2019. február 22., péntek,  Gerzson
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
Kvasznovszkyné Szilasi-Horváth Krisztina (balra) a testület február elsejei (soros) ülésén
Igaz a hír: bejelentette távozását Tótkomlós önkormányzatának jegyzője – Ki tud Simonka Györgyről?
Mai – ellenőrzött – híreink szerint lemondott hivatala betöltéséről Kvasznovszkyné Szilasi-Horváth Krisztina, Tótkomlós város önkormányzatának jegyzője. Lépése okáról, indítékairól nem rendelkezünk ismeretekkel.
Szerző: Kiss A. János
Ady Endre ( 1877. november 22. – 1919. január 27.)
2019. január 29., kedd
Így a halálának századik évfordulóján arra kérem, ne nehezteljen ránk. Mindenféle köztéri szobrokat emeltünk önről, meg rányomtuk az arcképét az ötszáz forintosra (nem koronára és pengőre) és minden faluban, városban elkereszteltünk egy utcát a nevével. Ahelyett, hogy csak olvastuk volna, amiket írt.
Szerző: Névtelen szerző az Újságmúzeum hozzájárulásával
A darab egyik jelenete (Fotó: A-TEAM/Nyári A.)
2019. január 22., kedd
Szente Béla történelmi játéka, a Szárnyad árnyékában, a Békéscsabai Jókai Színházban
Békéscsaba 2018-ban ünnepelte a város újratelepítésének 300. évfordulóját. Ennek kapcsán, Seregi Zoltán, a város teátrumának igazgatója felkérte Szente Béla írót, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatóját egy történelmi ihletésű darab megírására, ami méltó megemlékezése lenne az évfordulónak. Ahogy a szerző nyilatkozta, a Szárnyad árnyékában címet egy zsoltár szövege ihlette, amely igazolja, ha egy hívő ember a hite gyakorlásáért útra kel, az Isten támogató védelme vele lesz. Ezt a gondviselést élt meg 300 évvel ezelőtt a Felvidéken néhány család, hogy új otthon reményében vállalkozzon egy hossz útra. A darab megírásához kutatómunkát végzett, amihez irodalmi művek hiánya miatt, csakis történelmi tényekhez tudott nyúlni.
Szerző: Zsidov Magdolna
Nagy Bandó András
2019. január 13., vasárnap
Írni, megírni, kibeszélni, nem elhallgatni és nem hallgatni – az írástudók kívülről megtámogatott bensőből jövő kötelessége. Mekkora ostobaság ért silóvá azokban, akik ezt a természetes igyekezetet, ezt a becsületbeli ügyet, ezt a tisztesség támogatta cselekvést a lelkes trollként azzal próbálják pocsolyába lapátolni, hogy persze, pénzért. Ó, jelen magyarkodói, manapság pénzért az ír, az vezet műsort a tévében, rádióban, akinek elveiben, illetve elvtelen létében kitűnően megfér a lakájmentalitás. Érdemes visszanézni az Echo tévés névtelen, árnyéktalan mikrofonállványt, ahogy duzzad az önbizalomtól (elbizakodottságtól), bebetonozott görgős székében bárgyún mosolyogva, a Momentumos Hajnal Miklós által pofán vágva és helyben hagyva.
Szerző: Nagy Bandó András
Sasvári Sándor és Sasvári Léna
2019. január 07., hétfő
Akinek Sasvári megsimogatta a buksiját
Nehéz a hírlapíró sorsa! – kezded mindjárt a prológust. Lapzárta előtt még lázasan ülsz a babérjaidon, mikor jön a szerkesztőd üzenete (nagy áldás, de komolyan!), adnád le a régen várt cikkedet. „Mihályom! Eltekintünk a mély és szakmai tökélytől. Egy fél oldal is elég, akkor is szeretünk. Az idő nagy úr! Tenéked mondjam? Firkants valamit, kérlek!” – búgja a tagadhatatlanul szeretetteljes hang, ugyanakkor a rövid üzenetben mintha éreznél valami lágy, de némileg határozott elégedetlenséget. (Az írás eredetileg az Új Mezőhegyes című havilapnak készült – a szerk.) Viszont, épp az elébb dőltél el, mint a rohadt nád, morgolódsz hát kicsit, de hiába, mégis... Lehet benne valami igazság – más is mondta már! –, az idő tényleg nagy úr! Na, kedves olvasóm, ez az a pillanat, amikor arra gondolsz, hogy mennyire hiányoznak az elmaradt ölelések. Szóval rájössz, vágysz a melegségre, azokra a meg nem történt lelki érintésekre. De hát mondd, ki nem?!
