2020. február 20., csütörtök,  Aladár és Álmos
 
 
 
 

Címlap

[Publicisztika]
2015. november 21., szombat
Hányszor pattanhat el a lélekhúr?
Péter Erika Békés Megyei Príma-díjas író könyvbemutatója a Békés Megyei Könyvtárban
Szerző: Zsidov Magdolna
Egy jelenlétével szereplő író nem is kaphat nagyobb elismerést, minthogy megtelik a helyszín érdeklődő, figyelmes olvasókkal. Péter Erika Békés Megyei Príma-díjas költő, író hálás, boldog mosollyal pásztázta tekintetével a zsúfolásig megtelt színteret, a november 20-án megrendezett könyvbemutatóján. A Békés Megyei Könyvtárban, Elpattant zongorahúr című, közelmúltban megjelent, életrajzi ihletésű regény író-olvasó találkozóján érezhető, tapintható volt a személyes kontaktus. Péter Erika a közönség soraiban ülök többségét tekinthette ismerősének, barátjának, hiszen az évek során, egyéniségének kisugárzásával, közvetlen természetével, szinte bevonzotta az embereket.

 Péter Erika és Farkas Welmann Éva

 

Rakonczás Szilvia, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója köszöntötte a közönséget, Kiss Tibor alpolgármestert és Tímár Ella képviselőasszonyt, aki rendszeresen figyelemmel kíséri a város kulturális rendezvényeit. Rakonczás Szilvia üdvözlő beszédében úgy szólt a közönséghez, mint aki tisztában van azzal, hogy ezen a találkozón szinte szükségtelen az írónő bemutatása, hiszen a városban alkot, verseivel, műveivel az apró korosztálytól a felnőttekig mindenkihez szól. Megjegyezte, ha mégis akad valaki, akinek ismeretlen lenne az alkotó, annak az est alkalmával lehetősége nyílik, hogy bepillantást nyerjen írói hitvallásába, regényének születésébe.

 

A könyvtár igazgatójának köszöntője után Kiss Tibor alpolgármester vette át a szót. Ebben a beszédben is újra a személyes hang érvényesült. Az alpolgármester elmondta, hogy sűrűn összefut az írónővel, s olyankor – ha nem is hosszan – mindig van mondanivalójuk egymásnak.  Vele, de más írókkal is szeret beszélgetni, mert – amint fogalmazta – másképp, összetettebben fejezik ki a gondolataikat. Megfogta Péter Erika dedikálásában a szeretettel ajánlás. Hite szerint egyedül a szeretet tartozik az igenlés tartományba, hiszen a világ csak ebből a szóból épülhet. A könyvet olvasva, mélységeiben meg lehet ismerni az érző, gyermekies lelkületű nőt, írót.

 

Folytatásként Farkas Wellman Éva költő, kritikus, a Bárkaonline szerkesztője, a beszélgetés szálát kézben tartva, az est folyamán több kérdést is felvetett, kritikusi szemmel értékelte a művet. A válaszokból a regény tartalmára, cselekményére derült fény. A regény főhőse Anna (Erika), akinek életútját születésétől napjainkig megismerhetik az olvasók. Mint kiderült, Anna hőn áhított vágya, hogy zongorázni tanulhasson, csak ábránd maradt, mert az életben, akár a zenében dó-tól dó-ig minden ismétlődik, s ez az ismétlődés Anna esetében több fájdalmat hozott, mint örömet, s olyankor rendszerint elpattant egy húr.

 

Az átélt, személyes fájdalmak ösztönözték Péter Erikát életútjának megírására, s mindezt úgy, hogy néhány fikcióval fűszerezve tette még izgalmasabbá, hitelesebbé, belső lélekgyötrelmeit. A beszélgetésből az is kiderült, hogy Zalán Tibor író biztatta az írásra, amire harmadik nekifutásra meglett a regény.

 

A kérdés-felelet formaiságát Presits Tamás színész és Péter Erika egy-egy regényrészlet-felolvasása és Vozár M. Krisztián zongoraművész nagyszerű játéka tette még hangulatosabbá, elmélyítve a regény érzelemszálait. A felolvasott részletek ízelítőt adtak a főhős életének sorsfordító történéseiből, mint: a gyermekkor édes-keserű pillanatai; a rosszul választott gimnáziumi évek (reáltagozat, humánus érzékenysége ellenére); a felnőtté érés fájdalmas megélése; szerelmek, szakadások, vagy utolsó nagy tragédiaként, egyetlen gyermeke elvesztése, majd érett fejjel a szenvedélyes olvasás után, az írás gyönyörűsége.

 

Mindezekből nemcsak a regényt, az írót, hanem a női lélek árnyaltságát is mélyebben, érintőbben megismerhette a közönség. A regény legfőbb summázata, ahogy Péter Erika fogalmazott: „A legnagyobb fájdalom a lelkiismeretből fakad, amire nincs orvosság.”

 

Mint aki a regényt elsők között olvashatta, elmondhatom, hogy nincs olyan nő, aki ne találkozna a regény valamely részletében sorsazonossággal. Az örömök, a fájdalmak, a magára találások olyan egyformák, mint fákon az ágak, mindegyikőjük a fa törzséből táplálkozik, a lélek fájának gyökeréből.



<
+
>
Kérjük, hogy a nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!


A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett.
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!

Cikkel kapcsolatos hozzászólások, észrevételek:

Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.