ban jelent meg), aki éveken át tanulmányozta a legjobb európai tenyészintézményeket. Wolstein 1805-ben így ír Csekonicsról: „…látnok, aki a természetet és a ménest nem a tudomány szemüvegén keresztül, hanem saját egészséges szemével szemléli”.

 

II._Jozsef_portreja_-_Rene_Ehr-1892_.jpg„Végezés” címen hamarosan nyomtatásban is kiadják az addig megjelent, a lótenyésztés fellendítését célzó rendeletek gyűjteményét. Ennek Tizedik §-a: „…tetszett Ő Felségének kegyesen elvégezni, hogy Magyarországban tulajdon Tsászári Királyi ménes is, mely mint egy mag vető helye légyen a jelesb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állíttassék, arra rendelvén amaz, Arad Vármegyében fekvő, Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát.” A ménesparancsnokság így, az 1785. szeptember 28-án kiadott rendelet alapján, meg is kezdi működését a 16 000 holdas mezőhegyesi kincstári birtokon, 1786. január 16-án pedig Csekonics Józsefet, az első osztályú kapitányt kinevezik Mezőhegyes, valamint Magyarország és Erdély remonda ügyeinek parancsnokává. Az alapító évek eseményeihez tartozik még II. József látogatása is. Az első mezőhegyesi évjárat születésének idején, 1787-ben, Nagy Katalin cárnőhöz Herszonba utazván, II. József személyesen megtekintette (ellenőrizte) az utasítására létrehozott intézményt. A látottakkal meg volt elégedve, amit Csekonics őrnagyi előléptetésével is kifejezett.

 

A méntelepen a korabeli szakkönyvek szerint „tenyésztési módja a lovaknak a félszilaj ménestartás” volt. Csekonics a hazai fajták gondos kiválasztása mellett arab és spanyol méneket szerzett be, úgyhogy csakhamar négy törzsről vált ismertté Mezőhegyes: a gidránról, a kis és nagy noniusról, valamint a furioso-nordstarról. Csekonicsot a maga korában a legjobb lószakértőnek tartották. Tevékenységi körébe tartozott még a lógyógyászat fejlesztése, egy lovarda felállítása, de javasolta a bécsi és a pesti lóversenyek tartását is, az utóbbira majd csak halála után, 1827-ben nyílt lehetőség, miután Széchenyi megalakította a Pesti Versenyző Társaságot és Lótenyésztő Egyletet.

 

J._G._Wolstein__1738-1820_.jpgÚjabban néhányan kétségbe vonják lóismereti tudományát. Kalapis Zoltán például a következőket írja róla: „Csekonics valójában nem is hippológus volt, hanem nagyvállalkozó, ő a merkantilizmus térhódítása idején a lótenyésztésben elsősorban üzletet szimatolt, áru-előállításként, tömeges kereskedelmi cikként kezelte.” Egy biztos. Tevékenysége nem csak a lovak tenyésztésére és forgalmára korlátozódott, hanem más téren is vállalkozott a katonaság ellátására. Az egyik idényben például, hogy a hadsereg lóállománya takarmányban ne szenvedjen szükséget, 12 000 kaszást rendelt Mezőhegyesre, s innen szállítatta a szénát az Al-Duna vidékére. A balkáni hadsereg 200 000 katonájának és 56 000 lovának élelmezését, illetve takarmányozását is ő szervezte meg. Öt éven át gondoskodott Bécs húsellátásáról, akkor hetente 1000-1200 hízott ökröt és szarvasmarhát szállított. Búzakereskedelmi ügyletekkel is foglalkozott, egyik hajója 1791-ben Apatin és Monostor között süllyedt el 3000 mérő gabonával. Önéletrajzában sincs titkolnivalója: „...ökonomiai és spekulatív irányzatokkal is foglalkoztam” – írja. Közben javaslatot tett egy fiókménes létrehozására az úgynevezett „nagy marhahajtó út” mentén, ahol a Mezőhegyesről Bécsbe lábon hajtott ökrök fél úton megpihenhettek és gyarapodhattak. Így került sor 1789. június 24-én a bábolnai ménes megalapítására. A Szapáry grófok birtokát vásárolta meg a kincstár.