Szerző: M. Szabó Mihály
Chirmiciu András
2018. december 29., szombat
Dragnea frontális támadást indított… jóformán mindenki ellen. Lidércálmai mumusa, a „párhuzamos” állam, az igazságügy, az európai intézmények, Soros György és külföldi ügynökségek és Klaus Iohannis államelnök ellen. Nyilván a nagy nemzetközi cégek, bankok és beruházók sem maradhattak ki, Dragnea ezeket is célba vette pártjának intézett hosszas, nacionalista elemekkel megspékelt beszédében.
Szerző: Chirmiciu András
Műemlékből emlékmű?!
2018. december 17., hétfő
József Attila, akit a mai hatalom – érdemeinek elismerése nélkül – kiebrudalt a Kossuth térről, mert nem illett bele a látványtervébe, s aki most a rakpart kövén ülve mereng, A Dunánál című versében bölcsen láttatja: „fecseg a felszin, hallgat a mély”. Ám mintha valamilyen mordulás utalna arra, hogy változni akar a világ. Orbán kormányzó – pardon, jelen állás szerint a szórend kissé kiigazítandó: a kormányzó Orbán – a várba készül, ám nem holmi fehér lovat, hanem a „fehér keresztény” konzervativizmust nyergelve meg, s nagyot akarásától feszülő mentében még Nagy Imre szobrát is el karja sodorni. Nagy Imréét, akinek újratemetése adott neki lehetőséget, hogy az ország sorsának befolyásolója legyen. Ám az évtizedek alatt e lehetőség a kezében szimpla ürüggyé korcsosult.
Szerző: Kiss A. János
A szóban forgó útszakasz (Forrás: geodruid)
2018. december 13., csütörtök
Kolléganőnk, Szőke Margit szellemes és ráadásul igaz címet adott annak a rendőrségi tudósításának, mely egy olyan gázolás hatósági vizsgálatának állásáról szól, ahol egyszerre két idős asszony veszítette életét – egy gépkocsivezető és saját maguk figyelmetlensége miatt. A tragédia helyét csak Veszely-ként ismerik a népek, ahol már sok súlyos baleset bekövetkezett. Kolléganőnk ezért a Veszely-t Veszély-re magyarította. Félreértések elkerülésre akkor más címet adtunk az írásnak, de csak azért, hogy kiemelhessük az általa érzékletesen megjelölt probléma (valóban) veszélyességét.
Szerző: Kiss A. János
A képen (balról jobbra): Katkó Ferenc, Czitor Attila (Fotók: A-TEAM/Nyári A.)
2018. december 08., szombat
(Rákosi Viktor regénye, az Elnémult harangok, Nemlaha György átdolgozásában a Békéscsabai Sík Ferenc Kamaraszínházban)
A magyarok és az erdélyi nép sírkövekkel kirakott történelmére Trianon tette rá a pecsétet. De az ezt megelőző, 1918. december 1-jei esemény, amikor is a román nemzetgyűlés kimondta az Erdéllyel való egyesülést, már előszele lett annak a drámának, ami végleg elszakította Erdélyt Magyarországtól. Erre a száz évvel előbbi eseményre emlékezve mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház Rákosi Viktor 1903-ban megjelent regényéből, Nemlaha György átdolgozásában, az Elnémult harangok című színművet, a Sík Ferenc Kamaraszínházban.
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció! (Forrás: youtube.com)
2018. december 06., csütörtök
Nem, semmiképp sem szeretnék megfeledkezni József Attila halálának napjáról. A lakásom legszembetűnőbb helyére tettem a naptárt, és azt a napot pirossal bekarikáztam. S most megosztom az olvasóval aznapi gondolataimat. Bizony változik a világ: valami volt, aztán nincs. De Attila marad, ő mindig, örökre megmarad. Az örökre azt jelenti, hogy bennem és sokakban él az emléke, ahogy élni fog a jövő nemzedékeiben, mindenkiben, akik vele együtt szóra bírják „a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget”. Igen, hiszem, hogy vele, a verseivel, talán sikerül szóra bírnunk egymást.
Szerző: Zsidov Magdolna
< >