2022. január 25., kedd,  Pál
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
A hasnyálmirigy Langerhans-szigete a béta-sejtekkel és emésztőenzimeket termelő sejtekkel körülvéve (hematoxylin-eosin-festés). Kép: Wikipédia
Nincs más járható út a betegségekkel, járványokkal szemben, csakis a tudomány, a kutatás, és a hit a jó szándékban - Publicisztika
A jelenlegi, világméretű járvány idején, naponta szembesül az ember azzal a nem kis fejtörést okozó kérdéssel: oltással, vagy oltás nélkül? A kérdések halmazában az az aggály fogalmazódik meg az emberekben, vajon mennyire megbízhatóak ezek a vakcinák, feltalálóik vajon elegendő felelősséggel és biztonsággal állították elő az oltóanyagokat? Ennek apropójaként szántam ezt az írást, mintegy párhuzamot állítva, az orvostudomány léptékében mérve, száz évvel előbbi kutatási eredményre. Mi is történt száz évvel ezelőtt, az emberiséget sújtó megannyi betegség közül, az egyik legádázabb, kezelés híján halállal végződő 1-es típusú cukorbetegség, azaz orvosi nevén, diabétesz területén?
Szerző: Zsidov Magdolna
Boldog, ígéretes, új esztendőt! Kép: pixabay
2022. január 01., szombat
Ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, vagy tehetünk ellene? - Publicisztika
Az újév előtti néhány napban, majd minden ember visszalapozza az elmúlt egy év örökül hagyó történéseit, benne a jót, a rosszat, amiket átélt. Események sora pereg le a visszaemlékezőben, melyeket örömök, fájdalmak, küzdelmek, a világ zaja, pere, s az immár két év óta tartó, az egész világot megrázó járvány tette meghatározóvá. Miközben elmélkedünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy olyan csodálatos teremtés részeseiként létezünk itt a Földön, amelyben az egyes ember élete nem egy tömegtermelés sablonja, nem az „egy kaptafára készülő” sorozatgyártás terméke, hanem minden ember az öröklött génjeivel érkezik, majd az őt ért körülményekre, környezeti hatásokra, azok feldolgozásával teszi magát egyedivé. Természetesen, ez az egyediség válhat előnyére, de válhat hátrányára is az embernek, attól függően, hogy, mit választott ki a hatásokból, mit tett magáévá belőlük, amelyek később építik, vagy rombolják az életét. Az újév küszöbén hajlamosak vagyunk a nosztalgiázásra, arra, hogy visszamenjünk múltunk azon szakaszába, amelyet értékesebbként, ígéretesebbként éltünk meg, mint a magunk mögött hagyott évet.
Szerző: Zsidov Magdolna
A kép illusztráció. Forrás: Depositphotos
2021. december 01., szerda
,,Az ember úgy fokozza le magát, hogy merő kortünetté válik” - Publicisztika
Ennek az írásnak a kezdetéül Martin Heidegger német filozófus döbbenetes kérdését a gondolkodásról, a Lét és idő című könyvéből idézem: „Melyik félelem lesz nagyobb ma, mint a gondolkodástól való félelem?” Lehet mondani, ez üzenetértékű kérdés napjainkra. Nézzük csak meg közelebbről, mi is történik mostanság a tájékoztatásban? Jószerével a pillanat töredéke alatt, hírek özönével bombázzák az embereket különböző csatornákon, amelyek nézhetőek, olvashatóak. Ezekről a hírcsatornákról sok mindent megtudhat az ember, de egy valamit semmiképp, még pedig azt, hogy mennyire igaz, vagy mennyire nem a közlendőjük. De tényleg igaz lenne ez az állítás?
Szerző: Zsidov Magdolna
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. november 06., szombat
Az ember békességre vágyik, mégis harcol szüntelen - Publicisztika
„Beteg a világ, nagy beteg...” Sóhajt fel egyik karácsonyi versében Ady Endre, 1899-ben. A nyugtalan, szabad lelkű fiatal költő az útkeresés szorongásának, a békésebb élet utáni vágyakozásának búsongó hangja ez. A 19. század végén, amikor új századba hajlott az esztendő, a szilveszteri köszöntőkbe az az ábránd csillogott, hogy a kitáruló 20. század a humanizmus százada lesz. Mint ismerjük, ez az álom elszitált az időben... Másfél évtized múltával már fegyverropogás zavarta meg a” boldog békeidő” csendjét. A háború poklában emberek millióinak legdrágább kincse, az életük lett az enyészeté. Aztán elhallgattak a fegyverek. De nem volt tartós a némaság, téveszmék és harci kürtök hívtak ölni újfent embermilliókat. Évek múltán, a hamvakon és az országok romjain épülni kezdett a békésebbnek remélt új világ. Bár nem süvöltöttek lövedékek, de az emberek közötti együttműködés békéje álom maradt. A vágyva várt „örök béke” éledő termése a hidegháború sarkvidéki viharában fagyhalált szenvedett.
Szerző: Szemenyei Sándor
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. szeptember 10., péntek
Korunk világos, netán sötét oldalai - Publicisztika
Mondják, az ember egész életében tanul, legfőképpen azért, hogy el ne tévedjen az információk ingoványában. Be kell látni, bizony nagyon sokan nem az észbeli hiányosságuk, sokkal inkább restségük, vagy közönyösségük okán, szellemi erőfeszítést nélkülözve válogatnak az olvasott sorok, események között, netán még mellőzik is mindezeket. De még az sem kizárt, hogy az agresszív erők sodrásába kerülnek. Összességében ki lehet jelenteni, ezek feldolgozási lazaságok, amelyek túlhajtottság, időhiány, perclét miatt, korunk jellemző tünetei. Következménye, hogy nagyrészt ösztönből, érzelemből, indulatból választanak, hoznak döntéseket az emberek, amelyek komoly veszélyt rejtenek, elbizonytalanítanak és további kétségekbe sodornak. Fontos lenne, hogy elgondolkodva, átrágva a dolgok értelmét, hasznos következtetés legyen a végeredmény. Sajnos az is elképzelhető, hogy az emberek nagy hányada vonakodik szembesülni az aggasztó, nehezen értelmezhető hírektől, mert azok fáradságba, szellemi vesződségbe kerülnek, pedig éppen ezzel kerülik ki a helyes választást.
