2017. december 11., hétfő,  Árpád
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2016. január 16., szombat
Lélektani abortusz
Mario és a varázsló – kicsit másképp a Békéscsabai Jókai Színház színpadán
Szerző: Zsidov Magdolna
Aki a Mario és a varázsló pénteki bemutatójára érkezett a Jókai Színházba, annak nem kis meglepetésben lett része. Izgalmas, érdekes kezdet, amely, még az eredeti Thomas Mann-műhöz képest is meghökkentő. De miért lenne az, ha egy korszak tükrét tükörképként, a maiba adaptálják?

Gulyás Attila és Komáromi Anett káprázatos "kettőse" (Fotók: A-TEAM/Nyári A.)

 

Zalán Tibor József Attila- és Babérkoszorú-díjas szerző ezt tette, amikor arra vállalkozott, hogy napjaink problémáit Thomas Mann művével hozza párhuzamba, vagyis azt mutassa meg, hogyan lehet minden korban manipulálni az embereket.  A történelem eseményei időnként visszaköszönnek, és kísérteties azonosságot mutatnak elődjeikkel. Hogy az emberi elme legsötétebb zugában, mi mehet végbe, az mindaddig titok marad, míg színt nem vall, vagy felismerhető nem lesz. A művészet, így a színpad világa képes rejtélyeket felfedezni, és kép-szó formájában megmutatni a valóságot. Nem könnyű, sőt nagyon nehéz kihívás művésznek lenni, de aki felvállalja, már nem tud kitérni előle, mert feladatának tartja, hogy megértse „a szív legmélyebb üregeiben/ cseleit szövő, fondor magányt/ s a mindenséget.” (József Attila: Óda). Mindenség, gondoljuk, mondjuk a szót, de vajon, mit takar?

 

Kétségtelenül azt, hogy minden egyes ember maga a mindenség, csak az a kérdés, miként él, vagy él vissza ezzel az „örökségével”. Zalán Tibor a kegyetlen, gátlástalan Cipollában is felfedezte a mindenséget, azaz a minden rossz és jó tulajdonságot keresztként magán cipelő embert. Ez a félelmetes, mégis testi-lelki gnóm, megosztó személyiségként a nézőtér közönségét viharos reakciókra kényszeríti. Miközben belelát alanyaiba, önmagát is láttatja, azt az embert, aki félelmekkel, fájdalmakkal él együtt és veszi fel a harcot velük szemben. Lealacsonyít és lealacsonyodik, mindaddig, amíg bele nem pusztul. Halálra ítéli önmagát, s mindezt úgy, mintha maga lenne a világ ura. Amikor az alapvetően emberi volt isteni tekintélyre hatalmazza fel magát, jogot nyer a szellemi elnyomásra. Thomas Mann után most jelen korunkra vetítette ki Zalán Tibor ezeket a kényszerítő joggyakorlatokat, történetesen azt, miként leszmek társadalmi hatalommá az önképzetek különböző formái.

 

Poros, szürke városba érkezett Cipolla, hogy bűvészmutatványával kápráztassa el közönségét. Elvárja, kiköveteli, hogy minden szavát elhiggyék. Jogot formál arra, hogy megtehesse, hiszen manipulátor, azt teszi, amivel ámulatba ejthet, elkápráztathat. Rá akarja venni a közönségét, hogy higgyenek neki. Egyestés műsorában újra és újra kihasználja az emberi gondolkodás csődjét, mindaddig a pillanatig, míg a hipnózis tart. De a lelkeket nem lehet huzamosabb ideig elkábított állapotban tartani, erre senki nem képes. Cipolla sem! A lelki abortusz után történik az ébredés, ami nagyon megalázó, és magában hordozza a bűntudatot, azt az állapotot, amelyik hagyta magát átverni, becsapni. Mindannyian hagyjuk magunkat átejteni, mindaddig, amíg nincs önálló véleményünk, nem lesz igényünk valamilyen értékrendre.

 

Cipolla a darab legkülönösebb, központi figurája. Illuminátorként játszik a közönséggel, és játszik önmagával is. De a játék mindig kétélű fegyver, különösen akkor, ha tisztességtelenek az eszközök. Gulyás Attila játéka félelmetesen valósághű. Adódik pillanat, amikor szinte úgy érezni, a közönség szeme láttára foszlik tünékeny porfelhővé. Az általa alakított Cipolla sápatag, meggyötört lénye ellenszenves, és mégis részvétet ébresztő. Hűen adta vissza a lelkében agonizáló varázslót, akinek nem nyújt kielégülést a pillanatnyi győzelme. Ő az, aki a legjobban tudja, meddig tart egy-egy bűvészmutatványa, és mi lesz az eszmélés után. Fél, de leplezi, hiszen azt akarja elhitetni, hogy hatalma van a közönség felett. Gulyás Attila sikeresen elérte ezt a hatást.

 

Cipolla, Gulyás AttilaJancsik Ferenc – a hetvenévesen is „ezerrel” játszó művész – természetesen, minden különösebb allűr nélkül is hatásosan szólaltatta meg a politikusi szenvtelenséget.

 

A vállalkozó hangadó Koleszár Bazil Péter, és a feleségét alakító Liszi Melinda párbeszédének hatása lenyűgöző. Cipolla az asszony elkábításával bünteti a vállalkozó merészségét.

 

Döbbenetes hatásúak a hentest alakító Mészáros Mihály egyszerű, bugyuta beszólásai, aki úgy vágja a szavakat, mint mészáros a csülköt. A feleségét alakító Komáromi Anett szédületes iramban támad Cipollára, miután hipnotizáltként a hatása alá kerül. Kiéhezett, vágytól felhevült testét veti a senyveteg machinátorra. Játéka káprázatos.

 

A kellékest alakító Bíró Gyula állandóan matat, pánikol, túlontúl ügybuzgó. A feleségét megjelenítő Harcsa Boglárka merev szabályokhoz szokott nő, aki mindig kész az ítélkezésre, s úgy hisz, ő tudja a tutit. Mindketten remekelnek.

 

Az ügyelő Kadelka László, annyira eredetien hozza a figurát, hogy már-már fel sem tűnik, hogy szerepet alakít.

 

Csellón Brestyánszki Bernadett húzta a vonót, és nemcsak a zenéjével, a jelenségével is légies hatást keltett.

A darab színvonala Kovács Frigyes rendező munkáját dicséri.

 

(A Thomas Mann-mű feldolgozásának engedélyét az S. Fischer Verlag, Frankfurt am Main és a Hofra Kft. közvetítette.)



<
++
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.