2021. szeptember 29., szerda,  Mihály
 
 
 
 

Publicisztika

[Publicisztika]
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
Korunk világos, netán sötét oldalai - Publicisztika
Mondják, az ember egész életében tanul, legfőképpen azért, hogy el ne tévedjen az információk ingoványában. Be kell látni, bizony nagyon sokan nem az észbeli hiányosságuk, sokkal inkább restségük, vagy közönyösségük okán, szellemi erőfeszítést nélkülözve válogatnak az olvasott sorok, események között, netán még mellőzik is mindezeket. De még az sem kizárt, hogy az agresszív erők sodrásába kerülnek. Összességében ki lehet jelenteni, ezek feldolgozási lazaságok, amelyek túlhajtottság, időhiány, perclét miatt, korunk jellemző tünetei. Következménye, hogy nagyrészt ösztönből, érzelemből, indulatból választanak, hoznak döntéseket az emberek, amelyek komoly veszélyt rejtenek, elbizonytalanítanak és további kétségekbe sodornak. Fontos lenne, hogy elgondolkodva, átrágva a dolgok értelmét, hasznos következtetés legyen a végeredmény. Sajnos az is elképzelhető, hogy az emberek nagy hányada vonakodik szembesülni az aggasztó, nehezen értelmezhető hírektől, mert azok fáradságba, szellemi vesződségbe kerülnek, pedig éppen ezzel kerülik ki a helyes választást.
Szerző: Zsidov Magdolna
Szent-Györgyi professzor a tanítványaival. Archív felvétel
2021. augusztus 27., péntek
„Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap” - Publicisztika
Hamarosan beköszönt az új tanév, várakozással, reménnyel és olykor szendergő aggodalommal. Az iskolaévek nyitánya némi hasonlóságot mutat az új évi érzülettel, amikor is az újrakezdés mosolyával tervezgetjük a jövőt, reméljük a jobbat. A tanév kezdetek a családok életében fontos időszakok. Nemkülönben a harmonikusan működő társadalmak létfolyamában, hiszen az új tanév ciklusa voltaképp az ifjúság formálódásának, mindez által a jövő alakításának ígérete. Végtére is, „Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap.” - írja Szent-Györgyi Albert.
Szerző: Szemenyei Sándor
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. augusztus 21., szombat
Publicisztika – Hétvégi olvasmány
Elgémberedett tagokkal, leverten ébredtem. Már megint egy új nap. A faliórára tekintettem, szemöldököm a homlokom közepéig felszaladt, micsoda óramutató állás? Két tízes, vagyis, tíz óra tíz. No, még ilyet! Persze, nem attól estem ámulatba, hogy ez az órával esett meg, inkább attól, hogy nekem most okozott meglepetést. Lehet, hogy még soha nem néztem az órára ebben az időpontban? Felesleges kérdés, csak úgy tűnik. A tűnő idő sok mindent feledtet. Abban pedig semmi meglepő, hogy eddig aludtam, gyakran hajnalig a gép előtt ülök… ott felejtem magam.
Szerző: Zsidov Magdolna
A kép illusztráció. Kép: Depositphotos
2021. augusztus 13., péntek
Tekintsük inkább intő jelnek: valamit másképp kell csinálnunk - Publicisztika
Napjainkban Európába irányuló népvándorlásnak vagyunk tanúi. A TV-csatornák sűrűn láttatják velünk a hazájukat elhagyók drámai vonulását. A földön-vízen át menekülők látványa félelmet és szánalmat ébreszt bennünk. Félelmet azért, mert a felszínen azt sejteti, hogy érkezésükkel veszélybe kerülhetünk. Az ember, mint az élő világ főalakja, élni, túlélni akar, ez által mindenhez, ami ezt az ösztönös célzatát zabolázni akarja, félelemmel áll hozzá, és önkéntelenül is fellobban benne az önvédelmi harci tűz. (Voltaképp a háborúskodásnak is ez a lényegbeli indítéka: védelmezzük önmagunk életét, mert, ha nem ölök, engem gyilkolnak meg. Elemi hajlam ez, örök törvénye a tüneményes természetnek.)
Szerző: Szemenyei Sándor
A kép illusztráció. Forrás: Depositphotos
2021. július 22., csütörtök
Szerkesztett világ – Virtuális valóság - Publicisztika
A tömegmédia jóvoltából kitárulnak előttünk a nagyvilág rejtekajtói, szinte karosszékünkből tájékozódhatunk: mi történik túl a falakon. Filmszerűen peregnek előttünk természeti csapások, gyilkosságok, kíméletlen háborúk jelenetei, és közvetítődnek utódai a gonosznak. Ismeretlen tájak, történések, emberi sorsok csüggedt részletei szüremlenek be szobánkba, ám ritkán villannak fel az emberélet fényei. Az információk (reklámok) tengerében nehéz rátalálni a tények hiteles szigetére, mivelhogy a hírek jórészt nem a valóság objektív részletei, hanem szűrés eredményei, tehát szubjektív valóság tükrei. Ennek ellenére a közvetített tudósításokra, hírekre rá vagyunk utalva, mivelhogy az ember kérdező lény, és életesélyeinek latolgatása természetének lényege.