 

Wolstein_konyve_a_lovakrol.jpgA bábolnai ménes fennállásának kezdeti időszakában a mezőhegyesi ménes fiókintézményeként működött, melynek első parancsnoka 1789 és 1802 között Csekonics József volt. A bábolnai fiókintézmény az 1806. október 29-én kelt rendelet értelmében vált önálló ménessé. Csekonics József 1806-ig vezette a mezőhegyesi ménesbirtokot és az országos ménes- és remondaügyeket. Munkájával és eredményeivel külföldön is elismerést vívott ki magának.

 

Talán nem köztudott, hogy Csekonics 1803-ban Újpest mai területével is kapcsolatba került. Ekkor vásárolta meg a Fót-központú birtokot a gróf Fekete családtól. A birtok tulajdonosát a bécsi udvarból ismerhette, de a birtokot magát aligha. Nem véletlen, hogy a Duna menti, csapadékosabb területen nem sikerült meghonosítania a lótenyésztést, hiába építtetett egy lóversenyistállót Újpesten. Fóton sem emeltetett jelentősebb rezidenciát, megelégedett azzal a szerényebb kastélyépülettel, amit korábban a Fekete család lakott. A birtokot Csekonics 1808-ban eladta a Károlyi családnak, pontosabban özvegy Károlyi Józsefnénak, az Újpestet alapító István gróf édesanyjának. A funkcióját vesztett versenyistállóban jött létre később a település első szegényháza.

 

Sikeres vállalkozásainak eredményeképpen 1790-ben bérbe vette, 1808-ban pedig megvásárolta a Zsombolyától Csősztelekig terjedő, 40 000 hold nagyságú kincstári birtokot. 1806-ban léptették elő tábornokká, de két évvel később, 51 éves korában visszavonult birtokára gazdálkodni. Ő alapította meg 1794-ben a Szeged környéki dohánykertészek letelepítésével Magyarcsernyét, alapozta meg anyagilag az egyik leghíresebb torontáli nábobdinasztia hatalmát. A grófi címet ugyan utódai szerezték meg, de inkább csak a költekezéseikről voltak nevezetesek.

 

Csekonics_Jozsef_konyvenek_cim_1817..jpgCsekonics József kötelességének érezte, hogy az lótenyésztéssel kapcsolatos ismereteit megossza az érdeklődőkkel. Fontos volt számára, hogy papírra vesse tapasztalatait: „Mivel manapság mindenütt azon igyekeznek, hogy a lótenyésztést tovább nemesítsék és szélesítsék de hogy hogyan érhetjük el ezeket a célokat, tudomásom szerint eddig még nem ismeretesek.” 1817-ben jelent meg a Praktische Grundsätze die Pferdezucht betreffend (A lótenyésztés gyakorlati alapelvei) című munkája. A közélettől és a lótenyésztéstől fokozatosan visszavonult tábornokot 1824. április 26-án Pesten érte a halál. Nem érhette meg, hogy a reformkor óriásának, Széchenyinek a lótenyésztés fontosságát hangsúlyozó Lovakrul című művét a kezébe vehesse.

 

Megjegyzés: Csekonics József ismert portréja Donát János Dániel (Klosterneuzell, Ausztria, 1744. december 21. – Pest, 1830. május 11.) műve. Magyar klasszicista festő. Arcképeken kívül mitológiai tárgyú festményeket és oltárképeket is festett, de ezek kevésbé jelentősek.

 

Felhasznált irodalom:

 

– Dr. Hecker Walter: A bábolnai arab ménes. Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete, 2014. 10-17. oldal

– Hirmann László: Csekonics József. Újpesti Helytörténeti Értesítő. 2005. szeptember XII. évfolyam 3. sz. 25-27. oldal

– Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002. I. kötet 190-191. oldal

– Kempelen Béla: Magyar nemes családok III. kötet (Caballini-Ezbar) Nemzeti Örökség Kiadó, 2012.

– Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.

– Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.

– Marton Melinda: Csekonics József, a magyar lótenyésztés megalapozója. Magyar Rubicon 2013. 7. sz. 76-77. oldal

– Mihók Sándor – Ernst József: A gidrán. Mezőgazda Kiadó, 2015. 13.-20. oldal

– Szilágyi Mária – Anica Tufegdžić: Az uradalmi majorok épületállománya a zsombolyai Csekonics-birtok példáján. Létünk. Társadalom. Tudomány. Kultúra. XLIV. évfolyam, 2014. 2. sz. Forum Könyvkiadó, Újvidék. 139-160. oldal

– Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban-Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.

– A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.

– Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.

– Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-.

– Wikipédia



<
++++++++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.