2018. december 17., hétfő,  Lázár és Olimpia
 
 
 
 

Kreatív vita

[Kreatív vita]
Képünk illusztráció! (Forrás: Wikipédia)
Fide, sed cui, vide! (Higgy, de hogy kinek, nézd meg!)
1955 tavaszától hirtelen megmozdult az ország. A legtökéletesebb rendszerben is vannak hézagok, s hogy ez a rendszer mennyire volt a legjobb, azt legfeljebb a törvénykezők, odafenn a nagy apparátusban, hitték, a nép már annál kevésbé. A pártvezetésen belül két csoport öltött arculatot: egyik részről Nagy Imre, aki éppen kormányon volt, és az általa vezetett reformerek, másik részről a Rákosi-Gerő irányította sztálinisták. A hangulatot tovább élezte a a Varsói Szerződés megkötésének nemzetközi fogadtatása, ami ismét az ellenségeskedés hangulatát szította a két világrendszer között, és a katonai készülődés is lendületet vett. A gazdaság sem a legjobban alakult, Magyarországon a mezőgazdaság újra háttérbe szorult, a vidéket elhanyagolták. A korábbi, nehézipar-központú gazdaságfejlesztést állították előtérbe, a versenyszellemet a Szovjetunió diktálta, de mindent, akár a hétköznapi életről való szemléletet is, mint házasság, erkölcs, fegyelem, az eszme szabta meg.
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció! (Forrás: Női Varázs-Műhely)
2018. március 11., vasárnap
Testi adottságai alapján azt mondhatnánk a szerzőről, hogy „nem lát”. De az igazság az, hogy „nem úgy” lát.
Szerző: Rózsa Dezső
Képünk illusztráció! (Forrás: Filmkatalógus)
2018. február 11., vasárnap
Mese gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek
Ez a mese kezdődhetne úgy, hogy egyszer volt, meg hol nem volt, de ez nem lenne igaz, mert lehet tudni, mikor volt, és azt is, hogy hol. Éppen napjainkban esett meg, és hol máshol, mint a mi városunkban, Naplementében, ahol mostanság minden a fejetetejétől a talpáig fel lett túrva, kurta farkú malacok nélkül. Úgy hírlik, azért fordítgatják ki meg be, széltében, hosszában, hogy a Napnál is tündöklőbb legyen. Megsúgom, én ezt nem hiszem el, mert a hatalmas csillagot izzító tizenötmillió fokos, vakító fényt nehéz lenne überelni.
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció! (Forrás: retronom.hu)
2018. február 06., kedd
(Újabb részlet Zsidov Magdolna: Nem tudtalak elengedni című, az ’50-es években játszódó, megjelenésre váró regényéből)
Többségében úgy érezték az emberek, hogy tehetetlenek, mintha semmi közük nem lenne az országhoz, ami a szülőföldjük. A magyarázatok, amik az újságok lapjain megjelentek, vagy a rádióból elhangzottak, zavarosak és érthetetlenek voltak. De ez minden korszakban hasonlóan működött. Fentről ugyanis annyi a tájékoztatás, hogy a szemeket elhomályosítsa, a szájakat pedig elhallgattassa, és ez mindig olyankor történik így, ha maga a hatalom keveredik önmaga ellentmondásába, és már nem tudja helyesen kezelni a helyzetet, ugyanúgy, ahogy a megoldást sem találja.
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció! (Forrás: Rockbook)
2018. február 03., szombat
Mi nemesebb feladata lehet írónak annál, minthogy emléket állítson a köznapi embereknek? Amikor a tisztelt olvasó elé tárom két, velem egykorú – azaz manapság 70 esztendős – középiskolai osztálytársam sűrített élettörténetét, nem az a célom, hogy (miként ma mondani szokás) „fényezzem” egy korosztály „dicsőségét”, amely, döntsék el önök, okkal vagy ok nélkül viseli a „nagy generáció” kétes értékű bélyegét.
Szerző: Füredi Ferenc
Kenyér és cirkusz... (Forrás: index.hu)
2018. január 28., vasárnap
(Részlet Zsidov Magdolna: Nem tudtalak elengedni című, az 1948-ban, s az azt követő években játszódó, megjelenésre váró regényéből)
A színfalak mögött történhetett bármi, de még árnyéka sem mutatkozott annak a jólétnek és nyugalomnak, amit ígértek, s ami egyébként már régen nem is volt. Tagadhatatlan, de tény, hogy mindazok, akik a kételkedők sorához tartoztak, bizony gyakran álltak a nagy kérdés kereszttüzében, ugyan mi teszi a nemzetet ennyire gyengévé, ennyire kiszolgáltatottá, ami miatt fejet hajtanak minden erőszakra?
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció! (Forrás: Postai csekk)
2017. november 06., hétfő
(Szomorú víg(vagy vég)játék az életből)
Nincs ébresztőórája, igaz semmilyen órája se, pontosabban akad néhány, de pár hónapja az összes megállt, lemerült bennük az elem, és ami nem működik, azt nem lehet úgy tekinteni, mintha lenne… ettől függetlenül óra nélkül is huszonnégy órában telnek a napjai, miközben fogalma sincs az idő múlásáról, arról, hogy éppen délelőtt, délután, este vagy holnapután… hevederzáras lakásában az idő megállt…
Szerző: Zsidov Magdolna
Képünk illusztráció! (Forrás: Light Force Network)
2017. október 21., szombat
(Igaz történet alapján)
Az ember élete felosztható, szép, könnyű, küzdelmes és csodaváró időszakokra. A csodavárás az én életemben legtöbbször olyankor történik, amikor magamból kikiáltva egyetlen valakihez folyamodom, Hozzá, akit hiszek, időnként meg szégyenszemre elutasítok, amit rendszerint utólag nagyon megbánok. A dolgoknak ugyanis, amelyek velünk történnek, értelmük van meg értelmetlenségük. A sebek, a fájdalmak, a szenvedések, a gyötrő korszakok sokkal mélyebbek, áthatóbbak, mint a nyugalmas, örömteli időszakok. A szenvedés beleírja lenyomatát a lélekbe, ami könnyekben tör elő és lázadásban. A könnyek a kínszenvedés jelei, a lázadás pedig a tehetetlenségé. Amikor gyönyörűségünkben sírunk, az is fájdalom, hiszen a könny folyékony feloldódás, amely kihullik a lélek fogságából, és a hitben, a megelégedettségben, a boldog pillanatokban párolog el.
Szerző: Zsidov Magdolna
Határvédelem más eszközökkel (Képünk illusztráció! Forrás: alon.hu)
2017. október 20., péntek
Illegális határátlépőket küldtek vissza Romániába
Békés megyében, Battonya határában, október 19-én, 1.30 óra körül feltartóztattak a rendőrök hét külföldit. Közülük egy pakisztáni, hatan afgán állampolgárnak mondták magukat.
Szerző: SZ. M.
Képünk illusztráció! (Forrás: Friss hírek)
2017. október 15., vasárnap
(A látássérültek nemzetközi napjára – a fehér bot napjára –, melyet október 15-én tartunk az egész világon)
Álljon itt – elöljáróban és ízelítőül – egy mai és valós történet a kórházak világából. A nővér a kórházban mindenáron meg akart etetni… hát én tiltakoztam! Szerinte, aki vak, nem tud egyedül enni. Én pedig megkérdeztem: talán a nővérke tükröt tesz maga elé, s úgy eszik? Megharagudott. Aztán jól leszidott, mert nem vittem ki a szennyes edényt a hosszú folyosón, akárhol lévő kocsira…
Szerző: Krabót Judit
< >