Szerző: Szemenyei Sándor
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. július 10., szombat
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Bő másfél éve, hogy szembesülnünk kellett egy súlyos világjárvánnyal. Minden túlzás nélkül, kíméletlenül belegázolt a jól megszokott életünkbe. Felborította a szokásainkat, beleszólt a viselkedésünkbe, hangulatunkba, pszichés állapotunkba, miközben emberek ezrei, ma már milliói életét követelte… és még közel sem mondhatjuk, hogy túl vagyunk rajta. De értelemszerűen számolni kellett azzal is, hogy az elvesztések, bizonyos értelemben követelték azok életét is, akik az áldozatok szerettei, hozzátartozói, akiknek a földi „küldetése” sorsszerűen összefonódott. Egy hozzátartozó, egy szeretett személy, egy jó barát elvesztése könyörtelenül beavatkozik az itt maradottak életébe, amelyek már soha többet nem lesznek olyanok, mint ennek előtte, hiszen valaki elment, akihez közük volt. Az emberi kapcsolatok olyanok, mint az egymáshoz fűződő lánc elemi részei, s ha ennek a láncnak egyetlen szeme eltörik, akkor megsérül az egység. A lánc kettészakad, amit, vagy egyáltalán nem lehet helyrehozni, vagy egy látható, esetleg láthatatlan forradással segít megoldani a lélek.
Szerző: Zsidov Magdolna
Kép: Pixabay
2021. július 04., vasárnap
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Jó reggel, vagy korán reggel, amikor felébred az ember, számot vet azzal, hogyan alakítja majd a napját. Kevésbé gondol bárki arra, hogy valami olyan történhet, ami kimozdítja eredeti tervét, esetleg kellemetlenség éri, esetleg megbántódik, netán megbánt, amire a megbántott nem úgy reagál, ahogy elvárná. Mondhatni, senki nem számol egy olyan eseménnyel, ami felzaklatja, lesújtja, megkeseríti a napját. Kizárólag a jó, a pozitív dolgok történése fér bele az emberi elképzelésbe. Oly módon, ahogy egy bibliai ige is fogalmazza az önérzetes ember elbizakodottságát: „Jól megy dolgom, semmire sincs szükségem…”, és ha már ilyen szépen eltervezte, mi jöhetne közbe, mi ronthatná és boríthatná fel a nyugalmát?
Szerző: Zsidov Magdolna
A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. június 27., vasárnap
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Igenis, miért ne vállalhatnám fel, van egynéhány fóbiám. A sok közül az egyik, az eltévedt szavak miatti fóbiám. Soha nem tudtam megérteni azokat, akik azonnal csípnek, vágnak, ütnek… szavakkal, ha valaki nem őket igazolja, ha valaki nem ért velük egyet. Mert ugyebár, kétségtelen, hogy nem a pofon a legnagyobb bántás, szavakkal kezdődik a tettlegesség… majd szemmel veréssel folytatódik. Már nem tudom, kitől származik, de igaz: „Ha szemmel ölni lehetne, hullák hevernének az utcákon, ha a férfiak szemmel teherbe tudnának ejteni, az utcák terhes nőkkel lennének tele.”
Szerző: Zsidov Magdolna
A kutya nem néz rá Mariska nénire a gondozón kívül. A kép illusztráció. Forrás: Pixabay
2021. június 13., vasárnap
Publicisztika – Hétvégi olvasmány
Hű, már nem is tudom, mikor volt az ideje annak, amikor írtam Mariska néniről. Persze ennek egyetlen oka, hogy Mariska néni elég idős ahhoz, hogy kirándulásokat tegyen a lakásán túlra. Aztán meg közbejött a járvány, ami még inkább a négy fal közé szorította. Szociális gondozója mindent lerendez helyette, így szerencsésen elkerülte a vírus, pedig nem egy krónikus betegsége van.
Szerző: Zsidov Magdolna
A kép illusztráció. Forrás: Depositphotos
2021. június 11., péntek
Publicisztika - Hétvégi olvasmány
Egyre harsányabb a politikai aréna zaja. Küzdőtérré vált a közösségi média és országunk háza, a parlament. A harc nem vérre megy: a lelkeket sebesíti meg. Nem dörrenek pisztolyok, szavak gyilkolják az ellenségnek kiáltott feleket. A közéletben dúló nyelvi háborúban nagy erejű kommunikációs fegyver a szó. „A szavak,... Békítenek, lázítanak... Ölnek és feltámasztanak.” - írja Juhász Gyula. A gyűlölködő szavak, az illetlen beszéd különösen félelmetes gyilok, hiszen, ahogy Szent-Györgyi Albert is utal rá: a háború nem akkor kezdődik, amikor eldördülnek a fegyverek. Az már akkor elkezdődik, amikor a gyűlölet tüzét fellobbantják az uszító szavak.
Szerző: Szemenyei Sándor
< >