Szerző: Zsidov Magdolna
Szent-Györgyi professzor a tanítványaival. Archív felvétel
2021. augusztus 27., péntek
„Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap” - Publicisztika
Hamarosan beköszönt az új tanév, várakozással, reménnyel és olykor szendergő aggodalommal. Az iskolaévek nyitánya némi hasonlóságot mutat az új évi érzülettel, amikor is az újrakezdés mosolyával tervezgetjük a jövőt, reméljük a jobbat. A tanév kezdetek a családok életében fontos időszakok. Nemkülönben a harmonikusan működő társadalmak létfolyamában, hiszen az új tanév ciklusa voltaképp az ifjúság formálódásának, mindez által a jövő alakításának ígérete. Végtére is, „Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap.” - írja Szent-Györgyi Albert.
Szerző: Szemenyei Sándor
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. augusztus 21., szombat
Publicisztika – Hétvégi olvasmány
Elgémberedett tagokkal, leverten ébredtem. Már megint egy új nap. A faliórára tekintettem, szemöldököm a homlokom közepéig felszaladt, micsoda óramutató állás? Két tízes, vagyis, tíz óra tíz. No, még ilyet! Persze, nem attól estem ámulatba, hogy ez az órával esett meg, inkább attól, hogy nekem most okozott meglepetést. Lehet, hogy még soha nem néztem az órára ebben az időpontban? Felesleges kérdés, csak úgy tűnik. A tűnő idő sok mindent feledtet. Abban pedig semmi meglepő, hogy eddig aludtam, gyakran hajnalig a gép előtt ülök… ott felejtem magam.
Szerző: Zsidov Magdolna
A kép illusztráció. Kép: Depositphotos
2021. augusztus 13., péntek
Tekintsük inkább intő jelnek: valamit másképp kell csinálnunk - Publicisztika
Napjainkban Európába irányuló népvándorlásnak vagyunk tanúi. A TV-csatornák sűrűn láttatják velünk a hazájukat elhagyók drámai vonulását. A földön-vízen át menekülők látványa félelmet és szánalmat ébreszt bennünk. Félelmet azért, mert a felszínen azt sejteti, hogy érkezésükkel veszélybe kerülhetünk. Az ember, mint az élő világ főalakja, élni, túlélni akar, ez által mindenhez, ami ezt az ösztönös célzatát zabolázni akarja, félelemmel áll hozzá, és önkéntelenül is fellobban benne az önvédelmi harci tűz. (Voltaképp a háborúskodásnak is ez a lényegbeli indítéka: védelmezzük önmagunk életét, mert, ha nem ölök, engem gyilkolnak meg. Elemi hajlam ez, örök törvénye a tüneményes természetnek.)
Szerző: Szemenyei Sándor
A kép illusztráció. Forrás: Depositphotos
2021. július 22., csütörtök
Szerkesztett világ – Virtuális valóság - Publicisztika
A tömegmédia jóvoltából kitárulnak előttünk a nagyvilág rejtekajtói, szinte karosszékünkből tájékozódhatunk: mi történik túl a falakon. Filmszerűen peregnek előttünk természeti csapások, gyilkosságok, kíméletlen háborúk jelenetei, és közvetítődnek utódai a gonosznak. Ismeretlen tájak, történések, emberi sorsok csüggedt részletei szüremlenek be szobánkba, ám ritkán villannak fel az emberélet fényei. Az információk (reklámok) tengerében nehéz rátalálni a tények hiteles szigetére, mivelhogy a hírek jórészt nem a valóság objektív részletei, hanem szűrés eredményei, tehát szubjektív valóság tükrei. Ennek ellenére a közvetített tudósításokra, hírekre rá vagyunk utalva, mivelhogy az ember kérdező lény, és életesélyeinek latolgatása természetének lényege.
Szerző: Szemenyei Sándor
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. július 10., szombat
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Bő másfél éve, hogy szembesülnünk kellett egy súlyos világjárvánnyal. Minden túlzás nélkül, kíméletlenül belegázolt a jól megszokott életünkbe. Felborította a szokásainkat, beleszólt a viselkedésünkbe, hangulatunkba, pszichés állapotunkba, miközben emberek ezrei, ma már milliói életét követelte… és még közel sem mondhatjuk, hogy túl vagyunk rajta. De értelemszerűen számolni kellett azzal is, hogy az elvesztések, bizonyos értelemben követelték azok életét is, akik az áldozatok szerettei, hozzátartozói, akiknek a földi „küldetése” sorsszerűen összefonódott. Egy hozzátartozó, egy szeretett személy, egy jó barát elvesztése könyörtelenül beavatkozik az itt maradottak életébe, amelyek már soha többet nem lesznek olyanok, mint ennek előtte, hiszen valaki elment, akihez közük volt. Az emberi kapcsolatok olyanok, mint az egymáshoz fűződő lánc elemi részei, s ha ennek a láncnak egyetlen szeme eltörik, akkor megsérül az egység. A lánc kettészakad, amit, vagy egyáltalán nem lehet helyrehozni, vagy egy látható, esetleg láthatatlan forradással segít megoldani a lélek.
Szerző: Zsidov Magdolna
< >